Nagy izgalommal és örömmel készültünk mind a két táborra. Nyírbogdányban 2014. június 23–28. között találkozhattak a gyerekek Jézus példázataival. A tábor mottója: JÉZUS A BARÁTOM volt. Nyírturán pedig egy hónappal később, 2014. július 14–19. között vehettek részt a gyerekek egy hajókiránduláson Pál missziós útját követve. A hét mottója is ezt fejezte ki: JÉZUSSAL EGY HAJÓBAN.

Igen gazdag programokkal ajándékoztuk meg a táborozó gyerekeket. Reggel 9.00 órától délután 16.00 óráig tartott a program.  Mindennap zászlófelvonással kezdtük a napot, majd sok-sok énekkel dicsőítettük a jó Istent, és megköszöntük az Úrnak, hogy újból együtt lehetünk, és kértük, hogy legyen velünk azon a napon is!

Majd következett a finom reggeli. 

Mind a két táborban egy-egy bibliai történetet adtak elő a szervezők a gyerekeknek. Ezt követően pedig korcsoportonként megbeszéltük, lerajzoltuk a gyerekekkel együtt a történet mondanivalóját. Mindennap egy-egy rövid igét tanultunk meg közösen. A gyerek megtanulhatták, hogy hogyan lehet másoknak örömet okozni, illetve segíteni másoknak. Ezeket a jó dolgokat díjaztuk – a gyerekek zsetont kaptak, amit péntek délután levásárolhattak a vásárban.

Nagyon gazdagon, vidáman, boldogan és örömmel töltöttük az egész hetet. Összekovácsolódtak a csapatok.  Kézműves foglalkozások is voltak, amit minden gyerek nagyon élvezett, és az elkészített tárgyakat elvihették haza.

Szombaton a gyerekek előadták a bibliai történetet, jelmezbe öltözve, amit minden gyerek igen nagyon élvezett. Nagyon ügyesen megtanulták a rájuk eső bibliai részt, és bátran, élethűen adták át a történet mondanivalóját.

Szombaton sok-sok éneket énekeltünk az előadott darabok között, amelyre meghívtuk a szülőket és nagyszülőket is.

A tábor végén az egyik édesanya megköszönte a szervezőknek az áldozatos munkát, és elmondta, hogy érezte, szeretettel vesszük körül a gyerekeket. Nem kényszerből, nem immel-ámmal, hanem örömmel foglalkozunk velük. Mintha egy tükröt látott volna a gyerekek és közöttünk. Ha szomorúak voltak, mi is együtt érzően lehajoltunk hozzájuk, ha vidámak voltunk, ők is nevettek. Köszönő szavait a következő gondolattal zárta: „Szeretet nélkül fát lehet aprítani, téglát formázni és vasat kovácsolni, de nem lehet szeretet nélkül emberekkel bánni” (Lev Tolsztoj).

Vendéglátás közben lehetőség nyílt sok szülővel beszélgetni, akik elmondták, hogy a gyermekeik teljesen ki vannak cserélve, fel vannak töltődve, nagy örömmel, tapasztalatokkal tértek haza, és nagy lelkesedéssel várták a következő napot!

A gyerekek annyira jól érezték magukat, hogy a szombati zárás után, sokan sírva mentek haza, és azt kérték, hogy jövőre két hétig tartson a tábor! Egy szülő megjegyezte, hogy venni fog az adventistáknak egy tanyát, ahol a táborokat megszervezhetik.

Árvai Pálma és Tamás vezetése mellett egy egész csapat dolgozott ezen a csodálatos egy-egy héten, melyért hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy minden olyan szépen, szeretetben, egységben, növekedésben történhetett. Hisszük, nem maradt nyomtalan, mert amiket hallottak, tanultak a gyerekek, azt a legjobb időben a jó Isten Szentlelke eszükbe fogja juttatni!

Már örömmel készülünk a következő évre is, hogy minél több gyereket, illetve szülőt elérhessünk és megszólíthassunk! Kérünk benneteket, imádkozzatok értünk!

Décseiné Rita és Hilda