Május 9-e emlékezetes nap marad a Hetednapi Adventista Egyház magyarországi történetében, különös tekintettel Észak-Dunántúlra. Közel háromszáz testvér és harminc-negyven gyermek volt jelen Székesfehérváron, a Novotel Hotel konferenciatermében, hogy együtt ünnepelje a teremtés emléknapját és emlékezzen arra a küldetésre, amelyet az Úr olyan ünnepélyesen adott a hetedik napot ünneplő, a „nagy csalódás” után maradékként továbbra is bízó népének.
Audrey Anderssonnak, a Transzeurópai Divízió titkárának jelenlétében
került sor erre a találkozóra, amelyről hisszük, hogy egyrészt a
Szentlélek késztetésére jött létre, másrészt tapasztaltuk, hogy Ő ott
volt közöttünk. A délelőtti istentisztelet két szolgálattevője nem
tudott arról, hogy a másik milyen üzenettel készült. Amikor a kezdő ének
és ima, a versmondás, valamint a gyülekezetek közös kórusának hangjai
elültek, Audrey Andersson szólította meg a gyülekezetet Isten Igéjéből.
Az igehirdetés egy komoly felhívás volt: Hisszük, a Szentírásból és a
népünknek szóló bizonyságtételekből tudjuk, hogy Isten elhívott népe
vagyunk. Hirdetnünk kell az üzenetet. De mi, akik hirdetjük, készen
várjuk-e a „Vőlegényt”? Mindnyájunknak szüksége van mély önvizsgálatra,
hogy nem vagyunk-e olyan állapotban, mint a 10 hajadonból az öt, amelyik
„tiszteli és pártfogolja az igazságot”, nem képmutató, csak éppen
nincsen teljesen kész, hogy a „Vőlegényt” fogadja – ezért „bolond”-nak
nevezi őket az Üdvözítő ebben a példázatban (Ellen G. White: Krisztus
példázatai. ?!? 1999. Bp. 283. o.).
A szünet után ismét a közös
kórusszolgálatra és versmondásra került sor. Hites Gábor testvér
igehirdetése következett. A beszéd szinte ráépült az előző prédikációra:
Jelenések könyvének 14:7 verse alapján. Mi hirdetjük a három angyal
üzenetét. De magunkra nézve értjük-e, hogy mit jelent félni az Istent,
neki dicsőséget adni, és imádni (nem hozzá alkalmilag imádkozni!),
imádattal fordulni felé?
A nagyon áldott délelőttöt követően
átmentünk a kápolnába, és közös ebéd után ismét a konferenciai teremben
folytatódott az együttlét. Csizmadia Róbert főtitkár testvérünk igei
köszöntőjét követően az összes jelenlevő gyülekezet bemutatkozott
egymásnak egy-egy testvér által: Tata, Tatabánya két gyülekezete,
Szentgál, Fehérvárcsurgó, Lovasberény, Dunaújvárosból itt lévő
testvéreink, Székesfehérvár két gyülekezete. Mivel már hosszabb idő óta
meghitt kapcsolat köti össze testvéreinket, a jó érzésen kívül, ami
eltöltött minket, áldásként éltük meg ezt a napot, különösen azért is,
mert tudtuk, hogy ugyanekkor Szombathelyen is hasonló élményben volt
részük kedves testvéreinknek.
Egerváriné Kökényes Zsuzsa
lelkész
|