oldal 1 / 2 Gondolatok az egyház új ötéves
célkitűzésének jelentéséről
Az egyháznak az a feladata, hogy a Krisztus általi üdvösség örömüzenetét
hirdesse az egész világnak. Ennek az örömteli üzenetnek a hirdetése vált valóra
egyházunk következő ötéves tervében, amely a Mondd el a világnak! címet kapta.
A régészek
sorra tárják fel a különféle ókori civilizációk maradványait. Érdekes, hogy
ilyenkor mindig azt hangoztatják, hogy az adott hely miről „mesél". Miközben a
régészek fárasztó munkával eltávolítják a port és a kőzettörmeléket, egy letűnt
kor embereinek a mindennapjait rekonstruálják. Kerámia és agyagdarabok,
ruhafoszlányok - mind a régmúlt időkről regélnek. Ugyanez a helyzet az
evangéliummal is: sok részből áll össze, és sok mindenről mesél.
Milyen
csodálatos történet a miénk! Egy olyan történet, amely átnyúlik az
örökkévalóságon, és a félelemtől, a bűntudattól, a kétségbeeséstől való
szabadulásról mesél. Ez a történet egy alázatos Istenről szól, aki hozzánk
hasonlóvá lett, és hajlandó volt meghalni azért, hogy mi élhessünk.
De hogyan
mondjuk el ezt a történetet?
A szív cselekedetei
Valamit elmondani nemcsak
szavakkal lehet. Assisi Szent Ferenc azt mondta, hogy „Hirdesd az evangéliumot
mindenkor, és amikor szükséges, használj szavakat!" Arckifejezésünk,
testtartásunk, járásunk, sőt még az ábrázatunkat tarkító ráncok is mind-mind
mesélnek valamiről a világnak. A beszédünk gyermekkori neveltetésünkről, míg a
kezünk foglalkozásunkról árulkodik. A szívünkről azonban leginkább a tetteink
beszélnek.
Ha Jézusról
szeretnénk beszélni, akkor az Ő jellemét kell visszatükröznünk a saját
életünkben. Hogyan?
Érintéssel. Thaiföldi
utam során ellátogattam egy elfekvőbe. Rengeteg beteg volt ott, akik tiszta
ágyakban feküdtek, és bár egészséges táplálékot kaptak, már nem volt kedvük
enni. Együtt voltak - mégis magányosan haldokoltak.
Akkor láttam
meg őt: egy tetovált testű férfit, aki rövidnadrágot, szandált és valami olcsó
pólót viselt. Nem ázsiai, hanem holland származású volt. Mindenét eladta, hogy
Lop Buriba jöhessen, és itt megérinthesse az embereket. Mindennap eljött, hogy
megérintse a betegeket. Sokszor nem mondott semmit, de érintésének ereje felért
a szeretet szavaival. És bár nem volt keresztény ember, de kifejezte odaadását.
A betegek semmit nem adhattak neki, hiszen mind haláltusáikat vívták. Ő mégis
megérintette őket. Kezének melegsége és jelenlétének ereje csendes áldásként
szállt a haldoklókra.
A kölcsönös
érintés fejezi ki legjobban a törődést, az odafigyelést. Vállt vállnak vetve
egymás mellett dolgozni, egy közös ügyért küzdeni; megérinteni valakit - így
lehet az evangéliumról beszélni.
Evangelizálással. Az
érintés fontos szerepet játszik, de az érintésnél többet is tehetünk ezért a
haldokló világért. Reményt is adhatunk neki, amely megszabadít a bűntudat
fogságából, amely erőt és célt ad a jelenben és bizonyosságot a jövőben.
Reménységet, amely révén megnyugodhatunk Jézus lábainál.
Az evangelizálás szíve maga az evangélium, amely nemcsak a
keresztelendők kereséséből és a hitelvekből áll. Az evangelizálás célja Jézus
szeretetének hirdetése. Ez az a szeretet, amely a Szentlélek hatalma által
átalakulást indít el.
|