A húsvét megünneplése a zsidó nemzet születésével kezdődött. Egyiptomi fogságuk utolsó éjszakáján semmi jele nem volt szabadulásuknak. Emberileg nézve reménytelen, és kilátástalan volt jövőjük. Az Úr kegyelmének nagysága azonban még azon az éjszakán csodálatos szabadulást hozott életükben, és a zsidó nép független nemzetként távozott Egyiptomból. Az Úr megparancsolta, hogy szabadulásukról évről évre megemlékezzenek. A csodálatos szabadulás története a húsvét ünnepében így szállt aztán nemzedékről nemzedékre. Az ünnep szertartásai Krisztus munkásságát jelképezték. Izrael Egyiptomból való szabadulása a megváltást példázta. A húsvét ünnepe Jézus golgotai áldozatában vált teljessé. Mi keresztények, Krisztus követői már nem a jelképek között élünk, ezért húsvétkor a beteljesült valóságra emlékezünk: Jézus bűntörlő halálára és feltámadására.

Emlékezni, ünnepelni sokféleképpen lehet. Ez akárhogyan is történik, egy biztos, az Úr a húsvéti megemlékezés, istentisztelet által el akar vonni az e világi gondoktól, ki akar szakítani a hétköznapok sodrásából, és emlékeztetni akar a szabadulás csodájára.

Nekünk, akik részt vettünk a Budapest–Terézvárosi Gyülekezetben húsvét nagyszombatján tartott húsvéti egyházzenei áhítaton, ez biztosan sikerült. Az „Akkor, húsvét hajnalán” címmel megrendezett zenés irodalmi esten közreműködött Szotyori Nagy Gábor orgonaművész mellett számos meghívott és helyi zenész, szavaló, valamint a gyülekezet kórusa. A program összeállításában, szerkesztésében legnagyobb része Fekete István, Kormos Gábor és Nyári István testvéreknek volt. A nagyívű összeállítás prof. dr. Szigeti Jenő testvér nyitó gondolatai után végigvezetett bennünket a húsvéti dráma eseményein, elindulva a Gecsemáné kertjéből, lélekben Jézust ünneptelenül végigkísérve a Via Dolorosán, el egészen a húsvét hajnali győzelemig.

Zarka Péter, a gyülekezet lelkésze az Igéből a megváltás történetének három nagy szombatjára emlékeztetett. A teremtés szombatja a tökéletes harmóniát, békét és örömöt árasztott, amelynek forrását a Teremtő és teremtménye közötti szeretetközösség jelentette. A megváltás szombatja a mély döbbenet és a végtelen szomorúság napja volt. Az Atya Egyszülöttje, az Isten Fia halott volt. A mennyben néma csend honolt, a tanítványokon és az Úr többi követőjén a félelem és a csalódottság lett úrrá. Az újjáteremtés szombatján vegyes érzések járják majd át Isten gyermekeit. Végtelen boldogság tör föl a szabadulás és a Megváltóval való találkozás miatt, de ezt még kezdetben beárnyékolja az a fájdalom, amit a megváltottak azok miatt éreznek, akik nem lehetnek ott. Majd a Szerető Isten lassan minden könnycseppet letöröl az arcokról…

2014 húsvétja számomra azt üzente: ma még tart a megváltás kegyelme, vigyázz, nehogy elkéss…!

(szó)