Ahogy közeledik a szeptember, kisfiunk egyre gyakrabban kérdezi meg
tőlünk, hogy hányat kell még aludni a nagy napig, amikor az eddig
óvodás kisfiú végre iskolás nagyfiú lesz. Így, mivel hetente legalább
kétszer elő kell vennem a naptárt, hogy együtt végigszámoljuk az addig
előttünk álló napokat, úgy gondoltam, ez jó apropó lehet ahhoz, a
magam, és talán az ön számára is átgondoljak néhány dolgot, amit ezzel
a fontos kérdéssel kapcsolatosan tudni kell.
Melyik iskolát válasszuk?
Talán ez az első és legfontosabb kérdés, amelynek megválaszolására
érdemes elég időd fordítani. A választék ma szélesebb, mint bármikor
ezelőtt volt. Válogathatunk klasszikus módszer alapján tanító iskolák,
egy-egy speciális pedagógiai módszer mellett elkötelezett intézmény,
gyakorló iskolák, erősen teljesítményközpontú és még nagyon sok más
irányultságú iskola között. Aztán még egy adott iskolán belül is
választanunk kell, hogy egyszerű "fapados" járatra akarjuk-e beíratni
gyermekünket, vagy választjuk a matekos, németes, angolos, tesis,
zenés, rajzos, informatikus és még ki tudja milyen tagozatos extra
"felszereltséget". Gyakran hangoztatott elv, hogy elsőben még nem
igazán iskolát kell választani, hanem tanítónénit. Ebben nagy igazság
van, mert az első években ő tölti a legtöbb időt gyermekünkkel
(esetenként többet, mint mi, szülők!!) ezért nagyon fontos, hogy a
tanítónéni olyan személy legyen, akit gyermekünk elfogad, és aki
ösztönözni és vezetni tudja.
Érdemes körültekintőnek lenni a manapság oly divatos
teljesítményközpontú iskolák választásakor. Véleményem szerint csak
akkor hasznos ilyen intézményt választanunk, ha gyermekünknek valóban
meg vannak hozzá a szükséges képességei és a kellő önfegyelme. Több
szülővel beszélgettem, aki a saját álmait szerette volna
megvalósíttatni gyermekével, és egy ilyen iskolában olyan nyomás
nehezedett a kicsire, hogy pszichológushoz kellett fordulni vele. Ja,
és az sem árt, ha elég vastag a pénztárcánk. Ugyanis ezekbe az
intézményekbe általában a tehetősebb szülők gyermekei járnak, ezért
egyáltalán nem mindegy, hogy az edzőcipőn milyen márkanév szerepel, és
hogy hány tízezer forintba kerül a mobiltelefon, amely csemeténk
nyakában lóg. Ha ezzel nem tudunk lépést tartani, akkor csak a
gyermekünknek ártunk vele, mert számos konfliktushelyzetnek tesszük ki
egy ilyen közösségben.
Milyen felszereléseket vásároljunk?
Szerencsére a beíratás után az iskola sok segítséget nyújt a szükséges
felszerelések megvásárlásához. Sok minden egységcsomagban
megvásárolható, a hiányzó eszközökről pedig pontos listát kapunk, hogy
az első tanítási napig nyugodt körülmények között megvásárolhassuk
őket. Választanunk és döntenünk azért még ettől függetlenül is kell.
Kettőezer forintos táskát vegyünk, vagy tíz ezrest? Egyszínű tolltartót
vegyünk, vagy legyen rajta egy Mickey egeres kép, esetleg Lolka és
Bolka mosolyogjon gyermekünkre róla? Nevenincs színes ceruzákat
vásároljunk a kínai piacon, vagy adjunk ki többet egy márkás
készletért?
Két szempont: (1.) Gyermekünknek a következő időszakban ezek a dolgok
lesznek a munkaeszközei, ezért valamilyen szinten engedjünk neki is
beleszólást, hogy olyan dolgai legyenek, amelyek neki is tetszenek, és
amelyeket örömmel használ majd. (2.) Ne csak az árcédulát nézzük, hanem
a minőséget is! Ez különösen érvényes a táskára. Sok olcsó táskát lehet
vásárolni, amely hamar szétszakad, emellett pedig gyermekünk
testtartását is károsan befolyásolja. Örülök annak, hogy a szüleim ezt
annak idején helyesen mérték fel, mert az első táskám hat évig bírta és
a testtartásommal sem volt soha problémám. Igaz, nem is volt egy olcsó
darab, de megértem nekik ennyit.
A helyes napirend
Minél közelebb kerül gyermekünk az iskolakezdéshez, annál fontosabbá
válik a helyes napirendhez való hozzászoktatás. Óvodáskorban a gyermek
legfontosabb dolga a játék, mégis már ebben az időszakban is kell
lennie egyfajta életritmusnak, amit a gyermek követ, és amelynek
keretei között biztonsággal érzékeli az idő múlását. Az ébredés, az
evés, az elindulás, a játék, a hazaérkezés, a lefekvés, mind-mind
ismétlődik és segíti a rendszeresség és az időérzék kialakulását.
Iskolás korban pedig mindez hatványozottan igaz. Ott már nem tól-ig
időszakban, hanem egy konkrétan rögzített időpontban kell megérkezni. A
játék mellett pedig megjelenik a tanulás, mint "kötelező" napirendi
pont. Ahhoz, hogy testileg-lelkileg kiegyensúlyozott maradhasson és a
teljesítménye is rendben legyen, fontos a lefekvés és az ébredés
ritmusának valamint a megfelelő étkezési szokásoknak a kialakítása. Az
étkezésnél nem csak az a kérdés, hogy "mit" és "mennyit", hanem az is,
hogy "mikor" és "hányszor". A játék mellett erejéhez mérten adjunk neki
munkajellegű feladatokat is. Ezeknél nem maga az elvégzett munka
mennyisége a fontos, hanem az, hogy kialakuljon benne a munka iránti
szeretet és annak igénye, hogy valamit önállóan elkészítsen, megoldjon
vagy véghezvigyen. Figyeljünk rá, hogy addig ne fogjon más
tevékenységbe, amíg a megbeszélt feladatot el nem végezte. Hány felnőtt
van, akinek egész életét végigkíséri ez a probléma, mert gyermekként
nem fordítottak rá elég figyelmet.
Kiegyensúlyozott családi légkör
Végül gondoljunk arra, hogy az iskolakezdés olyan időszak, amely nagyon
komoly igénybevételt jelent gyermekünk számára. Legyünk ezért iránta
megkülönböztetett figyelemmel, türelemmel és megértéssel. Ne vállaljunk
be semmilyen plusz-terhet, ami elvonná a figyelmünket csemeténktől.
Ezekben a hónapokban neki van ránk a legnagyobb szüksége!
|