Az Alkotmány- és Alapszabály Előkészítő Bizottság működése
Mindenkinek van kedvenc témája vagy hobbija, ami lázba hozza. Van akinél ez a foci, van akinél a környezetvédelem, másoknál a kertészkedés vagy épp a túrázás… Nos, az Alkotmány- és Alapszabály Előkészítő Bizottság (AAB) tagjaiból az alkotmányozás hozza elő a szenvedélyt. Sokan értetlenül állnak ezelőtt, és nehezen képzelik el, hogy egy száraz, monoton és adminisztratív munka hogyan lehet ilyen hatással? Nos, az AAB tagjai mélyen tudatában vannak az alkotmány és az alapszabály fontosságának, és hiszik, hogy az egyháznak szüksége van rá. Hogyha az egyház működését emberi testként modellezzük, akkor az alkotmány a csontozat, ami segíti a végrehajtást: hiszen az izom a konferenciák és az általuk felhatalmazott unióbizottság. Mindkettőnek egészségesnek kell lennie, hogyha szeretnénk előre haladni, fejlődni és teljesíteni Istentől ránk rótt feladatunkat.
Fontos és józan megfontolást igénylő feladat előtt állt az AAB,
kapcsolódva a Generálkonferencia alkotmány- és alapszabály módosítást
eredményező döntéséhez, amire 2013-ban került sor. Eljött az ideje, hogy
az új modellalkotmány fényében újragondoljuk saját alkotmányos
működésünket. Fontos szempont, hogy tudatosítjuk: a világegyház szerves
része vagyunk, ezért amennyire a Magyar Unió mérete, taglétszáma és a
kialakult, bevált gyakorlataink megengedik, olyan szabályozást alkossunk
meg, ami tükrözi Isten népének egységét és egyben tükrözi a
sokszínűségben megvalósuló egységet. Fontos azt is leszögezni, hogy
Krisztus teste nem a szabályozástól és azok pontjaitól fog jól működni,
hanem tagjai krisztusi lelkületétől. Az Alkotmány és Alapszabály csak
leképezése az egészséges működésnek, megfelelő megfogalmazása hasznos
keretet ad, és elősegíti a hatékony és szolgálatközpontú működést.
Mindenképp fontos megfelelés a Magyar Unió szabályainak, hogy a
világegyház gyakorlatához igazodva és a jelenleg érvényes alkotmány- és
alapszabállyal is összhangban a rendes Uniókonferencia által erre a
célra felhatalmazott Alkotmány- és Alapszabály előkészítő Bizottság
(továbbiakban AAB) végezhette el az előkészítő munkát. Az elmúlt
hónapokban négyszer találkozott a bizottság és a tagok odahaza is sok
munkaórát fordítottak arra, hogy a lehető legjobban végezzék el a rájuk
bízott munkát. Nagyon hasznos volt, hogy első ülésünkön jelen volt
Audrey Andersson a Transzeurópai Divízió titkára, aki sokat segített,
hogy tisztázzuk a feladatunkat. Sikerült eloszlatni több félreértést is a
bizottság munkája körül. Megállapítottuk, hogy az AAB felelőssége olyan
koherens és megbízható alkotmányt létrehozni, amiben nincsenek belső
ellentmondások, ami segíti az egyház növekedését, és egyszerűségre és
rövidségre törekszik. Mindemellett el kell kerülnie, hogy
túlszabályozott vagy olyan kreatív, új passzusokkal álljon elő, amikre
az alkotmányozó közösség és az Unióbizottság nem kész. Az AAB sikeres
munkájának egyik kulcsa, hogy együttműködve az Unióbizottsággal tárja
javaslatait a konferencia elé. Mindenképp pozitívum, hogy az AAB
javaslata az egyeztetett módosításokkal az UB támogatását is élvezi, és
reményeink szerint a rendkívüli alkotmányozó Uniókonferencia sem lesz
egyházpolitikai vagy más érdekvédelmi összeütközések színtere, hanem a
nyugodt és Isten Lelke által vezetett alkalom lesz mindannyiunk
épülésére.
