Rövid eszmefuttatásomat két részre szeretném osztani. Az első részben egy inkább elméleti gondolatmenetbe szeretném Önt bevonni arról, hogy miért is jó, ha gyermekünk már egészen fiatalon elkezd valamilyen idegen nyelvet tanulni. A második részben a saját tapasztalataimat szeretném Önnel megosztani, hogy ezzel eloszlassam esetleges félelmeit és fenntartásait.

Miért tanuljon a gyermekünk idegen nyelvet?

- Ma már nem luxus nyelvet tanulni. Minden szülő szeretné, ha a gyermek sokra vinné az életben, ehhez pedig nélkülözhetetlen a széles látókör, a világpolgár-szellem. Legyen szó kereskedelemről, kutatásról, gyártásról, vagy bármilyen más tevékenységről, csak akkor lehet egyenrangú partnere más országok lakóinak, ha uralja azok nyelvét. - Egy idegen nyelv ismerete sokban hozzájárul, hogy gyermekünk képes legyen szembenézni a rohamosan változó társadalom új kihívásaival. Az a gyermek, aki több nyelven beszél jelentősen nagyobb önbizalommal rendelkezik, így könnyebben feltalálja magát ismeretlen szituációkban.

- Egy idegen nyelv ismerete segít a más kultúrák és kisebbségi csoportok megértésében és tolerálásában. Ugyanakkor hozzájárul a saját identitás megszilárdulásához is, mert a másokkal való párbeszédben a saját értékeit is újra kell fogalmaznia.

- Ha valaki már két nyelven beszél, akkor játszi könnyedséggel tanul hozzá további nyelveket, mert sokkal hamarabb átlátja az újabb nyelvek nyelvtani szerkezetét és megtanul elvonatkoztatni a saját anyanyelvén való gondolkodástól (saját példa: Két anyanyelv, további két elsajátított nyelv, felsőfokú nyelvvizsga két ókori nyelvből és egy középfokú egy harmadik ókori nyelvből).

- Az érettségi vizsgának és a diplomaszerzésnek alapvető feltétele egy vagy több nyelv bizonyos szintű ismerete, ezért nem is az a kérdés, hogy tanuljon-e a gyermekünk nyelvet, hanem sokkal inkább az, hogy mikortól és hogyan.

Ez a pont pedig máris átvezet bennünket a következő kérdésre, amely így szól: Miért érdemes a nyelvtanulást már egészen fiatal korban elkezdeni?

- A felnőtt ember már megfelelően beszél egy nyelvet, ez pedig óhatatlanul csökkenti a késztetését, hogy egy másik nyelvet a minimálisnál jobban elsajátítson. Különböző országok bevándorlóinak megfigyelése jó példát szolgáltathat erre. A felnőttek csak annyit sajátítanak el új hazájuk nyelvéből, amennyi a túléléshez feltétlenül fontos. Ezzel szemben a gyermekeik hibátlan nyelvtani pontossággal és akcentus nélkül elsajátítják az új nyelvet.

- Egy gyermek úgy jön a világra, hogy képes a világnak bármely nyelvét megtanulni (gondolatkísérlet: magyar gyerek Kínába kerül). Ez a képesség annak arányában csökken, minél jobban uralja a saját, egyetlen anyanyelvét. Minél hamarabb kerül tehát a gyermek más nyelvek hatása alá, annál nagyobb az esély a képességek szűkülésének megfékezésére. - A gyermek érzelmileg egészen máshogy dolgozza fel egy nyelv tanulását, mint egy felnőtt. A felnőtt számára a nyelvtanulás egy természetellenes, mesterkélt folyamat, amely erős feszélyezettséggel és nem ritkán szégyenérzettel jár együtt. A gyermek számára (megfelelő tálalás mellett) játék, ugyanúgy mint az autózás, vagy a babázás. Óvodás korban egyébként is a játék a legfontosabb tanulási módszer, így minden, amit játéknak fog fel, hozzájárul személyes növekedéséhez.

Ki és hogyan tanítsa a gyermekünket idegen nyelvre?

