2024.  március  28.  Csütörtök
Napnyugta: 18:09
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Bibliaismeret arrow Lelki egészség arrow Gondolatok az igaz barátságról
Gondolatok az igaz barátságról PDF Nyomtatás E-mail
Tartalom
1. oldal
2. oldal

1. „De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?" (1Móz 3:9)

Csodálatos, fiatal pár volt. Nemrég házasodtak össze és máris egy nagyszerű otthonban élhettek. Kertjüket egy kristálytiszta folyócska szelte át, ahol kellemes órákat tölthettek el a fák árnyékában. Volt egy közös barátjuk, akihez mindenkinél jobban ragaszkodtak. Ő egy igazi jó barát volt. Mindennap újabb meglepetéssel szolgált, ahogy tanította őket a közös életük első lépéseire. Tanította őket, hogy bátran osszák meg egymással gondolataikon túl az érzelmeiket is. Ne csak a termésről, a napi munkáról, a hírekről és eseményekről beszélgessenek, hanem arról is, mit jelentenek egymásnak. Mindezt úgy tette, hogy egy pillanatig sem próbált közéjük állni. Jelenlétét egyáltalán nem tartották feleslegesnek, sőt el sem tudták képzelni az életüket nélküle. Nap nap után, ahogy alkonyodni kezdett, izgalommal készültek a felejthetetlen órákra, amit együtt tölthetnek. A hűséges barát mindennap eljött. Ahogy beszélgettek, egyre mélyebb gondolatokat, majd érzelmeket osztottak meg egymással. Amikor a legjobban benne voltak a beszélgetésben, akkor barátjuk udvariasan felállt és elbúcsúzott tőlük. Megölelte őket és boldogan integettek, ahogy távozott. A beszélgetés persze tovább folytatódott. Bár már nem volt ott a barátjuk, mégis úgy érezték, mintha ott lenne. Kimondhatatlan boldogság töltötte el őket, hogy van valaki, aki megtanítja őket bízni és szeretni. Tudták, hogy ez teszi igazán értékessé őket.

Egyik este, ahogy barátjuk távozott, ismét integettek és utána kiáltottak: „Holnap este újra találkozunk!" Most már együtt folytatták a kellemes beszélgetést, és amikor eljött az ideje, a szokásos módon nyugovóra tértek. Másnap nyugodtan és békésen ébredtek, ahogy minden reggel szoktak. Hálát adtak az új napért és elindultak napi munkájuk végzésére. Ezen a napon egy időre a munkájuk elválasztotta őket. A feleség úgy gondolta, hogy sétál egy kicsit, hiszen annyi mindent nem ismernek még ebből a kertből. A folyó mellett haladva, a kert közepe felé, találkozott valakivel. Futólag látta már, de nem ismerte, és még nem is volt alkalom, hogy a közös barátjukkal beszélgettek volna róla. Nagyon megnyerő és barátságos volt. Úgy tett, mint aki segíteni akar és gyorsan megosztott néhány érdekes információt, amit még ő sohasem hallott. „Nos, a barátunk még mindezt elhallgatta." - gondolta magában, miközben egy teljesen ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Egyszerre menekült volna, de maradt volna is. Szinte beleszédült, ahogy hallgatta a mézes szavakat - bár érezte, hogy valami nincs rendjén - szinte gyökeret vert a lába és már mozdulni sem tudott. Eszébe jutott ugyan, hogy szó volt arról, hogy ide nem kellene egyelőre eljönniük, hiszen majd ha eljön az ideje, a barátjuk akarja elhozni őket ide. De most már késő volt. Minden pillanattal nehezebb lett a távozás, mintha valaki egy hálót fonna köré. Az újdonsült „barát" elejtett néhány szót, ami a barátjukra vonatkozott. Úgy mondta el a mézes szavak között, mintha nem is lenne nagy jelentősége, de annál jobban hatott. A többi már magától ment. Mire ismét magához tért, ott bujkált a férjével egy bokor mögött, és azt mondogatták: „Csak ne jönne el ma a barátunk. Holnapra azután csak sikerül kitalálnunk valamit." Így amikor megjött a barátjuk, megdöbbentő kép várta. Teljesen kicserélték ezeket az embereket. Féltek és bizalmatlanok voltak vele szemben, sőt egymással is tapintatlanok voltak. Nem csak az arcuk, de az egész testük beletorzult ebbe a félelmetes bizalmatlanságba. A Barát, mert hiszen még most is az volt, úgy döntött, hogy valami megdöbbentő dolgot kell tennie, hogy elhiggyék, ő valóban a barátjuk. Tudta, hogy ez már nem megy könnyen. Áldozatot kell hoznia. Mégis azt mondta: továbbra is a barátaim vagytok, és ha meghalok értetek, akkor talán ismét elhiszitek és bízni fogtok bennem.

Nos, ebből a történetből mi egyáltalán nem maradtunk ki. Gyakran jön valaki, aki széles, meggyőző mosollyal, kézszorítással, szemedbe nézve érzékelteti, hogy a barátod, sőt jobb barátod bárkinél, és észrevétlenül odacsöpögteti a bizalmatlanságot. Biztosan átélted már te is, hogy barátságos, boldog együttlét után, a következő héten fagyos légkör fogadott a gyülekezetben vagy a hittestvéred otthonában. Azonnal tudtad, hogy valaki ott járt azóta. Próbáltad megfejteni, hogy ki lehetett, de ez nem ilyen egyszerű. Ő álneveket használva dolgozik. Az ő szándéka mindig az, hogy azzal legyél bizalmatlan, aki segíthetne, erősíthetne és megsokszorozhatna - a hittestvéreddel és a lelki vezetőddel szembeni bizalmatlanságra uszít.

Kedves hittestvérem, lelkésztársam, én és az én házam népe úgy döntöttünk, hogy nem hallgatunk erre a valakire. Ha legközelebb találkozunk, úgy akarok rád nézni, mint ahogy legutóbb elváltunk: nyitott szívvel, örömmel és őszinte barátsággal. Ez ugyan áldozatba kerül, de hiszem, hogy ekkor követem Jézust. „...szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul" (Róm 12:1).



 
< Előző   Következő >

 
 
 
Bibliaismeret
Bibliatanulmányok
Lelki egészség
Bibliai Levelező Iskola
On-line Biblia
Ellen G. White Írásai
Joomla Toplista