Ha azt mondom ünneplés: mi jut az eszükbe? Legtöbb
embernek az ünnepnapok eseményei, amit nehéz elképzelni is ital, mértéktelen
evés, éjszakázás nélkül. Olyan időszak, amikor mindkét végén szokás égetni a
gyertyát.
A Biblia arra figyelmeztet, hogy
az örömnek és az ünneplésnek van józan formája is: amikor a Teremtő tanácsai
szerint élünk. Az adventista egyház egészségügyi világszervezete egy angol
mozaikszóban foglalta össze, amit az egészségmegőrzés szempontjából
nélkülözhetetlennek tart. A mozaikszó magyar megfelelője: ÜNNEPLÉS. Az angol
szó minden betűjével egy természetes gyógyszer neve kezdődik, az alábbiak
szerint: értelmes döntés, testedzés, víz, egészséges környezet, hit, pihenés,
tiszta levegő, mértékletesség, pozitív gondolkodás, kiegyensúlyozott
táplálkozás és baráti kapcsolatok.
Miért éppen ünneplés?
Egy egészségmegőrző programot
tartalmazó kazetta bemutatóját láttam az elmúlt napokban, amelyben egy
mosolygós arc azt ígéri, hogy ha valaki követi az útmutatásait, néhány hét
alatt tökéletesen fitt lesz. Nem kell mást tennie, mint nyaktörő gyakorlatokat
ismételnie röpke 40 percen át egy dübörgő zene ritmusára, egészen addig, míg,
idézem, „az ember meggyilkolja a fölösleges kilóit". Még nem beszéltem a
koplalásról és egyéb válogatott, kínzó módszerekről, amit körítésként
hallottam. Miután megnéztem a videót, azt mondtam, gondolom sok millió
honfitársammal együtt: ha ez az egészség, akkor kellemesebb így maradni, ahogy
vagyok. Ez legalább nem fáj, nem gyilkol, és nem hívja elő a rejtett aszkétát
belőlem. Mert elvégre egyszer élünk, miért ne élvezzük az életet addig, amíg
van. Nemrégen kaptam két hűtőmágnest a következő felirattal: „Kocogj és halj
meg egészségesebben." A másik: „Az élet bizonytalan, kezd a desszerttel!" Egy
kis irónia, ami a bennünk lévő életérzést célozza meg. Az egészség megőrzése
inkább társul a lemondással, önsanyargatással, böjttel, mint az ünnepléssel.
Nos, akkor miért mégis ünneplés?
Életünket szokások alakítják.
Legyen az jó vagy rossz, építő vagy romboló, a szervezet követeli azt, amire
megszoktattuk. Ha megkapja, ünnepel. Ha például szokásunk lett a rendszeres
gyaloglás, akkor a szervezet kiáltani fog érte, ha kimarad, mert hiányozni fog
a jó vérkeringés és oxigénellátás, meg az endorfin, ami mozgáskor szabadul fel,
és a jókedvet biztosítja. Ha megszoktuk a napi 6-8 pohár vízfogyasztást, akkor
a szervezet figyelmeztetni fog, hogy ne hagyjuk abba, mert a jobb kiválasztás,
a szennyező anyagok eltávolítása szintén jobb közérzetet biztosít. Mi a helyzet
a táplálkozással? Első látásra az ünnepel, aki a szem és száj ingerét
kielégíti, de ha rájöttünk, hogy milyen érzés szénhidrát-gazdag reggeli után
szellemi munkát végezni, vagy felfedeztük a zsíros vacsorák nélküli éjszakák
jóleső nyugalmát, semmiért nem adnánk oda. Tudják-e azt, hogy milyen késői
lefekvések nélkül, nikotin- és alkoholrabság nélkül élni? Ismerik-e a reggeli
természetes frissesség varázsát a mesterséges fekete korbács, a kávé nélkül?
Jó gyógyszer a vidámság
És akkor még nem beszéltem az
egészségőrzés mentális oldalának szépségeiről. A SOTE Viselkedéstudományi
Tanszéke néhány nagyon érdekes kutatási eredményről számolt be: az anya
vallásos elkötelezettsége védi a gyermeket a depressziótól; a vallásos
embereknek alacsonyabb a vérnyomása; a hitélet segít kigyógyulni bizonyos
betegségekből. A Bibliának igaza van, amikor több ezer évvel a tudományos
kutatások előtt kijelenti: „A vidám elme jó orvosság, a szomorú lélek pedig
megszárítja a csontokat" (Péld 17:22).
Kutatásokkal igazolták, hogy a pozitív gondolkodás növeli az
immunrendszer aktivitását. A tudomány foglalkozott az ima, reménység,
bűntudatrendezés, stressz-kezelés egészségre gyakorolt pozitív hatásával is.
Mind a tapasztalat, mind a
tudomány azt bizonyítja, hogy egészségesen élni ünneplést jelent. Ünneplés,
mert természetes, mert szabadságot, jó közérzetet ad, mert olcsóbb és mert ez a
Teremtő Isten akarata. A józanság, jó erőnlét, jó vérellátás segíteni fog
kapcsolatban maradni Istennel. Pál többször figyelmeztet az Istennel való
kapcsolatunk gyakran elfelejtett aspektusára. Ha a testünkre úgy vigyázunk,
mint egy élő áldozatra, féltett kincsre, akkor ez segít megérteni Isten
életünkre vonatkozó akaratát (Róm 12). Istennek pedig egy célja van a földi
életünkkel: „hogy életük legyen és bővölködjenek"(Jn 10:10). Bár vége a tavasz ünnepeinek, a húsvétnak és
pünkösdnek, de elkezdhetjük az igazit. Élvezzük azt a fajta életet, aminek
középpontjában a Teremtő Isten áll, aki mint Alkotónk, tudja, hogy mitől lehetünk
boldogok a szürke hétköznapokban is.
Ősz Farkas Ernő
kommunikációs vezető
|