mint például a „történelmi találkozó” vagy „történelmi esemény”, de most valami ehhez hasonlót kell mondani, amikor a februári hétvégéről szeretnék beszámolni. A Keresztény Advent Közösség (KERAK) és a Hetednapi Adventista Egyház Magyar Uniója (unió) közösen szervezte meg a 2015. február 21–22-i hétvégét.
A szombati istentisztelet és a vasárnapi lelkész-presbiteri találkozó
ugyanakkor nem egyedülálló események voltak, hanem egy hosszú ideje
tervezett és sokat munkált tárgyalás- és megbeszéléssorozat egyik
megfontolt állomása.
A közel negyven éve keletkezett szakadás
sok-sok testvér, család számára okozott keserűséget, és Isten művére
hozott szégyent. A mostani közeledés és a megbeszélések ennek végét
hozzák reális közelségbe. Ugyanakkor nem zárhatjuk be a szemünket és nem
mehetünk el a mellett a tény mellett sem (annak ellenére, hogy ezzel
egy kicsit ünneprontók vagyunk), hogy minden erőfeszítés ellenére vannak
testvéreink, akik nem örülnek a közeledésnek, meghirdették az
„elkülönülés teológiáját”, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a
szakadás továbbra is fennálljon, sőt akár mélyüljön is.
De most inkább a tárgyalások és a közeledés pozitív eredményeinek örüljünk!
A
hétvégén Raafat Kamal testvér, a Transzeurópai Divízió elnöke volt a
vendégünk, aki a kezdetektől figyelmemmel kíséri és aktívan vesz részt a
tárgyalásokban, most pedig az igehirdetés szolgálatát vállalta a
különböző eseményeken.
Szombaton délelőtt a KERAK zugligeti
központjában volt az istentisztelet, ahol az ország különböző részeiből
érkező KERAK-os testvérekkel örömmel és meghatódottsággal ünnepelt és
dicsőítette Istent az unió gyülekezeteiből érkező testvérek serege is.
Budapesti és vidéki testvérek keltek útra, hogy együtt imádkozzanak és
együtt imádják Istent, ahol az unió gyülekezeteit képviselő Acapella
Kamarakórus énekszolgálatával kapcsolódott be. A Magyar Unió elnöksége,
az egyházterületek képviselői jelenlétükkel fejezték ki
elkötelezettségüket az egység iránt. Nagyszerű érzés volt látni az
istentiszteletre sereglő fiatalok, gyerekek, felnőttek sokaságát, és
arra gondolni: egy néphez tartozunk, és reménység szerint hamarosan egy
közösséget is alkotunk.
A gyors közös ebéd után a közös
istentisztelet a Budapest-Terézvárosi Gyülekezetben folytatódott, ahol
délután egy különleges kórustalálkozót tartottunk az unió Zenei
Osztályának szervezésében: a szakadás óta először két KERAK-os kórus is
szolgált: egy lelkészekből álló férfikórus és egy központi kórus.
Mellette természetesen az unió képviseletében is érkeztek kórusok A
Budapest-Újbuda – Érd körzetből és a vendéglátó Terézvárosi Gyülekezet
kórusa. A zenei szolgálatokat egy kis kamarazenekar tette teljesebbé.
Az
istentiszteleten részvevőként megható és megindító volt látni-hallani
az összevont kórus szolgálatát, ahol „KERAK-os” és „uniós” testvérek
dicsérték Istent EGYÜTT! „Belülről”, a hatalmas kórus tagjaként még
felemelőbb érzés volt – mesélték az énekesek.
Az istentisztelet után a testvérek még sokáig beszélgettek – azt hiszem, volt miről, az elmulasztott közel negyven év után…
Este
a vezetőkre még várt egy tárgyalás, ahol a két közösség képviselőiként
az egység kimunkálásának gyakorlati lépéseiről egyeztettünk.
Másnap,
vasárnap a közös lelkész-presbiteri találkozóval folyatódott a
programsorozat. Olyan nagyszerű volt látni, hogy testvéreink az ország
legtávolabbi gyülekezeteiből is eljöttek, hogy együtt beszélgessünk
küldetésünk közös folytatásáról.
Nagyszerű volt hallani a
hozzászólásokat, amelyek közül most csak egyetlen egyet szeretnék
kiemelni, ami akár mottója is lehetne a megbeszéléseinknek: „Volt okunk
elmenni negyven éve, de most már nincs okunk, hogy ne jöjjünk.”
A
hozzászólások jó része arról szólt, hogyan tudnánk segíteni azon
testvéreinket, akik még nem elkötelezettek, vagy még bizonytalanok
abban, hogy visszajöjjenek-e. Az unió helyi közösségeinek szerepe ebben
nagyon nagy lehet, ha a szeretetet és az elfogadást tapasztalják
testvéreink.
Meg vagyok győződve, hogy Isten áldása volt a két nap
eseményein, amely lassan egy hosszú közeledési folyamat végéhez
vezethet el bennünket.
Az a nép, amely Istentől egy különleges
elhívást kapott több mint 150 éve, az a közösség, amelynek különleges
üzenete kell legyen a világ számára, talán itt, Magyarországon is jobban
be tud kapcsolódni ebbe a világszéles szolgálatba azzal, hogy
megszünteti a közel negyven éve fennálló szakadást.
Isten legyen velünk ebben!
Ócsai Tamás
unióelnök
|