Észrevetted-e, hogy keresztényi utad könnyebb volt, amikor megkeresztelkedtél, vagy amikor még az első tűz égett benned, mint később? Ha Jézus akkor eljött volna, biztosan ott lettél volna azok között, akik Vele mennek. De vannak-e mostanában kétségeid? A hosszú várakozás során nem gördültek-e akadályok az utadba? Esetleg kétségbe vonod a hitedet?

Voltak olyan időszakaim, amikor annyira el voltam kenődve, hogy úgy éreztem, semmit sem érek. De amikor eszembe jutott Jézus irántam érzett szeretetének a mélysége, amikor visszaemlékeztem arra, hogy Jézus meghalt értem, akkor a remény újjáéledt bennem. Jézus drága vére a világ minden kincsénél többet ér nekem! Jézus szeretete nagyobb, mint Sátán gyűlölete. A menny felé vezető út mindent megér, sokkal többet, mint egy hatdolláros pólót és egy ötdolláros medált. Ezért „járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4:16). Tiszta szívből hiszek abban, hogy közeledünk otthonunkhoz! Jézus nemsokára hazaviszi népét (Jn 14:1-3), és Atyánk házában koronát fogunk hordani! Közeledünk egy olyan városhoz, ahol az utak aranyból vannak és a kapuk igazgyöngyből (Jel 21:21). Igen, a város fala „jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló" (Jel 21:18). A város alapja pedig mindenféle drágakőből van kirakva (Jel 21:19-20). Isten és a Bárány trónjától ered az élet folyója, amely olyan tiszta, mint a kristály (Jel 22:1). És a folyó mindkét partján ott áll az élet fája, amelynek levelei „a pogányok gyógyítására valók" (Jel 22:2).

Isten egy olyan ország polgáraivá kíván tenni minket, ahol az emberek céltudatosan és önzetlenül szolgálják egymást, ahol Isten szeretete áll mindenek felett. Egy olyan országévá, ahol csak bizalmi kapcsolatok léteznek. Ahol senki nem öregszik meg, ahol nincs betegség vagy halál (Jel 21:1-5). A menny egy olyan hely, ahol mindenki nyertesnek számít. Ez az a hely, ahol élni szeretnék! És tudom, hogy Isten kegyelme által el is jutok oda!

Amióta részt vettem a versenyen, volt alkalmam olvasni a maratoni futásra való felkészülésről. Bárcsak már a verseny előtt a birtokába jutottam volna ezeknek a hasznos információknak! Így viszont - tapasztalataim birtokában - megírhatom a Hogyan ne fussunk maratont! című könyvet.

Pál retorikai kérdése így szól: ha a futók, akik mulandó koszorúkért küzdenek, ennyire fegyelmezettek életük minden területén, akkor mennyivel fegyelmezettebbeknek kell lenniük a keresztényeknek, akik az örök élet koronáját kapják kitartásuk jutalmául? Ő azt tanácsolja nekünk, hogy fussunk, de ne csak magáért a futásért, hanem azért is, hogy elnyerjük a jutalmat.

A keresztényeknek pedig minden okuk megvan arra, hogy dicsérjék az Urat, hiszen nekik nem kell versenyezniük: Jézus már megtette a távot helyettük, és befejezte a versenyt. A jutalom? Az élet koronája azoknak, akik teljesítik a távot. Vajon úgy fogjuk befejezni a versenyt, mint Pál? Tudjuk-e vele mondani: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését" (2Tim 4:7-8).

Jézus nemsokára visszatér, hogy gyermekeit hazavigye. Vajon Te is ott leszel? Bátorság kedves szentem, nemsokára hazaérünk!

D. Chongo Mudende