Méltatás
helyett
Szegedi Kovács György Hivatalos méltatás helyett hadd
meséljek el egy történetet.
Kezdő újságíróként, valamikor 1990 tavaszán Szegedi Kovács Gyuri barátom
megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele felkeresni Bajor Nagy Ernőt, a Szabad
Föld egykori neves szerkesztőjét, a hetvenes-nyolcvanas évek közismert
televíziós személyiségét. Mit mondhat erre egy lelkes kezdő? Hát persze! Ilyen
alkalmat nem lehet kihagyni.
Gyuri novellái
kapcsán akart vele találkozni, tanácsokat kérni, nekem meg már az nagy szó
volt, hogy találkozhatom egy élő legendával. És ez a találkozás alaposan
meghatározta pályámat.
Ha akkor Gyuri
nem hív magával, bizonyára sok minden másként alakul. És nem ez volt az
egyetlen eset, hogy egyengette előttem az utat az első lépéseknél. Ami bizony
nem kis dolog. Már csak azért sem, mert nem mindenki támogatja szívesen a
leendő konkurenciát. Az esetleges vetélytársat. Igaz, a mi esetünkben nem így
lett, hiszen ő maradt a szépirodalomnál, én meg az újságírásnál. De azt hiszem,
abból sem lett volna baj, ha ugyanazt műveljük mindketten.
Gyuri ma sem
féltékeny a kezdőkre, nem fél attól, hogy esetleg vetélytársai lesznek. Azóta
is sokakat segített már, támogatott.
És ez az egyik
oka annak, hogy március 15-én, Nemzeti Ünnepünkön a Fejér Megyei Önkormányzat
Vörösmarty-díjjal tüntette ki. Megérdemelten. Persze arról sem feledkezhetünk
meg, hogy az elmúlt évtizedekben az ország valamennyi neves irodalmi lapjában
publikálta írásait, és több kötete jelent meg.
Hock Tamás
|