oldal 2 / 2
A remény magvából a hit fája sarjad
Ráháb
kinyújtotta kezét, és megragadta a kínálkozó lehetőséget, amikor bátran vallást
tett hitéről: „...Tudom, hogy az Úr
néktek adta ezt a földet..." (9. v.). Ráháb engedte, hogy szívében a remény
magvából az Izrael Istenébe vetett hit fája növekedjék. A reménység bekopogott
ajtaján, és a reménytelen lélek belekapaszkodott.
Ráháb a
következőképpen bizonyította hitét és reménységét:
- Könyörgött a kémeknek, hogy esküdjenek meg neki
az Úrra, Izrael Istenére - és nem a bálványokra, amelyeket egész életében
imádott. Mint egykor Jákób, ő sem engedte el a kémeket, amíg meg nem áldják őt.
A reménység erőt adott neki, hogy a következő lehetetlen kéréssel álljon elő:
„Én megmentettem az életeteket, ti is mentsetek meg engem!" Azért tűnt ez
lehetetlennek, mert a kémek tudták, hogy Isten parancsa az: Jerikóban senkit
sem szabad életben hagyni. A reménység azonban kitartást adott ennek az
asszonynak.
- Kéréséből, hogy mentsék meg őt és családját,
világosan kitűnik, hogy bízott Izrael Istenének szabadításában. Hitte, hogy
Izrael Istene megmenti azokat, akik úgy döntenek, hogy meg akarnak menekülni.
Ez a remény adott neki bátorságot ahhoz, hogy mások szabadulásáért is
könyörögjön.
- Az, hogy igaz jelet kért, bizonyította abba
vetett hitét, miszerint Izrael Istene megbízhatóan teljesíti mindazt, amit
megígért.
A remény gyümölcse: a beteljesedés
A reménységre
való tekintettel Ráháb önként és örömmel engedelmeskedett. A várakozás nagy
boldogsággal töltötte el. Mielőtt a kémek távoztak volna, azzal jutalmazták
Ráhábot, hogy jóváhagyták kérését: „...Életünkkel
kezeskedünk értetek..." (14. v.; új prot. ford.)
Az asszony
hite jutalmat nyer: a kémek megígérik, hogy ők lesznek a felelősek azért, ha
egyetlen családtag is meghalna. Ám ők is hűségre biztatják Ráhábot, tudniillik,
hogy ő és családja is tartsák be a megállapodás rájuk vonatkozó részét: az
engedelmességet.
Ráháb tehát
bizakodva engedi le a kémeket egy kötélen házának hátsó falánál, biztonságos
utat mutat nekik, rákötözi ablakára a vörös zsinórt, behívja családtagjait a
házba, és türelmesen, de boldogan várja Isten ígéreteinek teljesedését. Úgy
tudom elképzelni, hogy minél többször pillantott rá az ablakon lévő vörös
zsinórra, annál inkább megerősödött a reménységben.
A remény
bekopogtatott az ajtón, és ez a reménytelen asszony beengedte,
belekapaszkodott, és a szerint is élt.
A hetedik
napon Izrael utoljára kerülte meg a várost. Amint a falak leomlottak, a két kém
sietve teljesítette Józsué parancsát, és megmentette Ráháb és családja életét.
Miközben Jerikó összes lakója meghalt, Ráháb és családja kegyelmet talált az Úr
előtt. Elnyerték reménységük jutalmát: életben maradtak. „Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő, az engedetlenekkel
együtt, befogadván a kémeket békességgel" (Zsid 11:31).
A fenti
áldáson túl, Ráhábot Izrael családjának teljes jogú tagjává fogadták, és
hozzámehetett feleségül egy izraelita férfihoz. Ezzel bekerült abba a
nemzedékrendbe, amelyből nemcsak Dávid király, hanem maga Jézus - Ráháb
Megváltója - is született. Ráháb annak a három asszonynak az egyike, akiket
feljegyeztek Jézus Krisztus nemzetségtáblázatában (Mt 1:5-6).
Micsoda
utazás! A reménység lelki útja Jerikóból Kánaánba, parázna életmódjából a
Megváltó elődei közé vezette őt! Isten országának ellenségéből a menny
megváltott gyermeke lett! A reménytelenségbe süllyedt parázna számára egy
reményteljes út nyílt. A remény magva gyökeret vert szívében, a hit hatalmas
fájává növekedett, és a szívébe fogadott reménységért nagyszerű jutalmat
kapott.
Te vajon
hűségesen ragaszkodsz-e reménységedhez?
Geoffrey G. Mbwana
|