A Kiskőrösi Gyülekezet már régóta tervezte, hogy missziómunkát indít a környező falvakban és városokban, ahol még nincs működő gyülekezetünk. A mostani hétvégén Kecel volt a célpont. A gyülekezet a felhívást az „Én segítek, és Te?” önkéntes programon keresztül intézte hozzánk, így mi, lelkes fiatalok, összefogtunk és elindultunk, hogy segíteni tudjuk ezt a nemes célt.

Többnyire pénteken este érkeztünk a gyülekezethez, ahol lelkileg felkészülhettünk a következő napra. Voltak közülünk többen, akik már csütörtök este megérkeztek, hogy pénteken délelőtt részt vehessenek a gyülekezet egy másik programján, az egyik helyi általános iskola egészség expoján.  Ezt az eseményt nagy várakozás előzte meg és igen nagy elismerés kísérte az érintettek körében.

Este fél 7-kor, a szombat kezdő áhítaton kicsit elcsendesedtünk, és imádkoztunk az Úrhoz, hogy Ő kísérje végig az egész hétvégét, és kértük, hogy áldja meg a könyvosztást. A lelki táplálék után magunkhoz vettük a finom és kiadós vacsorát, amivel a gyülekezet kedveskedett nekünk. Gondoskodtak arról, hogy elég energiánk legyen könyvet osztani, Egész hétvégén bőséges ennivalót kaptunk, és ami még fontosabb, kitartóan imádkoztak értünk.

Szombaton délelőtt egy örömteli eseményen vehettünk részt. Molnár Csaba és felesége Molnárné Veres Éva elhozták kisleánykájukat, hogy ünnepélyes keretek között az Úr áldását kérjék életére. A szülőkkel együtt a gyülekezet is elkötelezte magát, hogy támogatja a kisgyermek isteni alapelvek szerinti nevelését. Ének- és versszolgálatokkal köszöntöttük a kis Illangó Annát.

Szombaton délután pedig elindultunk Kecelre. Buzgón kértük az Urat, hogy angyalai legyenek velünk, s Lelkének bátorításával át tudjuk adni az Úr üzenetét. Kettesével mentünk, ahogy a tanítványok. Meg is tapasztalhattuk, hogy amit hittel kérünk, azt megadja nekünk. Az időjárás komor volt, de ennek is a jó oldalát néztük, hiszen így több embert találtunk otthonaikban. Sok nyitott szívű ember tárta ki az ajtót előttünk Kecel utcáin. Sok könyvet tudtunk osztani egészségügyi és bibliai témában. De nemcsak könyvet osztottunk, hanem egy rövid kérdőív segítségével igyekeztünk felmérni azt az információ igényt, lelki szükségletet, amely az ott élő embereket foglalkoztatja. Jó néhány könyvvel, bibliatábori meghívóval szegényebben, de annál több tapasztalattal gazdagabban tértünk vissza a gyülekezetbe.

Az esti megbeszélésen egy kiadós vacsora után, amivel már vártak minket, lelkesen adtuk át egymásnak és az otthon maradottaknak tapasztalatainkat. Egyik tapasztalatom egy idős hölgyhöz kapcsolódik, akivel sikerült hosszasabb beszélgetésbe elegyednünk, és megjegyezte, hogy minden vallásban fontos a szeretet, és mi igazán szeretetteljeseknek látszunk. Sokak mesélték el problémáikat, mindennapi nehézségeiket, és mi boldogan adtuk át a Nagy reménység című könyvet, a Van Kiút magazint, a Jézushoz vezető utat, vagy épp A boldogság és egészség titkai című kiadványt. Volt, akit a Föld sorsa érdekelt. Igyekeztünk a beszélgetés alapján, illetve a kérdőív során felmért érdeklődéshez illeszthető könyvet adni, s hisszük, hogy minden bizonnyal sok kérdésükre választ találhatnak. Sokan érdeklődtek az egészségügyi témák iránt, de – meglepetésünkre – talán még többen a bibliai témák iránt. A közeljövőben induló programokra is sokan szívesen ellátogatnak.

A gyülekezet tettrekészsége, vendégszeretete és segítőkészsége példaértékű volt számunkra, és a legközelebbi missziós hétvégére is nagyon szívesen ellátogatunk, hogy kedves testvéreinkkel együtt munkálkodhassunk az Úrért! Hálásak vagyunk Istenünknek, hogy ennyi tapasztalattal ajándékozott meg bennünket!

G. I.