Úgy adódott, hogy az Erzsébet-program keretében Somogyba látogathattunk. Számunkra eléggé ismeretlen Somogy megye. S ha már így alakult, gondoltuk meglátogatunk néhány testvért, barátot azon a vidéken. Elindultunk hát egy Bárdudvarnok melletti településre, amit a térkép már nem jelez.

Sok esetben jártam már tanyán, kis faluban, de most úgy éreztük, hogy az Óperenciás-tengeren túlra értünk, oda, ahol csak a madár jár. Több mint 8 km-t mentünk erdőben, majd még pár km-t még erdeibb úton, míg végül elértük célunkat.

Egy kolónia-szerű lakóközösség él itt fenn a hegy tetején, erdőkkel körülvéve, Somogy eldugott részén. A házak elszórtan vannak. Villanyon kívül más nem jön be vezetéken. A TV fogható, de az internet akadozik. A mobil is csak kis térerővel bír.

Erzsike útbaigazítása nélkül bizony nem jutottunk volna célba. Mosolyogva jött elénk. Mekkora területetek van? – kérdem. Hát, ameddig a szem ellát. Gyümölcsfák, szőlő, vetemény, baromfi és állatudvar. A vizet saját kútból nyerik.

Télen a rakott tűzhely szolgáltatja a meleget, és főznek is rajta. Kiderül, hogy öt különböző korú gyermek tartozik a családhoz. Erősek, napbarnítottak, szeretnek mezítlábazni. Mindegyik nagyobbnak látszik, mint amit kora alapján gondolnánk. Szeretik a ház körüli tevékenységet. Szívesen hallgatják a bibliai történeteket, és sok lelki éneket ismer és énekel a 9 tagú család.

Amikor ebédhez ültünk, megfogtuk egymás kezét és úgy adtunk hálát. A 18 éves nagyfiú sem vonakodott.

Délután műsor lesz a faluháznál, maradjatok – marasztaltak bennünket. Ráálltunk. Honnan, honnan nem, mintegy 20-30 gyerek került elő és még több felnőtt. A gyerekek jelenetet, verseket adtak elő a nagy fa alatt a szabad téren. A mezítlábas jelenlét majdnem természetes volt. A lányok hosszú szoknyában, hosszú fonott hajjal jelentek meg

Erzsike egy éve él ott, és úgy tűnik, küldetése van, hogy ne csupán a családja, hanem a kolónia többi tagja is megismerje Jézust.

Gyürüs István