oldal 3 / 3
Merre tovább?
Hogyan tudunk a legtöbbet
meríteni a múlt paradigmáiból, miközben a jövő istentiszteletén gondolkozunk?
Hogyan tudjuk átélni a XX. sz. végének azt a felismerését, hogy Isten
személyes, közvetlen barát, és ugyanakkor újra felfedezni az ősi héber
istentiszteletből Isten szentségének és transzcendens valóságának tudatát, ami
lenyűgöz, tisztelettel és csodálattal tölt el? Hogyan tudjuk visszaszerezni az
apostoli egyház Szentlélektől felforrósított, teljes részvételre épülő
dinamikus légkörét, ugyanakkor a reformáció egyházának igeszeretetét, igazság
centrikus vonásait is megtartani? Hogyan tudjuk elkerülni a középkor rideg,
formai, professzionális hangvételét, úgy hogy ne veszítsük el a gyökereinket, a
hagyományok egészséges őrzését és az adventista identitásunkat?
Nehéz
kérdések, amelyekre a XXI. század egyházának választ kell találnia.
Addig is, egy
dologban biztosak lehetünk - az istentisztelet nem program, liturgia, hanem
válasz. Ha nem hallottam, hogy megszólított valaki, nem fogok válaszolni, vagy
csak megjátszom, hogy válaszolok. Ezért nem a formákról, a zenei stílusról, a
székek egymáshoz viszonyított földrajzi helyzetéről kellene vitáznunk. Az
istentisztelet ott kezdődik, ahol megszólalhat és megszólíthat Isten. Ahol a
Szentlélek megmozdítja a szíveket, ott nem lehet előírni, hogy miként nem
szabad kifejezni az imádatot. Ahol a Szentlélek megjelenhet, a rácsok
elszakadnak, víz fakad a sziklából, a templom megtelik fénnyel.
Emeljük fel
ismét az Igét, Jézus Krisztus személyét és igazságát - a többi miatt már nem
kellene aggódnunk.
Ha
megszólított, imádjuk Őt: imával, zenében, áldozatokkal, dicsőítéssel,
hálaadással, bizonyságtevéssel, bűnbánatban és megtérésben, érzelmekkel és
értelemmel. Nincs attól fárasztóbb és kínosabb, mint gyakorolni az imádat
elemeit, anélkül, hogy átéltük volna Isten jelenlétét. Az istentisztelet nem rólunk
és nekünk szól, hanem Istennek.
„Nem azáltal
kerül az ember közösségbe Istennel, hogy egy szent hegyet vagy egy szent
templomot keres. A vallást nem szabad külső formákra vagy ceremóniákra
korlátozni... Ha valahol egy lélek vágyakozik Isten után, ott megnyilvánul a
Lélek munkája, és Isten megnyilatkozik annak az embernek. Ő az ilyen imádókat
keresi. Arra vár, hogy elfogadhassa, fiaivá és leányaivá tehesse őket." (E. G.
White, JÉ, 148. old.)
ŐFE
|