„De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, amellyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon, hogy a Te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, amely felől azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a mellyel könyörög a te szolgád e helyen.” (1Királyok 8:28–29)

Régi vágyunk teljesült március első szombatján. Végre elhagyhattuk eddigi bérelt, és mára „kinőtt” helyünket.

Évekkel ezelőtt fogalmaztuk meg, hogy saját imaházat szeretnénk. Kisebb-nagyobb lendülettel latolgattuk a lehetőségeket, és kerestük a megfelelő épületet. Gyűjtögettük a rávalót, és – ami a legfontosabb – imában kértük Isten útmutatását. 


Tavaly tavasszal váratlanul kaptuk a hírt: eladó egy nekünk való ingatlan. Megbolydult méhrajként zsongott a gyülekezet – számoltunk, terveztünk, álmodoztunk; majd cselekedtünk. Ősszel megvásároltuk a házat, s tudtuk, ezután sok munka vár ránk. Szemünkkel még a bontást, de szívünkkel már az eredményt láttuk. Mostanra az építkezés első üteme készült el, így benépesíthettük új otthonunkat.


Péntek délután megnéztem a már „felékesített” imatermet. Megfoghatatlan érzés kerített hatalmába: tisztelettel, meghatottsággal, rendezettséggel, alázattal vegyített HÁLA. Hittem, hogy másnap, az Úr szombatján minden testvérem hasonló lélekkel lép majd be új imaházunkba!
Így is történt, amit a szolgálatok sokasága bizonyított: szólt a zsoltár, rímelt a vers, szállt az ének, és zengett a zongora, pengett a gitár. Az igehirdetés után mosolygó szívvel, örömteli beszélgetések közepette fogyasztottuk el közös ebédünket. Megindult lélekkel adtunk hálát az Úrnak új imaházunkért és ezért a szép szombatért.

Mátyási Anita