Semmi sem hasonlít Jézushoz

Ez megpecsételte döntésemet: Mandela hivatalosan is felkerült példaképeim listájára. Ott a helye. Hiszen nekem minden erőfeszítésemre szükségem volt ahhoz, hogy a gyülekezetem egyik tagjának megbocsássak azért, mert legnemesebb szándékaimat rossz színben tüntette fel; most pedig itt ez a férfi, aki megbocsátott azoknak, akik az életére törtek, akik hamis vádakkal igyekeztek meghurcolni őt és népét.

A magasztos lelki eszmékkel bíró emberek mindig megihlettek másokat. Motiválnak bennünket, előre visznek, segítenek, az olyannyira vágyott magaslatokra emelik tekintetünket, és példát adnak arra, hogy elérjük, amit ők, vagy még magasabbra törekedjünk - ha merünk. Személyesen számomra olyan többletet nyújtanak, amiért érdemes élni.

Keresztelő Jánost nem más, mint maga Jézus nevezte kiemelkedő egyéniségnek. Jézus elismerő szavai, amelyeket Jánosról mondott, olyan erőteljesek, hogy életét valóban érdemes figyelemmel követni. „Az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb keresztelő Jánosnál." (Mt 11:11) Érdekes azonban, hogy annak alapján, amit a Biblia az életéről elmond, nem valószínű, hogy ma meghívnák az ENSZ döntéshozó értekezletére, vagy bármely ország elnökének a szomszédságában lakhatna. Jézus tehát szavaival nemcsak elismeri Jánost, hanem gyakorlatilag le is rombolja a nagyságnak azt a definícióját, amit a modern ember szinte tudat alatt elfogad. 

Egy pap fiaként, Keresztelő János küldetéssel rendelkező ember volt már születésétől kezdve. Az élet semmilyen viszontagsága nem tudta őt eltéríteni attól az ösvénytől, amit a Gondviselés jelölt ki számára. Céljától semmi sem tudta eltántorítani. Távol maradt a városi élettől, így kétszeresen is biztosította azt, hogy a bűnt mindig visszataszítónak találja. Öltözete és életvitele egyszerűségről tanúskodott: idegen volt tőle a büszkeség minden formája. Néhány kijelentése bepillantást enged számunkra rendkívül erős jellemébe.

Kicsoda intett meg titeket, hogy... megmeneküljetek?

A farizeusok nagy hatalommal rendelkeztek. Minden zsidót gyermekségétől fogva arra tanítottak, hogy tisztelje őket. Szentségük tettetett voltának felismeréséhez a Szentlélek megvilágosító munkájára volt szükség. Velük szembeszállni azt jelentette, hogy az illető saját hitelességét teszi kockára, s azt, hogy valaha is befolyása legyen a zsidó nép körében. Még Jézus tanítványai is tartottak attól, hogy a Mester kiesik a farizeusok kegyeiből. (Lásd: Mt 15:12) János azonban kiállt ellenük.

János szolgálatát erő kísérte, és sokan megtértek a zsidók közül. Egy ideig nagyobb volt a befolyása, mint az ország vezetőinek, és ezt látva, a farizeusok és sadduceusok meglátogatták Jánost. Kétségtelen, többféle okuk volt erre, de többségüket nem a megtérés vágya motiválta. Inkább az a valószínűbb, hogy Keresztelő János hatalmas befolyásából szerettek volna hasznot húzni, amikor engedték, hogy megkeresztelje őket. Talán úgy vélték, rangjuk majd hatást gyakorol Jánosra.

Jánost azonban mindez hidegen hagyta. Őt nem lehetett sem becsapni, sem megfélemlíteni. Semmilyen hajlandóságot nem mutatott arra, hogy a kedvükben járjon, vagy elnyerje az emberek tiszteletét azzal, hogy megkeresztel ilyen „szellemi nagyságokat". Ő Isten szavát szólta - mit sem törődve a következményekkel: „Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?" (Mt 3:7)