2024.  március  29.  Péntek
Napnyugta: 18:10
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow AdventInfo arrow Hírek arrow Egyáltalán nem unalmas (és egyáltalán nem mellékes!
Egyáltalán nem unalmas (és egyáltalán nem mellékes! PDF Nyomtatás E-mail

Az Alkotmány- és Alapszabály Előkészítő Bizottság működése

Mindenkinek van kedvenc témája vagy hobbija, ami lázba hozza. Van akinél ez a foci, van akinél a környezetvédelem, másoknál a kertészkedés vagy épp a túrázás… Nos, az Alkotmány- és Alapszabály Előkészítő Bizottság (AAB) tagjaiból az alkotmányozás hozza elő a szenvedélyt. Sokan értetlenül állnak ezelőtt, és nehezen képzelik el, hogy egy száraz, monoton és adminisztratív munka hogyan lehet ilyen hatással? Nos, az AAB tagjai mélyen tudatában vannak az alkotmány és az alapszabály fontosságának, és hiszik, hogy az egyháznak szüksége van rá. Hogyha az egyház működését emberi testként modellezzük, akkor az alkotmány a csontozat, ami segíti a végrehajtást: hiszen az izom a konferenciák és az általuk felhatalmazott unióbizottság. Mindkettőnek egészségesnek kell lennie, hogyha szeretnénk előre haladni, fejlődni és teljesíteni Istentől ránk rótt feladatunkat.

Fontos és józan megfontolást igénylő feladat előtt állt az AAB, kapcsolódva a Generálkonferencia alkotmány- és alapszabály módosítást eredményező döntéséhez, amire 2013-ban került sor. Eljött az ideje, hogy az új modellalkotmány fényében újragondoljuk saját alkotmányos működésünket. Fontos szempont, hogy tudatosítjuk: a világegyház szerves része vagyunk, ezért amennyire a Magyar Unió mérete, taglétszáma és a kialakult, bevált gyakorlataink megengedik, olyan szabályozást alkossunk meg, ami tükrözi Isten népének egységét és egyben tükrözi a sokszínűségben megvalósuló egységet. Fontos azt is leszögezni, hogy Krisztus teste nem a szabályozástól és azok pontjaitól fog jól működni, hanem tagjai krisztusi lelkületétől. Az Alkotmány és Alapszabály csak leképezése az egészséges működésnek, megfelelő megfogalmazása hasznos keretet ad, és elősegíti a hatékony és szolgálatközpontú működést. Mindenképp fontos megfelelés a Magyar Unió szabályainak, hogy a világegyház gyakorlatához igazodva és a jelenleg érvényes alkotmány- és alapszabállyal is összhangban a rendes Uniókonferencia által erre a célra felhatalmazott Alkotmány- és Alapszabály előkészítő Bizottság (továbbiakban AAB) végezhette el az előkészítő munkát. Az elmúlt hónapokban négyszer találkozott a bizottság és a tagok odahaza is sok munkaórát fordítottak arra, hogy a lehető legjobban végezzék el a rájuk bízott munkát. Nagyon hasznos volt, hogy első ülésünkön jelen volt Audrey Andersson a Transzeurópai Divízió titkára, aki sokat segített, hogy tisztázzuk a feladatunkat. Sikerült eloszlatni több félreértést is a bizottság munkája körül. Megállapítottuk, hogy az AAB felelőssége olyan koherens és megbízható alkotmányt létrehozni, amiben nincsenek belső ellentmondások, ami segíti az egyház növekedését, és egyszerűségre és rövidségre törekszik. Mindemellett el kell kerülnie, hogy túlszabályozott vagy olyan kreatív, új passzusokkal álljon elő, amikre az alkotmányozó közösség és az Unióbizottság nem kész. Az AAB sikeres munkájának egyik kulcsa, hogy együttműködve az Unióbizottsággal tárja javaslatait a konferencia elé. Mindenképp pozitívum, hogy az AAB javaslata az egyeztetett módosításokkal az UB támogatását is élvezi, és reményeink szerint a rendkívüli alkotmányozó Uniókonferencia sem lesz egyházpolitikai vagy más érdekvédelmi összeütközések színtere, hanem a nyugodt és Isten Lelke által vezetett alkalom lesz mindannyiunk épülésére.

