Interjú Czinkota Andrással

Cinkota András

A Hetednapi Adventista Egyház Tiszavidéki Egyházterületének bizottsága meghívására Czinkota András június 1-től a gyulai lelkészi körzetben kezdi meg szolgálatát. Testvérünk feleségével együtt áprilisban hitvallástétellel csatlakozott a Hetednapi Adventista Egyház Józsai Gyülekezetéhez. András korábban a Keresztény Advent Közösség országos egyháztitkáraként, s az egyházból való távozásáig felszentelt lelkészeként szolgált. Munkájához tartozott az egyház könyvkiadásának irányítása, amit nyolc éven át eredményesen végzett.

- Kérlek, beszélj arról, hogy a Keresztény Advent Közösségben mely területeken szolgáltál, milyen jellegű munkákat végeztél?

- 1987-től kerültem segédlelkészi állományba. 1988-tól önálló körzetet kaptam Telkibányán, ahol 1994-ig szolgáltam, a lelkésszé szentelésem is itt történt 1992-ben. A felszentelésemet követően 1992-től a KERAK Északkelet-magyarországi kerületének, majd 1994-től a Békés-Csongrád megyei kerületének vezetésére kaptam megbízást. A körzet valamennyi gyülekezetének felszentelt lelkésze voltam 2007. március 31-ig. 1999-től vezettem a Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadót, miközben 2001-től a főszerkesztői feladatokat is elláttam. 2001-től 2005-ig az előbb leírt szolgálataim mellett országos egyháztitkár voltam.

- Mikor és miért döntöttétek el, hogy a Hetednapi Adventista Egyházhoz csatlakoztok?

- Közel egy évtizede szilárd belső látásként fogalmazódott meg bennem, hogy Isten világszéles művét elkötelezett adventhívőként nem csak hitvallás szintjén akarom támogatni. Számomra az utolsó időkre vonatkozó próféciákban való hit azt jelenti, hogy teljes sorsközösséget vállalok Isten küzdő egyházával. Különböző megbízatásaimnak köszönhetően 1992-től voltam tagja a KERAK egyházi ügyeit koordináló vezető testületnek, így egyre mélyebb összefüggéseiben láthattam, élhettem át a magyarországi adventizmus áldatlan széttagoltságát. Láttam az erő, az anyagi javak szétforgácsolódását, lelkészek, gyülekezetek és sokszor családok egymással való szembefordulását, miközben Jézus visszajövetelének jelei egyre hangosabban hirdették/hirdetik annak szükségszerűségét, hogy a testvéri jobbot mielőbb meg kellene keresni, és azt az összetartozás szilárd vágyával megragadni. Elhatározásom szerint, addig maradtam a helyemen, amíg a meggyőződésemnek megfelelően jó lelkiismerettel, testvéreim bizalmát élvezve végezhettem a szolgálatomat. 2006 vége, 2007 eleje hozta el azt az időt, amikor úgy éreztem, döntenem kell, „a hogyan tovább?" kérdésben. Ekkor kerestem meg ifj. Szöllősi Árpád lelkésztestvért azzal a kéréssel, hogy szeretném a Hetednapi Adventista Egyházzal formailag is rendezni a kapcsolatomat és kértem a felvételem a Józsai Gyülekezetbe. Külön öröm és Istennel szerzett tapasztalat volt, hogy bár a feleségemmel jó előre megbeszéltük: a „hovatartozás" kérdésében ki-ki maga dönt, mégis egy-két nap különbséggel, egymástól függetlenül, de gyakorlatilag mégis egyszerre hoztuk meg életünk „nagy döntését".

- Sokak előtt ismert, hogy évek óta munkálkodtál a két egyház közötti párbeszéd erősítésén. Mit gondolsz, döntéseddel, hogy csatlakoztál a világközösséghez, megszakad a kommunikáció, vagy esetleg újabb lendületet vesz?

- A békési körzetben Kovács László testvérrel közösen szerveztük meg azt az adventista „egyházközi" bibliakört, amelynek tagjai - hovatartozástól függetlenül - mindazok a helyben szolgáló lelkészek, presbiterek és laikus tagok voltak, akik jó lelkiismerettel fel tudták vállalni, hogy leüljünk egy asztalhoz, megismerkedjünk, igei kérdésekről beszélgessünk, kifejezzük az egymás iránti megbecsülésünket, illetve közös célokat fogalmazzunk meg. Így merült fel egy közös szervezésű bibliakonferencia igénye, amelyet 2007 őszére tervezünk. Én a továbbiakban kész vagyok arra, hogy a KERAK-tól való távozásomat érintő elvi kérdésekre válaszoljak akár személyes beszélgetések alkalmain, akár gyülekezetek előtt, ha a testvérek azt szükségesnek látják és meghívnak a témát érintő testvéri órára. Rendíthetetlenül hiszek abban, hogy Istennél már kész a megoldás a magyarországi adventhívők közötti „nagy találkozásra". Vágyom arra, hogy ez az idő mielőbb elérkezzen és a csatlakozásom a világközösséghez is ezt a végső célt munkálhassa.

- Hogyan értékeled a Hetednapi Adventista Egyháznak azt a döntését, hogy lelkészként alkalmaz téged a Tiszavidéki Egyházterületen?

- A lelkészi szolgálatra való felkérést megtiszteltetetésként fogadom. Számomra a „meghívás" annak a kifejezése, hogy az egyház bennem a hittestvért, a szolgatársat látja, és nem egy „ellenmozgalom" volt vezetőjét. Szívem vágya, hogy az új szolgálati területemen jó lelkiismerettel, Isten vezetését tapasztalva élhessek testvéreim és az egyház áldására.

Rácz Sándor Béla