2013. december 29–2014. január 1.

2013 decemberében ismét összegyűltek az 1301. sz. Négylevelű Fa Cserkészcsapat tagjai, hogy együtt töltsenek jó pár napot. Bár a résztvevők száma megállt a 20 főnél, a portya így is nagyszerű hangulatban telt.

Vasárnap kora délelőtt lelkes fogadalmat tett és leendő cserkészek gyülekeztek a nagykanizsai cserkészcsapat otthonánál. Miután mindenki örült mindenkinek, el is kezdődött a program, ami nem is volt más, mint egy rövidebb túra a csónakázótóhoz. A hangulatot csak fokozta a jó idő, a túra során megfejtendő rejtvények, a kinti foci, és az elmaradhatatlan méta játék. Mire visszaértek az ebédre, már mindenki beszámolt a téli szünet eddigi meglepetéseiről, a karácsonyról, és a már betervezett programokról a téli szünet második felére. Ebéd után a jóllakott cserkészek egy része megcsillogtathatta konyhaművészeti tudását, ugyanis a portya során néhány vezető irányításával közösen készítették el a vacsorát, illetve másnap az ebédet. Amíg a szorgos kezek a konyhában serénykedtek, addig a többieknek színészi adottságaikat volt szerencséjük kamatoztatni, több-kevesebb sikerrel, de mindenféleképpen jó hangulatban. Az áhítat elmaradhatatlan része a napnak, csak ezután következett. Az énekszó bejárta a termet, majd Bekő Zoltán vezette a beszélgetést, hogy vajon milyen is lesz a menny. A délután második fele egy kreatív Társas börze játékkal folytatódott, amelyben a limbótól kezdve a kötélugrásig a fizikai erejüket mutatták meg a cserkésztek. Ezenkívül a kézügyességükre is szükség volt a Jenga játéknál, az Ország-városnál a szókincsükre, a Hali-Gali játéknál a gyorsaságukra. A játék végén nagy örömmel ült le a társaság elfogyasztani az ínycsiklandozó vacsorát. Az este további részében, lefekvés előtt egy nagyon izgalmas és vicces animációs mesefilmet néztek a kellemesen elfáradt cserkészek, majd a film végén mindenki lepihent aludni.

Másnap reggel ébresztő, zászlólevonás és rövid testmozgás után Szeretlek Cserkészet játékra került sor, ami egy manapság igen népszerű televíziós játék mintájára készült. Nem csak az ügyesség számított, hanem a kreativitás, a látókör szélesítése és az elmaradhatatlan csapatmunka is. Játék után az előző napi csapatok, programot cseréltek, és most egy másmilyen, de ízre ugyanolyan finom ebédet készített az egyik csapat, míg a másik különböző szituációkat próbált viccesen előadni egymásnak. Az ebédet követő program kicsit kötetlenebb volt, először benti játékokat játszottak az egyes cserkészek, ilyen volt a Kac-kac kukac, Jenga, Hali-gali, Twister, amik közül szabadon választhattak, majd friss levegőt véve kimentek a szabadba mozogni egy jót. A hétfői áhítaton Mena János vezetésével Isten által kapott talentumokról folyt a téma, és arról, hogy esetleg ki szeretne fejlődni. Sajnos, mint minden programnak, a portyának is egyszer vége kellett legyen, de elbúcsúzás előtt, egy vidám rendrakás keretein belül mindenki igyekezett úgy adni vissza a helyét, ahogyan kapta. Zászlólevonás és elköszönés után a cserkészek siettek haza, hogy minél hamarabb elújságolhassák szüleiknek, milyen élményekkel lettek gazdagabbak a két nap során.

Ám a rover korú (15-18 év) cserkészeknek itt koránt sem ért véget a program. Volt egy fél napjuk regenerálódni, mielőtt még átléptünk volna az új évbe. Déltől ismét játékdömping volt terítéken. Ám nemcsak reflexeiket, leleményességüket mutathatták meg, hanem szervezőkészségeiket is. A délután folyamán megérkezett a gyülekezet is. Kis István tartott számunkra évzáró igeszolgálatot, melyet bőséges vacsora követett. Viszont itt még nem engedtük haza a gyülekezet idősebb tagjait, hisz szükség volt rájuk az ezt követő műveltségi megmérettetésben. Bátran írhatom, hogy mindannyian jól szórakoztunk.

Az éjjel közeledtével mélyebb, lelki témákban is beszélgettünk a fiatalokkal. A mécses világossága igazán meghitt hangulatot biztosított. Ám az éjfél közeledtével ezt hamar megtörte a kint pattogó petárdák és durranó tűzijáték zaja. Nem lehetett mást tenni, meg kellett csodálni a színes fényjátékokat.

Január elsejébe lépve a boldog arcok visszaözönlöttek a házba és folytatódtak a különféle játékok. Aznap reggel elég frissen ébredt mindenki, aki nem azt lágy énekkel költögettük.

Élménydús napokban volt részünk. Köszönet érte az 1301. sz. Négylevelű Fa Cscs. vezetőinek és tagjainak, a Nagykanizsai Gyülekezetnek, hogy meleg helységet biztosítottak a programhoz, a szülőknek, valamint a H. N. Adventista Egyház támogatásának. Hálásak vagyunk Istennek, hogy ismét megáldotta a cserkészek munkáját.

Marosán Boglárka és Tóth Eszter