November 12.
és 14. között egy meglehetősen zsúfolt menetrendű konferenciát tartott a TED
Szekuláris és Posztmodern Konferencia címen a montenegrói Budván.
A témával foglalkozó legnevesebb előadók jó része megjelent
világszéles közösségünkből, persze azért a legtöbben az európai régióból
érkeztek. Közreműködésükkel Miroslav Pujic, a rendezvény szülőatyja valóban
vegyes összetételű kínálatot ajánlott fel mindazoknak, akik a TED különböző
országaiból érkeztek. Egyébként sem azokat hívták el e képzésre, akik először
hallottak a posztmodern emberek kérdéseiről és a velük kapcsolatos keresztény
kihívásokról, hanem azokat, akik szívükön hordozzák e tömegekhez tartozók felé
való szolgálatot, missziót.
Minden adott volt tehát egy komolyabb szakmai együttlétre. Talán
egyedül a napi beosztás nem volt posztmodern jellegű, hiszen a reggel 8.30-as
kezdéstől rövid szünetekkel egészen 21.00 óráig folyamatosan feszített ütemben
működött a találkozó. Az egyes előadások után 7-9 fős asztaloknál továbbgondolhattuk
a téma által felvetett kérdéseket, illetve visszajelezhettük véleményünket az
elhangzottakról. Sokak számára ezek a 20 percek voltak a csúcspontjai a három
napnak.
Könnyen belátható, hogy a motivált résztvevőket hamar inspirálni
lehetett újabb értékes ötletek és gondolatok megfogalmazására. A több oldalról
megvilágított posztmodern kultúra elésére így is igazi kihívást jelent a rájuk
figyelő segítőknek is, viszont feltétlenül új szempontok kerültek előtérbe és
meg is erősödhettek a résztvevők egy-egy szolgálat fontosságában a konferencia
ideje alatt.
A legtöbbet a cikkíró számára Miroslav Pujic, Raafat Kamal, David
Trim, Daniel Duda, Laurence Turner, Claude Richli, Kart Vahtramae és Wayne
Krause előadásai jelentették.
Magyarországot az unió- és területi (Ócsai Tamás, Tóth Sándor, Zolyomi
Renáta, Hegyes H. Géza, Ősz-Farkas Ernő) vezetésen kívül Zarka Kriszta és
Péter, valamint Csizmadia Róbert és Horváth Péter képviselték, valamint részt
vett a konferencián Cserbik János a KERAK elnöke is.
Most már rajtunk és a gyülekezeteken áll, hogy mit vállalunk
embertársainkért.
A felvázolt lehetőségek szerint az én megértésemben hosszútávú
befektetést kíván a posztmodern ember elérése. Közösséget, barátságot, időt,
meghallgatást és még sok más mindent kell, hogy felajánljak embertársaimnak
Krisztus megismertetésére. Isten számít rám, hogy teljes személyiségemet latba
vetem a mai, más sémákban gondolkodó igen is értékes emberek megmentéséért.
Mert nekünk igen is az ember a fontos és nem egy statisztikai szám vagy egy
megoldandó probléma.
Bárcsak kialakulna egy összefogás a mai ember gondolkodásának jobb
megértésére és szolgálatára Magyarországon is! Fontos lépéseket tettünk meg e
felé. Isten áldja meg próbálkozásainkat!
Horváth Péter
|