Hosszú szervezés előzte meg erdélyi utunkat. A Dunaújvárosi Bibliai Szabadegyetem szervezőinek az az ötlete támadt, mi lenne, ha a hallgatókat elvinnék Erdélybe, megmutatva nekik az ott élő adventista gyülekezeteket, és persze néhány nevezetesebb tájat. 2015 áprilisában kezdődött a szervezés. Először Szász Ernővel, a terület elnökével vettük fel a kapcsolatot, s miután ő támogatott, két helyi lelkészt, Csabai Gyulát, a Mezőfelei, ill. Veress Józsefet a Sármási Gyülekezet lelkészeit kerestük fel, tudnának-e szállást, ellátást adni nekünk. Miután a válasz igen volt, elkezdtük a szervezést. A csapat létszáma elég hamar elérte a 35 főt, és meg is maradt, ennyien indultunk el szeptember 10-én reggel, a cél felé. Egészen a határig nem is volt semmi gond, a társaság jókedvű volt. A határon aztán visszafordítottak minket, valakinek lejárt a személyi igazolványa. Két-három órás bolyongás után azonban csak sikerült átjutnunk a határon. Este fél 11-re érkezett meg a csapat Mezőfelébe. Ott már nagyon vártak minket, és két-három percen belül mindegyikünk „elkelt”, indulhattunk a szállásunk felé.
Pénteken Banga-Jánossy Emil volt az idegenvezetőnk, aki elvitt minket
Segesvárra, elmondta nevezetességeit, Petőfiről szinte mindent tudott.
Fehéregyházán megnéztük a Petőfivel kapcsolatos összes nevezetességet.
Innen Tamási Áron sírját tekintettük meg Farkaslakán. Onnan Korondon át a
Parajdi sóbányába szálltunk alá. Este istentiszteleten vettünk részt
Mezőfelén. Az alkalom végén Kardos Csaba karvezető összefogta
vendégeinket a helyi gyülekezet kórusával, egy nagy énekkart kialakítva,
megtanított két éneket, amiből az egyiket szombaton, az
istentiszteleten ez a nagy közös kórus gyönyörűen előadott.
Szombaton
reggel elmentünk Ménesre a Szanatóriumba, amit a Hetednapi Adventista
Egyház működtet a hegyek, erdők között, fantasztikus környezetben. Az
igazgató felesége Valentina Dan végigvezetett minket az intézményben,
majd elmondta, milyen programokon vesznek részt az oda beutaltak.
Ezután
visszamentünk Mezőfelére, ahol a délelőtti istentiszteletet Csabai
Gyula tv tartotta. Nagy meglepetésünkre egy díszkötésű Jézus élete című
könyvvel és egy tollal kedveskedtek mindannyiunknak a helyi gyülekezet
tagjai. Majd ebéd következett a vendéglátók otthonában. Délután ismét
találkoztunk Banga-Jánossy Emillel, aki megmutatta Marosvásárhely
nevezetesebb helyeit. Emil a Speranta TV magyar adásának igazgatója.
Innen
Karácsonyfalvára mentünk, ahol már várt minket egy Gábor-cigány
gyülekezet. Itt Gyürüs István lelkészt köszöntötték, aki prédikált,
utána a „gáborok” egy nagyon szép éneket énekeltek cigány nyelven, majd
meginvitáltak minket egy terülj-terülj asztalhoz. Szeretetük, örömük
szinte kézzel fogható volt.
Másnap, vasárnap reggel fájó szívvel
mondtunk búcsút mezőfelei vendéglátóinknak, és elindultunk a
Békás-szoros, Gyilkos-tó, Békási víztározó irányába. Sokat sétáltunk,
volt, aki csónakázott a tavon, volt, aki vásárolt. Igen hosszú és
fárasztó út után, este fél 11-re megérkeztünk Sármásra. Sajnáltuk az
ottani vendégfogadóinkat, mert nagyon sokat vártak ránk. Itt egy
komplett, finom vacsorával, csorbával, rakott krumplival, kaláccsal, meg
gyümölccsel vártak minket gyönyörű gyülekezetük éttermében.
Reggel egy rövid áhítat után elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és irány vissza Dunaújvárosba.
Rengeteget
láttunk, igazi, őszinte szeretetet tapasztaltunk. Szívüket tették oda
mindkét helyen a szállásadóink, királyként és királynőként kezeltek
minket. Fantasztikus volt látni szemükben az örömöt, hogy náluk voltunk.
A busz utasai rendkívül jól érezték magukat, bár elég hajtós
volt a program, de semmiképpen nem akartunk kihagyni semmi fontosat,
hogy meg ne nézzük. Az egész útra a jókedv, a vidámság volt jellemző.
Hihetetlen volt látni mindkét helyen a vendégfogadóink szeretetét, ahogy
körülvettek minket. Többen meg is jegyezték hazafelé, hogy de jó lenne,
ha nálunk is jellemző lenne ez az összetartás és szeretet!
Hát, bizony jó lenne többször is részt venni ilyen szeretet-úton, ahol adhatunk is, kaphatunk is feltöltődést!
Gyürüs Istvánné
|