Március 1–jén mindkét gyülekezetben szólt a hívás: ! Ezzel a hívással kell megszólítanunk az embereket, akiket ránk bízott az Úr.

Délelőtt Csepelen tett látogatást dr. Ősz-Farkas Ernő DET elnök. Igehirdetésében arról szólt, hogy változásra van szükség a misszió eddig gyakorolt formáiban, az emberek megszólításában. Életünkben is új látásmód kell, hogy oda tudjunk figyelni az emberek szükségleteire. El kell fogadnunk, hogy új utakat kell keresni. Isten irányítja ezt az új szemléletű missziót. Ő ugyanaz az Isten, mint aki Ninivét, a nagy várost is szánta és prófétáját üzenettel küldte hozzájuk. Mi vajon szánjuk-e a Budapestieket? Vannak bázisaink: 12 gyülekezet, ahonnan kiáramolhat Isten szeretete. Példaként említette Péter apostolt, aki látomást kapott és ebből megértette, hogy Isten hívó szava, az üdvösség ígérete mindenkinek szól, nemcsak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is. Péter felkelt és azonnal elindult a hívásra, de nem egyedül ment, hanem maga mellé vett még hat embert. Ez a kis csapat óriási változást hozott egy római százados és családja életében. Így kell nekünk is kis csoportokban elindulni az emberek felé, hogy megváltozzon az életük.

Pesterzsébeten délelőtt a február 15-ei képzés három témája volt napirenden vetítéssel egybekötve: „Pál Athénben”, „Jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr!” és a „Tanítvánnyátevés”. Ezt megelőzően a szombatiskolai órát, most pedig a szombat délelőttöt szántuk arra, hogy jól megismerjük ezt a széleskörű programot, és alaposan felkészüljünk  a gyakorlati kivitelezésre.

Délután Pesterzsébetre érkezett dr. Ősz-Farkas Ernő, és vele együtt a Csepeli Gyülekezet tagjai. Igehirdetésében arról szólt, hogy alapvető változásra van szükség az életünkben, a missziós szolgálatunkban. Fel kell ismerünk a ránk bízott emberek szükségleteit, problémás helyzetüket, amin változtatni szeretnének. Ezt természetesen nem tudjuk megoldani, ha a falaink között maradunk. Jézus példáját kell követnünk, aki elvegyült az emberek között, ismerte a problémáikat, az életük apró rezdüléseit is, és megoldotta azokat. Cserébe nem várta el, hogy azonnal Őt kövessék. Tette a jót akkor is, amikor nem jött visszajelzés, és nem érezte a hálát azok részéről, akiken segített.

Az igehirdetés utáni fórumon már a gyakorlati megvalósítás volt a téma. Több ötlet született kerületünk és az ismeretségi körünkkel kapcsolatos teendőkről. A gyermekművészeti pályázaton többször díjat nyert – már – nagylánynak önálló kiállítása lesz a kerület egyik könyvtárában, melynek megnyitójára meghívott bennünket. Örömmel megyünk el, mert a jó kapcsolatot eddig is ápoltuk vele, és ezt folytatni kívánjuk. „A szem a lélek tükre”, ez a kiállításának címe, ami azt is jelzi, hogy nem múlt el nyom nélkül a bibliaolvasás, -tanulás az életében, hiszen máris több szálon kötődik egyházunkhoz. 

Március 8. nemzetközi nőnap, amelyen szeretnénk köszönteni a szomszédban lakó hölgyeket, és a kerületben lakók egy részét.

A szomszédokkal és az utcabeliekkel irányában is szeretnénk továbbépíteni az eddig kialakult és ápolt jó kapcsolatot. A gyülekezet közvetlen szomszédságában már segítettünk az utcai előkertet rendbe tenni, a fák vadhajtásait kiirtani.

Azzal a lendülettel álltunk fel a fórum után, hogy további munkálkodásunk nem akció jellegű lesz, hanem folyamatosan tesszük a jót, keressük a lehetőséget, hogy segítsünk és hívjuk az embereket, úgy, ahogy vannak.

K. I.