Felelősségteljes sáfárság. Isten a saját képmására, férfivá és nővé teremtette az embert, és felruházta a gondolkodás és a döntéshozás képességével (Ésa 1:18; Józs 24:15; 5Móz 30:15–20). Isten hatalmat adott az embernek a Föld felett (1Móz 1:26–28). Ez az uralom megköveteli a természet gondozását, ápolását. A keresztény sáfárság felelősséget követel az emberi nemzés terén is. A nemiséggel, mint az emberi természet részével, Isten akaratával összhangban kell sáfárkodni (2Móz 20:14; 1Móz 39:9; 3Móz 20:10–21; 1Kor 6:12–20).

Nemzési cél. Isten egyik célja a nemiséggel az emberiség fenntartása (1Móz 1:28). Ebből arra is lehet következtetni, hogy a házasság általában az utódok nemzésére szolgál, de a Szentírás sohasem úgy mutatja be a nemzést, hogy az minden házaspár kötelessége, csupán azért, hogy tetsszen Istennek. Mindamellett az isteni kinyilatkoztatás nagyra értékeli a gyermekeket, és kifejezi, mekkora örömet jelent szülőnek lenni (Mt 19:14; Zsolt 127:3). A gyermekszülés és -nevelés segíti a szülőket abban, hogy megértsék Istent, valamint, hogy együttérzők, gondosak, alázatosak és önzetlenek legyenek (Zsolt 103:13; Lk 11:13).

Egyesítési cél. A szexualitásnak egyesítő célja van a házasságban, amit Isten szentelt meg. Ez megkülönböztethető a nemző céltól (1Móz 2:24). A nemiség a házasságban azért adatott, hogy örömöt, boldogságot és gyönyörűséget is jelentsen (Préd 9:11 [Károli fordítás]; Préd 9:9 [új protestáns fordítás]; Péld 5:18–19; Énekek 4:16–5:1). Isten terve, hogy a házaspárok a nemzéstől függetlenül folyamatos szexuális életet éljenek (1Kor 7:3–5). Olyan házaséletet, ami erős köteléket kovácsol, és védi a házastársat attól, hogy helytelen kapcsolatot létesítsen másvalakivel (Péld 5:15–20; Énekek 8:6–7). Isten tervében a nemi intimitás nemcsak a fogantatásra szolgál. A Szentírás nem tiltja el a házastársakat attól, hogy élvezzék a hitvesi kapcsolat gyönyöreit, miközben lépéseket tesznek a terhesség megelőzésére.

Választási szabadság. A teremtéskor – majd Krisztus megváltásán keresztül újra – Isten megadta az embereknek a választás szabadságát, és arra kéri őket, hogy használják felelősségteljesen (Gal 5:1,13). Az isteni tervben a férj és a feleség egységet alkot. Mindkettőjüknek szabadsággal és felelősséggel kell egymást támogatniuk a családjukra vonatkozó döntésekben (1Móz 2:24). A házastársaknak figyelemmel kell lenniük egymás iránt, amikor a születésszabályozásról döntenek. Tartsák szem előtt a másik szükségleteit éppúgy, mint a sajátjukat (Fil 2:4). Akik gyermeket szeretnének, nem hozhatnak döntést korlátok nélkül. Számos tényezőnek kell meghatároznia választásukat, beleértve az anyának és más gondviselőnek a testi, érzelmi és lelki egészségét is (3Jn 2; 1Kor 6:19; Fil 2:4; Ef 5:25). Mérjék fel, hogy képesek-e biztosítani a gyermekek szükségleteit (1Tim 5:8), a szociális és politikai körülményt, amibe a gyermek megszületne (Mt 24:19); továbbá az élet minőségét és a globális források elérhetőségét. Mi Isten teremtésének sáfárai vagyunk, ezért túl kell látnunk saját boldogságunkon és vágyainkon, figyelembe véve mások szükségleteit is (Fil 2:4).

A születésszabályozás elfogadható módjai. Csak akkor hozhatunk helyes erkölcsi döntéseket a különböző születésszabályozási módszerek kiválasztásával és használatával kapcsolatban, ha megismertük ezek hatását a testi és a lelki egészségünkre, valamint a különböző tényezők működési módját és az anyagi ráfordítást is. A születésszabályozás különböző módjai – beleértve a mechanikai módszereket, spermicideket és a sterilizációt – megelőzik a fogamzást, és erkölcsileg elfogadhatók. Más születésszabályozási módszerek megakadályozhatják a petesejt kilökődését (ovulatiót), a petesejt és a spermium egyesülését (megtermékenyítést), illetve a már megtermékenyült petesejt beágyazódását (implantációt). Az afelől való bizonytalanság miatt, hogy adott esetben hogyan fognak működni ezek a módszerek, azok, akik hisznek abban, hogy a védhető emberi élet a megtermékenyüléskor kezdődik, erkölcsileg megkérdőjelezhetik ezeket az eljárásokat. Mivel a megtermékenyült petesejtek többsége természetszerűleg sem ágyazódik be, vagy a beágyazódást követően elpusztul, akkor is, ha nem használnak születésszabályozási módszereket, a hormonális fogamzásgátlás és a méhen belüli eszközök, amelyek hasonló eljárást képviselnek, erkölcsileg elfogadhatónak tekinthetők.

Visszaélés a születésszabályozással. A fogamzásgátlás és a nemi úton terjedő betegségekkel szembeni védekezés számos lehetősége hasznos a házastársak számára. A születésszabályozással azonban vissza is lehet élni. Például helytelen, ha jegyesek vagy mások házasságon kívüli nemi kapcsolatban alkalmazzák, csak azért, mert könnyen hozzáférhetők. Ezeknek a módszereknek az alkalmazása csökkentheti a nemi betegségek és/vagy a terhesség kockázatát a házasságon kívüli nemi élet során. Ennek ellenére a házasságon kívüli nemi élet káros és erkölcstelen.

Megváltó megközelítés. A születésszabályozási módszerek elérhetősége sürgetővé teszi a szexuális és erkölcsi nevelést. Kevesebbet kell foglalkozni az elítélő magatartással, és sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nevelésre és a megváltó megközelítésre. Ez utóbbi törekszik hozzásegíteni az egyéneket, hogy a Szentlélek mélyen megindító ereje győzze meg őket.