„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

Áhítatunk a kicsik szolgálatával kezdődött. Megható volt a csillogó szemű gyermekektől hallani Jézus születéséről. Elmondásukban egyszerűvé, átható tisztaságúvá vált a betlehemi történetet, melyet az egyik kisgyermek szájából elhangzó Jn 3:16-ban megfogalmazódó igei üzenet koronázott meg. A további vers-, ének- és hangszeres szolgálatok után Osvald László emelkedett szólásra. A „Jézus születése tavaszra, illetve őszi évszakra tehető" meghökkentő mondat után a prédikátor kéréssel fordult a közönség felé: „Nyissuk meg szíveinket Jézus születésének hírére, hogy ezt az örömhírt méltóképpen be tudjuk fogadni!" Majd a prédikátor a legszebb mondatot idézte, ami ember számára elhangozhat: „És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél" (Lk 1:30). Aztán a legfontosabb kérdés következett: „Mi Jézus születésének az értelme?" A prédikátor a hallgatóság előtt felvázolta a teremtéstől kezdve Jézus születésén, kereszthalálán, feltámadásán át Jézus második eljövetelének pillanatát. Kért mindenkit, hogy e nagy formátumú eseménysorozat lényegét próbáljuk megérteni. Jézus a mi megmaradásunkért született meg. Ezt az örömhírt éljük át Jézussal találkozva nap mint nap, és ezt osszuk meg szeretteinkkel, környezetünkkel!

S az örömüzenetet az énekek még inkább megerősítették. Zárásul mintha a mennyei kórustól hangzott volna fel a Csendes éj c. ének, melyet a közönség és az úgy hatvan főnyi kórus együttesen énekelt. Mindannyiunk lelke ünneplőbe öltözött. A csillogó szemekből láthattuk, hallgatóságunk az örömhírre megnyitotta szívét.

S. A.