2013. december 29–2014. január 1.
2013 decemberében ismét összegyűltek az 1301. sz. Négylevelű Fa Cserkészcsapat tagjai, hogy együtt töltsenek jó pár napot. Bár a résztvevők száma megállt a 20 főnél, a portya így is nagyszerű hangulatban telt.
Vasárnap kora délelőtt lelkes fogadalmat tett és leendő cserkészek
gyülekeztek a nagykanizsai cserkészcsapat otthonánál. Miután mindenki
örült mindenkinek, el is kezdődött a program, ami nem is volt más, mint
egy rövidebb túra a csónakázótóhoz. A hangulatot csak fokozta a jó idő, a
túra során megfejtendő rejtvények, a kinti foci, és az elmaradhatatlan
méta játék. Mire visszaértek az ebédre, már mindenki beszámolt a téli
szünet eddigi meglepetéseiről, a karácsonyról, és a már betervezett
programokról a téli szünet második felére. Ebéd után a jóllakott
cserkészek egy része megcsillogtathatta konyhaművészeti tudását, ugyanis
a portya során néhány vezető irányításával közösen készítették el a
vacsorát, illetve másnap az ebédet. Amíg a szorgos kezek a konyhában
serénykedtek, addig a többieknek színészi adottságaikat volt
szerencséjük kamatoztatni, több-kevesebb sikerrel, de mindenféleképpen
jó hangulatban. Az áhítat elmaradhatatlan része a napnak, csak ezután
következett. Az énekszó bejárta a termet, majd Bekő Zoltán vezette a
beszélgetést, hogy vajon milyen is lesz a menny. A délután második fele
egy kreatív Társas börze játékkal folytatódott, amelyben a limbótól
kezdve a kötélugrásig a fizikai erejüket mutatták meg a cserkésztek.
Ezenkívül a kézügyességükre is szükség volt a Jenga játéknál, az
Ország-városnál a szókincsükre, a Hali-Gali játéknál a gyorsaságukra. A
játék végén nagy örömmel ült le a társaság elfogyasztani az
ínycsiklandozó vacsorát. Az este további részében, lefekvés előtt egy
nagyon izgalmas és vicces animációs mesefilmet néztek a kellemesen
elfáradt cserkészek, majd a film végén mindenki lepihent aludni.
Másnap
reggel ébresztő, zászlólevonás és rövid testmozgás után Szeretlek
Cserkészet játékra került sor, ami egy manapság igen népszerű televíziós
játék mintájára készült. Nem csak az ügyesség számított, hanem a
kreativitás, a látókör szélesítése és az elmaradhatatlan csapatmunka is.
Játék után az előző napi csapatok, programot cseréltek, és most egy
másmilyen, de ízre ugyanolyan finom ebédet készített az egyik csapat,
míg a másik különböző szituációkat próbált viccesen előadni egymásnak.
Az ebédet követő program kicsit kötetlenebb volt, először benti
játékokat játszottak az egyes cserkészek, ilyen volt a Kac-kac kukac,
Jenga, Hali-gali, Twister, amik közül szabadon választhattak, majd friss
levegőt véve kimentek a szabadba mozogni egy jót. A hétfői áhítaton
Mena János vezetésével Isten által kapott talentumokról folyt a téma, és
arról, hogy esetleg ki szeretne fejlődni. Sajnos, mint minden
programnak, a portyának is egyszer vége kellett legyen, de elbúcsúzás
előtt, egy vidám rendrakás keretein belül mindenki igyekezett úgy adni
vissza a helyét, ahogyan kapta. Zászlólevonás és elköszönés után a
cserkészek siettek haza, hogy minél hamarabb elújságolhassák szüleiknek,
milyen élményekkel lettek gazdagabbak a két nap során.
Ám a
rover korú (15-18 év) cserkészeknek itt koránt sem ért véget a program.
Volt egy fél napjuk regenerálódni, mielőtt még átléptünk volna az új
évbe. Déltől ismét játékdömping volt terítéken. Ám nemcsak reflexeiket,
leleményességüket mutathatták meg, hanem szervezőkészségeiket is. A
délután folyamán megérkezett a gyülekezet is. Kis István tartott
számunkra évzáró igeszolgálatot, melyet bőséges vacsora követett.
Viszont itt még nem engedtük haza a gyülekezet idősebb tagjait, hisz
szükség volt rájuk az ezt követő műveltségi megmérettetésben. Bátran
írhatom, hogy mindannyian jól szórakoztunk.
Az éjjel közeledtével
mélyebb, lelki témákban is beszélgettünk a fiatalokkal. A mécses
világossága igazán meghitt hangulatot biztosított. Ám az éjfél
közeledtével ezt hamar megtörte a kint pattogó petárdák és durranó
tűzijáték zaja. Nem lehetett mást tenni, meg kellett csodálni a színes
fényjátékokat.
Január elsejébe lépve a boldog arcok
visszaözönlöttek a házba és folytatódtak a különféle játékok. Aznap
reggel elég frissen ébredt mindenki, aki nem azt lágy énekkel
költögettük.
Élménydús napokban volt részünk. Köszönet érte az
1301. sz. Négylevelű Fa Cscs. vezetőinek és tagjainak, a Nagykanizsai
Gyülekezetnek, hogy meleg helységet biztosítottak a programhoz, a
szülőknek, valamint a H. N. Adventista Egyház támogatásának. Hálásak
vagyunk Istennek, hogy ismét megáldotta a cserkészek munkáját.
Marosán Boglárka és Tóth Eszter
|