A feladatunkat több szakaszra osztottuk. Első lépésben elkészítettünk egy jó fordítást, tisztázva a fogalmakat és megtalálva a legmegfelelőbb magyar szavakat és kifejezéseket az eredeti tartalom visszatükrözésére. A második lépésben összevetettük a jelenleg érvényben lévő alkotmányt és a modellalkotmányt, és megpróbáltunk konstruktív eszközökkel áthidalni a különbségeket. Ügyeltünk arra, hogy a jelenleg adott alkotmányos kereteket tiszteletben tartsuk, tehát úgy szerezzünk érvényt a képviseleti, demokratikus működésnek, hogy mindeközben az egyházterületek uniójának modelljét sem feszítjük szét.

A létrejött dokumentum, amit Alkotmány és Alapszabálynak nevezünk, két részre tagolódik. Az első rész a római számmal (I.–VIII.) nyolc részre osztott Alkotmány, amelynek van egy bevezető része is, az úgynevezett preambulum. Ebben ismertetve vannak a legfontosabb alapelvek és egyben rögzíti, hogy az egység jegyében a vastagon szedett szövegeket egy az egyben átvesszük és elfogadjuk egyszerű többségi szavazással. Az Alkotmány jellegénél fogva 99%-ban vastag betűs részből áll, hisz ebben vannak megfogalmazva a Hetednapi Adventista Egyház egyetemességét és egységét tükröző legalapvetőbb dolgok: kik vagyunk, miért vagyunk, hogyan működtetjük közösen az egyházszervezetet stb. A szöveg második része az Alapszabály, amely §-okra (paragrafusokra) és számozott bekezdésekre van felosztva, és szabályozza az alapvető működtetés mikéntjét. Itt is sok a vastagon szedett rész az egység jegyében, de értelemszerűen már jóval több a vékony betűs rész, hisz az egyes uniók méretei és kulturális háttere között jelentős eltérés van, amit tükröznie kell a működtetés keretét meghatározó szabályozásnak. Fontos elvként fogalmaztuk meg, hogy a vékony betűs részeket semmiképp nem akarjuk úgy megfogalmazni, hogy a vastag betűs rész megkerülését vagy kijátszását szolgálja, viszont fontosnak ítéltük meg azt is, hogy a már kialakult és bevált gyakorlatokat hozzáigazítsuk a Generálkonferencia modellalkotmányához úgy, hogy a Generálkonferencia számára is elfogadható legyen, és ne kelljen kivételezni velünk. Úgy gondoljuk, hogy elértük az érettség azon fokát, hogy ne kelljen kivételezni velünk, így a divízió és Generálkonferencia illetékes munkatársaival a szükséges egyeztetéseket megtettük már az angol szöveg fordítási szakaszától kezdve.

Munkánk során azzal szembesültünk, hogy jelentős változások voltak már az eredeti Generálkonferencia által elfogadott modell alkotmány szövegében is. A legnagyobb érdeklődésre minden bizonnyal a jelöltállítás új módja, a szervezőbizottság bevezetése és az unióbizottság bővítése tarthat számot. Mielőtt rátérnék ezen pontok részletesebb tárgyalására, előre kell bocsássak néhány szempontot, amik befolyásolták ezen döntések meghozatalát. A fordítás során nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy minél szöveghűbb fordítást kapjunk. Hogyha vitás vagy ismeretlen ponthoz értünk, tárgyaltunk a divízióval, de voltak olyan fogas kérdéseink is, amik eljutottak egészen N.T. Ng testvérhez, a Generálkonferencia főtitkárához. Az egyházterületek uniója modell adta keretben maradtunk, hiszen a közösség legutóbbi szavazásával megerősítette ezt. Végül pedig ott, a jól működő helyi gyakorlatot igyekeztünk megőrizni és továbbvinni.