A feladatunkat több szakaszra osztottuk. Első lépésben
elkészítettünk egy jó fordítást, tisztázva a fogalmakat és megtalálva a
legmegfelelőbb magyar szavakat és kifejezéseket az eredeti tartalom
visszatükrözésére. A második lépésben összevetettük a jelenleg érvényben
lévő alkotmányt és a modellalkotmányt, és megpróbáltunk konstruktív
eszközökkel áthidalni a különbségeket. Ügyeltünk arra, hogy a jelenleg
adott alkotmányos kereteket tiszteletben tartsuk, tehát úgy szerezzünk
érvényt a képviseleti, demokratikus működésnek, hogy mindeközben az
egyházterületek uniójának modelljét sem feszítjük szét.
A
létrejött dokumentum, amit Alkotmány és Alapszabálynak nevezünk, két
részre tagolódik. Az első rész a római számmal (I.–VIII.) nyolc részre
osztott Alkotmány, amelynek van egy bevezető része is, az úgynevezett
preambulum. Ebben ismertetve vannak a legfontosabb alapelvek és egyben
rögzíti, hogy az egység jegyében a vastagon szedett szövegeket egy az
egyben átvesszük és elfogadjuk egyszerű többségi szavazással. Az
Alkotmány jellegénél fogva 99%-ban vastag betűs részből áll, hisz ebben
vannak megfogalmazva a Hetednapi Adventista Egyház egyetemességét és
egységét tükröző legalapvetőbb dolgok: kik vagyunk, miért vagyunk,
hogyan működtetjük közösen az egyházszervezetet stb. A szöveg második
része az Alapszabály, amely §-okra (paragrafusokra) és számozott
bekezdésekre van felosztva, és szabályozza az alapvető működtetés
mikéntjét. Itt is sok a vastagon szedett rész az egység jegyében, de
értelemszerűen már jóval több a vékony betűs rész, hisz az egyes uniók
méretei és kulturális háttere között jelentős eltérés van, amit
tükröznie kell a működtetés keretét meghatározó szabályozásnak. Fontos
elvként fogalmaztuk meg, hogy a vékony betűs részeket semmiképp nem
akarjuk úgy megfogalmazni, hogy a vastag betűs rész megkerülését vagy
kijátszását szolgálja, viszont fontosnak ítéltük meg azt is, hogy a már
kialakult és bevált gyakorlatokat hozzáigazítsuk a Generálkonferencia
modellalkotmányához úgy, hogy a Generálkonferencia számára is
elfogadható legyen, és ne kelljen kivételezni velünk. Úgy gondoljuk,
hogy elértük az érettség azon fokát, hogy ne kelljen kivételezni velünk,
így a divízió és Generálkonferencia illetékes munkatársaival a
szükséges egyeztetéseket megtettük már az angol szöveg fordítási
szakaszától kezdve.
Munkánk során azzal szembesültünk, hogy
jelentős változások voltak már az eredeti Generálkonferencia által
elfogadott modell alkotmány szövegében is. A legnagyobb érdeklődésre
minden bizonnyal a jelöltállítás új módja, a szervezőbizottság
bevezetése és az unióbizottság bővítése tarthat számot. Mielőtt rátérnék
ezen pontok részletesebb tárgyalására, előre kell bocsássak néhány
szempontot, amik befolyásolták ezen döntések meghozatalát. A fordítás
során nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy minél szöveghűbb fordítást
kapjunk. Hogyha vitás vagy ismeretlen ponthoz értünk, tárgyaltunk a
divízióval, de voltak olyan fogas kérdéseink is, amik eljutottak egészen
N.T. Ng testvérhez, a Generálkonferencia főtitkárához. Az
egyházterületek uniója modell adta keretben maradtunk, hiszen a közösség
legutóbbi szavazásával megerősítette ezt. Végül pedig ott, a jól működő
helyi gyakorlatot igyekeztünk megőrizni és továbbvinni.
