oldal 1 / 3
A Magyar Unió régi-új vezetőit kérdeztük célkitűzéseikről, a magyarországi mű jövőjével kapcsolatos gondolataikról
Ócsai Tamás unióelnök
– A Magyar Unió XVI. Uniókonferenciájának küldöttei újraválasztottak az unió elnökévé. Hogyan fogadtad döntésüket? Örömmel vagy nehéz szívvel vállalod újabb öt évre az unió vezetésének terhét?
– Nehéz szívvel és örömmel. Az elmúlt öt év során szerzett tapasztalataim, hogy a sok-sok konfliktus, ami a vezetői szolgálattal jár, a családtól messze töltött hetek, az, hogy mindig közbejön valami, amikor számítana rám a család – ez nehézzé tette az elfogadást. Ugyanakkor az az érzés, hogy Isten művében tehetek valamit, hogy azok a tapasztalataim, amelyeket az elmúlt mintegy 25 éves szolgálatomban szereztem Istennel, segíthetik a közösséget abban, hogy szolgálatunkat közösen betöltsük – ez örömmel és lelkesedéssel tölt el. Ma már tisztábban látom azokat a hibákat, amelyeket elkövettem, és habár biztosan tudom, hogy sok-sok hibát fogok még ezután is elkövetni, érzem, hogy Istenem erőt ad arra, hogy tovább szolgáljak. Merem remélni, hogy Isten dicsőségére, az emberek üdvösségére tehetem.
– Melyek lesznek a legfőbb célkitűzéseid a következő ciklusban?
–
Ezek jó részét már az Uniókonferencia során megtárgyalták a küldöttek. A
konferencia előkészületeikor sokszor végiggondoltam, végiggondoltuk
munkatársaimmal a jövő feladatait. Talán az egyik legnagyobb feladatnak
az tűnik, hogy testvéreinket, munkatársainkat lelkesítsük, bátorítsuk és
támogassuk egymást a szolgálatban. Sokszor elkeserítő látnom, hogy
tevékenységeink egymást kioltják. Csodálkozunk, hogy nem haladunk előre,
pedig minden lehetőségünk megvan (Isten jelenléte, lelkes emberek,
sok-sok tapasztalattal, anyagiak, szabadság). Célom, hogy a testvéri
közösségben a támogató együttműködés kultúráját megerősítsük. Célom,
hogy az egyház látható és érzékelhető legyen Magyarországon, hogy Jézus
Krisztushoz találjanak általa az emberek. Ez számomra azt jelenti, hogy
minden szinten (intézmények, gyülekezetek és tagok is) láthatóak és
érthetőek legyünk az ország, a települések és a szűk környezet számára.
Igazából az egyház tevékenysége nem cél, hanem eszköz, hogy betöltsük
Istentől kapott küldetésünket.
– Mik lehetnek az elkövetkezendő időszak legnagyobb kihívásai?
–
Erre nehéz válaszolni. Amikor elkezdtük az előző ciklust, nem
gondoltuk, hogy az egyházi törvény úgy alakul, ahogyan… Nem gondoltuk,
hogy a KERAK-kal való megbeszélések kérdése ilyen fordulatokat vesz. Nem
gondoltuk (csak reméltük és imádkoztunk érte), hogy lehetőségünk lesz
intézmények alapítására, de Isten megadta... Ahogyan a világ történéseit
nézzük a próféciák fényében, a nagy küzdelem eseményei minden bizonnyal
alakítani fogják életünket a következő években. Hiszek abban, hogy
Isten Igéjére és vezetésére figyelve alkalmassá tesz bennünket, hogy
felismerjük a kihívásokat és megfelelő válaszokat tudjunk adni.
–
Jelenleg milyennek látod az unió és a területek, illetve a két terület
egymáshoz fűződő kapcsolatát? Szeretnél-e változtatni rajta, s ha igen,
akkor mely területeken?
– Egy régi beidegződés volt évtizedeken
keresztül, hogy az egyházterületek és az unió egymás ellensúlya és
kontrollja. Ez teljesen téves elképzelés az egyház működéséről.
Végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy az elmúlt években igazi összmunka
alakulhatott ki az egyházterületekkel. Munkamegosztás, egymás
kiegészítése és partnerség jellemezte a munkánkat. Igyekeztünk a
felmerülő kihívásokat és az azokra adandó válaszokat megosztani és
egyeztetni egymással. Sokat tanultam ebből az együttes munkából. Valóban
lehet ezt jobban „csinálni”: a párhuzamosságok megszüntetése, még
hatékonyabb forrás- és feladatelosztás. Ebben szeretnék továbblépni.
– Milyennek szeretnéd látni a Magyar Uniót – az intézményekkel, az osztályokkal és a gyülekezetekkel együtt – öt év múlva?
–
Nagy kiváltság lenne, ha nem lenne szükség még egy uniókonferenciára,
mert az Úr eljön. De tudjuk, hogy addig is, amíg reménységünk
beteljesül, szüntelenül dolgoznunk, szolgálnunk kell. Magam előtt látom a
gyülekezeteket, a testvéreket, fiatalokat, akik tudják, miért
adventisták. Akikben ég a vágy, hogy megosszák hitüket, tapasztalataikat
a körülöttük élőkkel. Olyan intézményeket és osztályokat látok, akik
mindent megtesznek azért, hogy az egyház – Krisztus testeként – Jézusra
irányítsa az emberek, a társadalom figyelmét. Olyan gyülekezeteket
látok, ahová az emberek örömmel mennek, mert szerető, befogadó
közösségként élnek. Olyan közösséget látok, akik Jézus Krisztus követei –
szeretik Jézust, egymást és a világot.
– Hogyan segíthetjük a munkádat?
–
Sok-sok imával, őszinteséggel, lelkesedéssel, együttmunkálkodási
készséggel és ötletekkel, hogy hogyan lehet a mai embert Isten Igéjével
megszólítani.
– Mit üzensz a testvéri közösségnek?
– Isten egy különleges úton akar vezetni bennünket és csodás tapasztalatokat akar adni. Éljük át közösen!
|