A jelöltállítás ügyében arra jutottunk, hogy az egyházterületek uniója modellel nem igazán van szinkronban, hogy minden gyülekezetből legyen képviselő. Ez az egyházterületi konferencián fontos elv, de az uniókonferencián az egyházterületek az alkotóegységek és nem a gyülekezetek, így az egyházterületeknek, illetve az őket képviselő területi bizottságnak kell képviselőket küldeni. Másrészt, felismertük, hogy sok pozitív haszna volt annak, hogy a testvérek az Uniókonferenciáról első kézből értesülhettek, illetve, hogy egy megbízható rendszer működött. Igyekeztünk ezeket megőrizni, így született meg a javaslatunk, amiben a a laikus többség megőrzése mellett megtartottuk a lelkészek képviseletét, illetve a területi eloszlás megtartása érdekében javasoljuk, hogy minden 40 fő fölötti gyülekezetnek legyen képviselője. Fontos szempontnak tarjuk továbbá, hogy olyan személyek vegyenek részt az Uniókonferenciákon, akik aktívan szolgálnak a gyülekezetekben vezetőként, a bizottságok tagjaiként.

Az Unióbizottság bővítését eredetileg nem terveztük, nagyon jól működik a 13 fő is. Végül a Generálkonferenciát is megkérdezve arra jutottunk, hogy nemcsak hasznos, de előírás is, hogy a körzeti lelkészek és a munka különböző ágai is jobban képviselve legyenek, hiszen ők segítik a misszió frontvonalának működését, és olyan látásuk van, amit érdemes figyelembe venni. Így az Unióbizottság 15 fős lesz, tehát bővül egy körzeti lelkésszel és egy laikus intézményi- vagy osztályképviselővel.

Teljesen új része az alkotmánynak a Szervezőbizottság felállítása, ami felügyeli a Jelölőbizottság és az AAB jelölését. Megjegyzendő, hogy az eddigi gyakorlatunkban a Jelölőbizottságot választottuk meg úgy, ahogyan a modellalkotmány a Szervezőbizottság megválasztását előírja, vagyis választási körzetekben. Mivel a világegyház ragaszkodik ezen lépés megtartásához, arra a kompromisszumra jutottunk, hogy nyitva hagyjuk, hogy a Szervezőbizottságot a konferencia jelölőbizottságként működtesse a jövőben.

Arra kérünk benneteket, hogy imádkozzatok a konferencia sikeréért és járuljatok hozzá magatok is azzal, hogy követitek a Gyülekezeti kézikönyv tanácsait, és tiszteletben tartjátok a küldöttek önállóságát: „Az egyházterületi konferenciai ülésszakra és a választásra delegált tag nem csupán az őt megválasztó gyülekezet vagy terület képviselője. A küldöttnek a művet egészként kell tekintenie, szem előtt tartva, hogy felelős a világ minden részén végzendő munkáért. Megengedhetetlen, hogy a gyülekezeti vagy az egyházterületi küldöttek megszervezzék, vagy összebeszéléssel megkíséreljék (pártszerűen tömörülve) befolyásolni a szavazást. Ahogy az is elfogadhatatlan, hogy egy nagy gyülekezet vagy egyházterület küldöttei a konferenciai ülés ügyeinek intézésében elsőbbséget igényeljenek maguknak. Minden küldött legyen kész alávetni magát a Szentlélek irányításának, és személyes meggyőződése szerint szavazzon” (Gyülekezeti kézikönyv. 138. oldal).

Reményünk, hogy az új alkotmány segíteni fogja az egyház működését a következő évtizedben, ahogyan az eddigi alkotmányunk is kiegyensúlyozott viszonyokat teremtett a misszió nyugodt végzéséhez.

Segítő és testvéri együttműködésetekben bízva:

Csizmadia Róbert
az AAB levezető elnöke

 
< Előző   Következő >

 
 
 
AdventInfo
Hírek
Generál Konferencia hírei
Programok
Rövidhírek
Egészségügyi hírek
Joomla Toplista