Zalaújlak - Zalakaros
Mosolygós
arcok, izgatott tekintetek közeledtek felénk a buszmegállóba. Szállingóztak...,
de nem mint hópihék, hanem mint cserkészek. Bár az időjárás
borongós volt, kedvünket nem szeghette. Sőt, a friss levegő jó hatást gyakorolt
az álmoskás arcokra.
Nekivágtunk a vadregényes tájnak, de nem sokáig bírtuk, hiszen
korgó gyomrokra lettünk figyelmesek. Mindenki előkapta otthonról csomagolt,
finom elemózsiáját, és addig nem tágított mellőle, míg el nem fogyasztotta.
Voltak, akik gyorsabban bekapkodták a falatokat, és elindultak felderíteni a
hegyhátat. Találtak ott mindenféle jót: szedret, csipkebogyót, körtét és diót,
plusz egy elhagyatott házikót
Csomagunkat újra a hátunkra véve a legkisebbekkel az élen tovább
bandukoltunk. Ekkorra csapatunk már nem rendezett hordában, hanem inkább
nyájhoz hasonlóan masírozott tovább a hírhedt száz lépcsők irányába (mire
felértünk a tetejére, kiderült, hogy 123 lépcsőfokon vagyunk túl J). Az izmos lépcsők után elénk tárult a szánkópálya, bár nem
volt hó, de így is élveztük. Valaki szaladt, valaki pedig óvatosabb léptekkel
indult neki a mezőnek. Elkezdett csöpörögni az eső és pár lány átalakult tüzet
okádó, piros sárkánnyá. Útközben megalakult a Gumichello-sok szövetsége, hisz
ahány pocsolya volt és ahány mocsár, nem hagyhatták ki a gumicsizmás
dagonyázók
Mivel a hangulat a tetőfokára hágott, a lányok a zalakarosi kilátót
ostromolták meg, míg mások a pizzát várva, szakácsos játékkal múlatták az időt.
A fiúkban, ja, és persze Virágban, még a túra után is pezsgett az energia, így
a British-bulldog pont időben érkezett. Csakúgy, mint a pizza, mert mikor
megpillantották a pizzát hozó kis, fehér kocsit, már szaladtak is lefelé a
domboldalon. A sor a rét közepéig kígyózott. Az ízletes pizzák után elégedetten
kezdtük el a számháborút, amelyben a kék és a piros csapat vérmes csatába
kezdett a zászlók felkutatásáért. A játékcsokrot egy bikázás zárta, majd
könnyes búcsút vettünk a buszmegállóban egymástól...
Bár az idő tényleg rossznak ígérkezett, a délutánt mégis
verőfényes napsütésben élvezhettük. Apróbb balesetek történtek, de Isten
megóvott bennünket a nagyobb sérülésektől, és olyan kalandot adott számunkra,
amit reméljük, hogy sokáig a szívünkben őrizünk majd.
„Azt hiszem, többet kéne túráznunk!"
Várnagy Anna és Tóth Eszter
|