A
jelöltállítás ügyében arra jutottunk, hogy az egyházterületek uniója
modellel nem igazán van szinkronban, hogy minden gyülekezetből legyen
képviselő. Ez az egyházterületi konferencián fontos elv, de az
uniókonferencián az egyházterületek az alkotóegységek és nem a
gyülekezetek, így az egyházterületeknek, illetve az őket képviselő
területi bizottságnak kell képviselőket küldeni. Másrészt, felismertük,
hogy sok pozitív haszna volt annak, hogy a testvérek az
Uniókonferenciáról első kézből értesülhettek, illetve, hogy egy
megbízható rendszer működött. Igyekeztünk ezeket megőrizni, így
született meg a javaslatunk, amiben a a laikus többség megőrzése mellett
megtartottuk a lelkészek képviseletét, illetve a területi eloszlás
megtartása érdekében javasoljuk, hogy minden 40 fő fölötti gyülekezetnek
legyen képviselője. Fontos szempontnak tarjuk továbbá, hogy olyan
személyek vegyenek részt az Uniókonferenciákon, akik aktívan szolgálnak a
gyülekezetekben vezetőként, a bizottságok tagjaiként.
Az
Unióbizottság bővítését eredetileg nem terveztük, nagyon jól működik a
13 fő is. Végül a Generálkonferenciát is megkérdezve arra jutottunk,
hogy nemcsak hasznos, de előírás is, hogy a körzeti lelkészek és a munka
különböző ágai is jobban képviselve legyenek, hiszen ők segítik a
misszió frontvonalának működését, és olyan látásuk van, amit érdemes
figyelembe venni. Így az Unióbizottság 15 fős lesz, tehát bővül egy
körzeti lelkésszel és egy laikus intézményi- vagy osztályképviselővel.
Teljesen
új része az alkotmánynak a Szervezőbizottság felállítása, ami felügyeli
a Jelölőbizottság és az AAB jelölését. Megjegyzendő, hogy az eddigi
gyakorlatunkban a Jelölőbizottságot választottuk meg úgy, ahogyan a
modellalkotmány a Szervezőbizottság megválasztását előírja, vagyis
választási körzetekben. Mivel a világegyház ragaszkodik ezen lépés
megtartásához, arra a kompromisszumra jutottunk, hogy nyitva hagyjuk,
hogy a Szervezőbizottságot a konferencia jelölőbizottságként működtesse a
jövőben.
Arra kérünk benneteket, hogy imádkozzatok a konferencia
sikeréért és járuljatok hozzá magatok is azzal, hogy követitek a
Gyülekezeti kézikönyv tanácsait, és tiszteletben tartjátok a küldöttek
önállóságát: „Az egyházterületi konferenciai ülésszakra és a választásra
delegált tag nem csupán az őt megválasztó gyülekezet vagy terület
képviselője. A küldöttnek a művet egészként kell tekintenie, szem előtt
tartva, hogy felelős a világ minden részén végzendő munkáért.
Megengedhetetlen, hogy a gyülekezeti vagy az egyházterületi küldöttek
megszervezzék, vagy összebeszéléssel megkíséreljék (pártszerűen
tömörülve) befolyásolni a szavazást. Ahogy az is elfogadhatatlan, hogy
egy nagy gyülekezet vagy egyházterület küldöttei a konferenciai ülés
ügyeinek intézésében elsőbbséget igényeljenek maguknak. Minden küldött
legyen kész alávetni magát a Szentlélek irányításának, és személyes
meggyőződése szerint szavazzon” (Gyülekezeti kézikönyv. 138. oldal).
Reményünk,
hogy az új alkotmány segíteni fogja az egyház működését a következő
évtizedben, ahogyan az eddigi alkotmányunk is kiegyensúlyozott
viszonyokat teremtett a misszió nyugodt végzéséhez.
Segítő és testvéri együttműködésetekben bízva:
Csizmadia Róbert
az AAB levezető elnöke
|