Bizonyára sokan ismerik a gyönyörű népdalt, amelynek kezdő sorát használtam fel címnek. Még többen éreztek, vagy érezik át a társ utáni sóvárgást, amit a karácsony ideje, majd a tavasz zsongása felerősít. Vágyódó tekintettel és összeszoruló szívvel nézni a boldog párokat - sokak által megélt érzés.

Ilyenkor elindul a fiatalember párt keresni... Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki valószínűleg rekordot döntött a próbálkozásban. Volt már eljegyzett vőlegény is, de mindig kiderült, hogy mégsem ez a lány az Igazi. Végül, amikor talán már senki sem hitt abban, hogy próbálkozását siker koronázza, megjelent az a lány, akiről az első perctől még a vak is látta, hogy a mi barátunkhoz illő. Hamarosan összeházasodtak és harmonikus házasságban élnek. Hisznek abban, hogy Isten hozta össze őket.

Édeni szerelem

Az emberiség első párkapcsolata Isten segítségével és áldásával jött létre. Ezt így írja le a Szentírás:

„Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett" (1Móz 2:18-23; új prot. ford.).

Isten kezében

Az elbeszélés három dolgot mutat meg.

Először is Ádám Istenre bízta magányosságának megoldását. Ez ma nem biztos, hogy minden esetben a házasság - de nem is élettársi kapcsolat! Hiszen sok ember élt teljes értékű életet annak ellenére, hogy nem volt házas. Bízzuk Istenre, hogy házasságban vagy azon kívül akar megáldani, szolgálattal megbízni.

Másodszor Ádám társa keresésére indult. A mai Ádám is jól teszi, hogy felkerekedik, s nem várja, hogy a sült galamb a szájába repül - emlékezzünk előbb idézett barátunkra, aki több alkalommal próbálkozott.  Isten tudja, hogy azt jobban becsüljük, amiért megdolgoztunk, s ezért nem hozza el hozzánk.

Végül Ádám felismerte Évában azt az embert, akit Isten párjául szánt, s ajándékként értékelte. Ha imádkozva indulunk párunk keresésére, akkor mi is felismerjük, kit szánt nekünk Isten, és az Ő ajándékaként fogunk örülni neki.

Ha elmúlik a tél, kisüt a nap. A parkokban megjelennek a szerelmesek. Felteszed a kérdést: „Hát én immár kit válasszak?"

A válaszom: Válaszd először Jézust...

Gyürüs István
lelkész