Ezekkel a szavakkal kezdődött 2015. február 28-án Pécsen a háromnapos Önkéntes Evangélizátorképzés. Égetett a vágy, hogy azt a címet adjam, ami már megszokott, és talán elvárható: Ilyen még nem volt Pécsett! Valóban nem volt, és nagy örömömre a DET vezetése által felajánlott lehetőség révén a Pécsi Gyülekezet adhatta a helyszínt ennek a csodálatos programnak.

Minden évben nagy hatással van rám ez a képzés, mindig sokat jelentett és intenzív startként éltem meg. Ám ez az alkalom valahogy más volt! Több volt! Sokkal többet adott, mint az eddigiek. Amikor erről gondolkodtam, megértettem, hogy mitől volt ez más. Az előző években a képzés hatására mindig úgy éreztem, hogy most el kell indulni, de most, mivel mi, a Pécsi Gyülekezet az idei évre célul tűztük ki, hogy elindulunk a Nagyvárosi evangelizáció útján, ennek érdekében már elindítottunk programokat, így nem egy „start”-ot jelentett számunkra ez a hétvége, hanem egy határozott útbaigazítást, segítséget, bátorítást, és nagyon sok tanácsot arra, hogy hogyan tovább. Megerősítést arra nézve, hogy emberek várnak ránk, akiknek szükségük van a segítségünkre, de abban is, hogy nekem, nekünk is szükségünk van arra, hogy dolgozzunk. Megerősítést és tanácsot kaptunk a hogyanra is. Hogy hogyan szánjuk oda magunkat jobban arra a munkára, amire Jézus hívott el bennünket.

Az előadások alatt végig éreztük, hogy ez nekünk szól, bennünket bátorít, és nagy erőt adott.

„Ti vagytok a föld sója!” Erről beszélt Bihari Csaba testvér a Dunamelléki Egyházterület titkára a péntek esti megnyitó alkalmon. Arról, hogy ha nem töltjük be szerepünket a világban, akkor semmire sem vagyunk jók. Értsük meg és úgy éljünk, hogy valóban hasznára legyünk a társadalomnak.

Szombat reggel, miután Petőh Imre testvérrel, a Pécsi Gyülekezet lelkipásztorával a szombatiskola fontosabb kérdéseit átvettük, Horváth Péter a Dunamelléki Egyházterület pénztárosa a misszióhoz való hozzáállásról beszélt. Arról, hogy bennünk is az az „indulat”, az a hozzáállás kell legyen, ami volt Jézusban. Nekünk is úgy kell az emberekhez közeledni, ahogyan ezt Ő tette.

Egy-egy dolgot lehet többféle módon látni, ahogyan azt a Bibliában olvassuk. Az ígéret földjét megtekintő „kémek” is különbözőképpen látták ugyanazt a dolgot, más szemüvegen keresztül. Ősz-Farkas Ernő, a Dunamelléki Egyházterület elnöke a szombati prédikációjában arról a szemüvegről beszélt, ami a látásunkat megváltoztatja, de akár el is torzíthatja. Milyen jó lenne, ha megtanulnánk Isten szemével nézni és látni!

A délutáni képzés előtt lehetőségünk volt egy kis gyakorlati missziómunkát végezni Pécs utcáin, ahonnan testvéreink nagyon jó tapasztalatokkal tértek vissza.

Horváth Péter előadásában a „Segítő-támogató rendszerek” fontosságáról és szerepéről beszélt a missziómunkában; hogyan tudunk hatékonyan együtt dolgozni akár társadalmi csoportokkal is úgy, hogy ezzel áldására lehessünk a környezetünknek.

Ősz-Farkas Ernővel az elmúlt év tapasztalatairól beszélgettünk, amikor azokat is megvizsgálhattuk, hogy mi az, amiben talán másképpen kell tenni, gondolkozni. Sok jó gondolat és javaslat hangzott el a szombat esti fórumon is, amiket be tudunk építeni a missziós terveinkbe, és ezekkel talán még hatékonyabb munkát végezhetünk.

A vasárnapi képzésünkön Csizmadia Róbert a Hetednapi Adventista Egyház titkára két előadást tartott arról, hogy az evangelizáció nem egyszemélyes munka. Végezzük azt csapatban, keressük meg, hogy mi a mi személyes feladatunk egy-egy ilyen missziós csoportban a talentumaink, képességeink alapján! Hogyan tegyük ezt? Hogyan lehet ez a csapat valóban „ütőképes”, eredményes? Egyik alapfeltétele: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát. Nézzünk fel Jézusra a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsid 12:1-2).

Kis István előadásában nagyon sok hasznos tanácsot hallhattunk arról, milyen módszerekkel lehet hatásosan elérni a mai embereket, milyen marketingeszközöket vegyünk igénybe a missziós tevékenységeinkben.

A képzés zárásaként Ősz-Farkas Ernő testvér vezetésével tesztelhettük azt, hogy a saját gyülekezeteink mennyire készek, mennyire alkalmasak és mennyire odaszántak a missziós tevékenységekre, a környezetünk megszólítására, a társadalomban való aktív szerepvállalásra. Az eredmények nagyon sokat elárultak arról, hogy egy-egy gyülekezet mire rendezkedett be, és mennyire elkötelezett Krisztus parancsát teljesíteni: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet.”

Hálásak vagyunk Istennek e nagyszerű hétvégéért. Bízunk benne, hogy az Úr felhasznál bennünket ebben a csodálatos szolgálatban.

Ömböli Gyula