Balatonlellén,
az Advent Üdülőben került sor szeptember 11-e és 15-e között az országos
lelkészértekezletre, Ige és közösség
címmel. Ez az unió lelkészkarát érintő értekezlet minden évben a továbbképzés
mellett a lelkiség és a közösség erősödését szolgálja.
Az idei
alkalmon is megtapasztalhattuk Isten jelenlétét és gazdag áldását. Mélyen
érintette a szíveket Isten Igéje, ahogyan Daniel Duda testvér szólt pénteken
este arról, hogy Jézus minden embert szeret és meg akar menteni, és hogy számára
nincsen én és te, mi és ti. Ócsai Tamás testvér pedig arról
szolgált szombat délelőtt az úrvacsorán, hogy a Biblia tanítása szerint az
úrvacsorában három fontos gondolat jelenik meg: Jézus halála, eljövetele és a
közösség.
Az is
különlegessé tette ezt a hetet, hogy a Magyar Unió és a KERAK lelkészei a
különállás története során először voltak együtt közös értekezleten. A két
közösség lelkészei kölcsönösen nem ismerték egymást személyesen, így a
beszélgetések, a közös sportolás is fontos szerepet kapott. Felemelő élmény
volt megismerni egymás megtérési történeteit, együtt és egymásért imádkozni.
A
továbbképzés keretében olyan témákat érintettek az előadók, amik fontosak a
világközösség életében is. Dr. Bertil Wiklander testvér a hermeneutika kérdéseiről
beszélt, ami nem más, mint az igemagyarázat alapelvei. Amikor kezünkbe vesszük
a Bibliát, akkor nem természetes, hogy úgy értjük meg, ahogyan Isten Lelke
szeretné megértetni. Mindenkinek megvan a saját személyisége, tapasztalata,
véleménye, ami nemcsak gazdagítja a megértést, de torzítja is. Dr. Wiklander
arról beszélt, milyen elveket kövessünk a Biblia értelmezésekor, hogy
elhárítsuk egy téves következtetés kialakulását. Így nyert különleges
jelentőséget az adventista igemagyarázat néhány jellegzetes pillére, mint
például a Sola Scriptura elve, a Biblia egészének önmagyarázó jellege, a
Krisztus-központú értelmezés és a Szentlélek vezetése. Az előadás-sorozata
végén Wiklander testvér kitért arra is, hogy Ellen White írásai kapcsán is
fontos az értelmezési alapelvek tisztázása.
Dr. Daniel
Duda testvér az egyházról szóló tanítást, az ekkléziológiát tanította, hiszen
személyében egy vérbeli tanárt ismerhettünk meg. Nagyon friss és dinamikus
megközelítésben azt mutatta be, hogy az egyház a megváltás művének nem egy
véletlen mellékterméke, hanem fontos esszenciája. Isten közösségre hív, és ez
megmutatkozik minden tettében: emberpárt teremtett, szombaton közösségbe vonta
őket önmagával, és a hívőket is közösségre hívta el egyházában. A közösség
nélkül nem képzelhető el a keresztény élet, sőt a győzelem sem, hiszen rengeteg
igehelyben Isten a közösségnek ígéri a győzelmet, többes számot használva, és
nem egyes számot: „azt akarta, hogy ők ne
nélkülünk jussanak el a teljességre" (Zsid 11:40). Megérthettük, hogy az egyház
nem a legfontosabb, hanem igazából az egyetlen fókusza Isten munkájának, hiszen
az egyház - a hívők közössége - lesz az, amit egy örökkévalóságra magához emel
a Földön találhatók közül. Ezért egyházként tükröznünk kell az egyház Urának
jellemét, és ennek szolgáló és világot átformáló erővé kell válnia.
Raafat
Kamal testvér egy fontos és félreértett témával, a vallások és felekezetek
közötti párbeszéd kérdésével dolgoztatta meg a jelenlévőket. Itt nem volt
lehetőség arra, hogy bárki is kényelmesen és passzívan hallgassa az előadót,
mert feladványát négy csoportban kellett átgyúrni és megvalósítható gyakorlattá
alakítani. Megtudhattuk, hogy a Hetednapi Adventista Egyháznak noha nincsen
hivatalos állásfoglalása az ökumenikus mozgalommal kapcsolatban, ugyanakkor
nagyon világos hozzáállást tanúsít. Legfontosabb az egyház üzenetének,
küldetésének és egységének a megőrzése, és ebben nem hajlandó kompromisszumra.
Arra viszont annál inkább nyitott, hogy más vallásokkal folytatott párbeszéd
útján elősegítse a kölcsönös tisztelet és megértés elmélyülését, és kész arra,
hogy együttműködjön másokkal olyan területeken, mint a Biblia fordítása és
terjesztése vagy a segélyezés. Az egyház közössége már 1870-ben eldöntötte,
hogy „baráti és testvéri érzéseket és viszonyt kíván fenntartani mindenki
irányában, aki Krisztus nevéről neveztetik, különösen azokkal, akik Krisztus
közeli visszajövetelének népszerűtlen tanítását osztják", és küldöttekkel
képviseltette magát a keresztény szervezetek tanácskozásain már 1910-től, valamint
maga is alapított felekezetközi intézményt 1893-ban: a Nemzetközi
Vallásszabadsági Egyesületet.
Azok
számára, akik nem voltak jelen, talán csalódást okoz, hogy ez az értekezlet nem
az egyesülési tárgyalások újabb fordulója volt, nem is a vélt vagy valós
teológiai különbségek megoldásának konferenciája, sem a régi történések
elemzése, megítélése. Azok számára viszont, akik ott voltunk, az az öt nap
sokkal több volt „tárgyalásoknál". Tapasztalatunk szerint ez az alkalom a
személyes kapcsolatok fejlődését, illetve egy lelki és testvéri légkör
erősödését segítette elő. Számunkra ez az értekezlet Isten ismeretének
növekedését szolgálta az Ige tanulmányozása és Isten életünkben munkálkodó
kegyelmének megtapasztalása által. Hálásak vagyunk Istennek, hogy különleges
mértékben éreztük Lelkének jelenlétét és munkálkodását. Köszönetet mondunk
mindazoknak, akik imával és böjttel támogatták a megjelent lelkészeket! Ne
hagyjátok abba!
Csizmadia
Róbert
|