Izrael éghajlata egészségesnek mondható, így
alkalmas az egészséges életre. Az ígéret földjének éghajlatát két tényező
határozta meg: a Földközi tenger, ahonnan a csapadék jött, valamint a sivatag
felől fújó száraz szél. Mivel az ószövetségi ember szoros kapcsolatban élt a
természettel, életmódja is segítette, hogy egészséges ember maradhasson. Az
ételek megválogatása, a tisztasági rítusok, a körülmetélkedés, a ragályos,
fertőző betegségek elkülönítése, a szombatnapi nyugalom, a mentális egészégre
való törekvés mind-mind jótékonyan befolyásolta az Ószövetségi korban élő
emberek egészségét.
A ránk maradt héber irodalmi
emlékekben a h-l-k szógyök jelentette a betegséget, ami úgy a fizikai
állapotunk megrokkanását, mint a lelki természetű fájdalmakat, az életkedv
elveszítését jelentette. A héber ember a test és a lélek között nem lát
áthághatatlan határt. Testi állapotunk visszahat lelkünkre is, és ugyanakkor
testünk egészsége a támasza a lelki egészégnek. Ha a betegség megtámadja az
embert, mindkettő tönkremegy. Az ezzel a szógyökkel jelölt állapot beállhat
balesetben vagy csatában szerzett sérülés miatt (1Kir 22:35; 2Kir 1:2), vagy
egyszerűen az öregedés következtében (1Kir 15:23). Az általános testi
erőtlenséget is betegségnek tartja a Biblia (1Móz 48:1). A „szerelemnek" is vagy az Istenbe vetett hit meggyengülésének
is van betegsége (Én 2:5; 5:8; Ézs 1:5-6).
Leggyakoribbak a bőrbetegségek
voltak
Néha nehéz a több évezredes
elbeszélésekből a betegségek megbízható diagnózisát megállapítani, hiszen az
ókori embernek nem álltak rendelkezésére pontos méréseket szolgáltató műszerek.
Csak a külső ismérvek leírását olvashatjuk a ránk maradt feljegyzésekben. A
legelterjedtebbek - úgy tűnik - a különböző bőrbetegségek voltak. 5Móz 28
átoklistája első helyen sorolja fel a különböző fekélyeket, kelevényeket, viszketést,
a rühességet. Máshol is sokszor olvasunk ezekről a nyavalyákról. Elég itt Jób
betegségére utalni (Jób 2:7), vagy a zsoltáríró megbűzhődött, elgennyesedett
sebére (Zsolt 38:6). A bőrbetegség gyakoriságának az oka a sivatag felől fújó
száraz szél volt, ami mikroszkopikus nagyságú, nagyon száraz és nedvszívó
hatású port hozott. Ez megült a bőr pólusain és kiszárította azt. A
kicserepeződött bőr hamar elfertőződött.
Tömeges megfertőződés
A fertőző bőrbetegségek, -
különösen háborúk idején - tömeges megbetegedéseket okoztak (Zak 14:12), ezért
a Biblia legtöbbször a fegyverrel és az éhséggel együtt említi. Ez a betegség
legtöbbször halálos kimenetelű volt, ezért deber-nek nevezték, amit talán
dögvésszel lehetne fordítani (2Móz 5:3; 5Móz 28:2; 2Sám 24:13). A Biblia egy
másik bőrbetegségről is beszél, amit héberül cára'at-nak neveznek, amit Jób
könyve „a halál kezdetének" mond. Valószínű ez a poklosság, vagyis a lepra.
Érzékszervi betegségek
A szembetegségek is gyakoriak
voltak Palesztinában. Ezért is nagyrészt a sivatag felől érkező mikroszkopikus
por a felelős. Sokan megvakultak tőle. Ismerték a szemet elhomályosító
sorvadást is (3Móz 26:16). Gyakori volt Jézus gyógyítási csodáinak tanúsága
szerint a némaság és a süketség is. Az ismert testi fogyatkozásokról abban a
listában olvasunk, amely azt sorolja fel, hogy kik alkalmatlanok a papi
szolgálatra. Ebben vakokról, sántákról, nyúlszájúakról, törött lábúakról,
törött kezűekről, púposokról, véznákról, hályogos szeműekről, viszketősökről,
sömörösökről és sérves emberekről beszél (3Móz 21:18-20).
Sebesülések, sérülések
Sebesüléseket, sérüléseket,
töréseket a harctéren vagy balesetek következtében szereztek az emberek (1Kir
22:23; 2Kir 1:2; 8:29). A balesetek, törések gyakran okoztak sántaságot.
Jónátán fia Mefibóset úgy lett béna, hogy dajkája elejtette (2Sám 4:4). A forró
nyári napokon nem lehetett ritka a napszúrás. A szent város felé zarándokoló
menetet az ószövetségi ember hite szerint az Úr védte a tűző naptól (Zsolt
121:6). De a Biblia egy halálos kimenetelű napszúrási esetről is tudósÍt. A
súnemi asszony fia, akinek születését Elizeus próféta megjövendölte, egy
alkalommal kiment apjához, az aratókhoz. Tűzött a nap, a gyerek egyszer csak
így kiáltozott „Jaj a fejem, jaj a fejem", majd meghalt. (2Kir 4:18-37)
A karantén ószövetségi eredetű
Olvasunk a megtébolyodásról,
őrületről, elmezavarról is a Bibliában. (5Móz 28:28; 1Sám 21: 13; Zsolt 34:1; Préd 26:18). E mögött az ókori
ember a tisztátalan, démoni lelkek működését látta. Jézus ezeket is meggyógyította.
Az ókori orvosok lényegében csak a sebesüléseket és sérüléseket gyógyították.
Izrael törvényes rendje, amely a fertőző betegek elkülönítését rendelte el,
nagyban hozzájárult a járványos betegségek visszaszorításához. Érdekes
tanulságként összegezhetjük, hogy az ókorból ismert mágikus papiruszok kuruzsló
eljárásaitól eltérően a Biblia a betegségek racionális felismerését és
gyógyítását szorgalmazta.
Prof. Dr. Szigeti Jenő
a történelemtudományok doktora
|