- Mivel a tanító vállán óriási felelősség nyugszik, elengedhetetlen, hogy a legmagasabb szinten képzett, kiváló nyelvismeretű pedagógus foglalkozzon a gyermekekkel. És ebben a meghatározásban minden szó hangsúlyos. Ismerje a nyelvet, de ne csak az irodalmit, hanem a gyermeknyelvet is, tökéletes kiejtésre tanítsa a gyermeket (Ellenpélda: Eine kleine Blume - ejne klejne blúme) és ismerje a gyermekek életkori sajátosságait és tudja, hogyan kell viszonyulni hozzájuk.

- Nagyon fontos a következetesség. A nyelvtanulás csak úgy lehet hatékony, ha a tanító mindig csak az adott nyelven beszél a gyermekekhez. Ellenkező esetben a nyelvi foglalkozás elveszíti a természetességét.

- Játékos formában történjen a nyelvtanítás, minden teljesítménynyomás nélkül. Negatív következmények kilátásba helyezésével, vagy büntetéssel egy életre elvehetjük a gyermek kedvét az adott nyelvtől!!! A játékosság megfelelő eszközök használatát is feltételezi, amelyeket csak erre a célra használunk és amelyek lekötik a gyermek figyelmét (például bábok).

Mit várhat a szülő az óvodai nyelvtanítástól?

Semmiképpen nem reális elvárás, hogy a gyermekünk 2-3 évi óvodai foglalkozás után folyékonyan beszéljen egy idegen nyelvet, amelyet csak ott hall. Azt viszont elvárhatjuk, hogy az említett idő eltelte után gyermekünk szeresse az adott nyelvet, megtanulja annak kiejtését, és rendelkezzen egy alapvető szókinccsel, amelyre később továbbépíthet. Ideális eset lenne, ha a gyermek 2-3 évi óvodai nyelvtanulás után néhány hetet vagy hónapot eltölthetne egy másik országban, ahol az adott nyelvet testközelből megélheti. Ezzel a kiegészítéssel már elvárhatjuk, hogy csemeténk egy felnőttet megszégyenítő nyelvismeretet tudhasson magáénak.

Saját tapasztalataim

A szülők legnagyobb félelme az szokott lenni e kérdés kapcsán, hogy egy idegen nyelv nem veti-e vissza, vagy nem akadályozza-e a gyermek anyanyelvének tökéletes elsajátítását. Hadd mondjam el erre válaszul a saját élettörténetemet néhány szóban:

- Két anyanyelv, két további nyelv alsós kisiskolás korban, egyetemi évek alatt három holt ókori nyelv. Mindez a sok nyelvi hatás nem akadályozott meg abban, hogy 32 éves koromra a számmal és a tollammal keressem a kenyeremet. Évente kb. 400 előadást és csoportos foglalkozást tartok egyházi, iskolai, óvodai és más körökben, valamint nemrég jelent meg a hatodik könyvem.

- "Különös képességű ember, amilyenből minden ezerre jut egy" - mondhatná valaki, és igaza is lenne ha ugyanez a folyamat nem látszana megismétlődni a gyermekeimnél is. A fiammal születésétől kezdve rendszeresen beszéltem németül. Amikor 2 évesen német környezetbe került, 2 hónap alatt a passzív nyelvtudása aktivizálódott, és akcentus nélkül és nyelvtanilag helyesen beszélt németül. Ma is mindkét nyelvet tökéletesen beszéli és azon a nyelven gondolkodik, amelyen éppen megszólal. A lányommal ugyanezt a mintát követem. Már két és fél évesen pontosan különbséget tudott tenni a két nyelv között és előfordult már, hogy egy szó magyarul nem jutott eszébe, de németül kivágta.

És végül egy személyes jótanács: Ha úgy döntenek, hogy gyermeküket idegen nyelvre tanítják, akkor próbáljanak otthon is gondoskodni arról, hogy érjék hatások az adott nyelven. (Személyes beszéd, video, DVD.)

Mihalec Gábor