2024. június 24. Hétfő
Napnyugta: 20:45
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Etikai állásfoglalások arrow Tanulmányok arrow A mentális egészség szolgálatában
A mentális egészség szolgálatában PDF Nyomtatás E-mail

Nézzünk körül a gyülekezetünkben a következő szombaton. Látunk-e valakit, akinek a gyermeke valamilyen különleges szükségben szenved? Van-e olyan, aki nemrég vesztette el a gyermekét, hitvesét vagy a munkáját? Ismerünk-e valakit, aki házastársi hűtlenséggel küszködik? Vannak-e olyan családok, amelyek boldogtalanok? Van-e valaki, akinek az élete zaklatottnak, kielégítetlennek vagy magányosnak tűnik? Figyeljük meg a legjobban és a legszegényebben öltözöttet, a vezetőt és a közömböst; vannak-e köztük hasonlóságok.

Ha mindezekre a kérdésekre igennel válaszolunk, akkor a gyülekezetünk normális emberekből áll, akik küszködnek az élet mindennapos kihívásaival. Ahogyan az emberek ezekre a kihívásokra válaszolnak, felfedik mentális egészségük állapotát.

A legtöbb ember, amikor az egészség szót hallja, a fizikai egészségre gondol. Az egészség előmozdítása és a betegségek megelőzése terén végzett friss kutatások azonban azt jelzik, hogy az egészség egész lényünk jólétét jelenti. Az egészségnek ez a széles körű meghatározása magába foglalja a jólét fizikai, mentális és érzelmi reakcióit, valamint az emberi tapasztalat lelki és közösségi dimenzióit. Az egészség különböző dimenziói fontosak, ahogyan a különböző testrészek jellegzetes tevékenysége is fontos az egész szervezet működése szempontjából.

A tanulmány első része a mentális egészség fogalmát vizsgálja, valamint a személyes mentális egészség megőrzésének és fejlesztésének módjait kutatja. Szó lesz azokról a lépésekről, amelyek segítségével fejleszthetők a már meglevő programok, vagy segítenek új kezdeményezéseket tenni. Az utolsó rész a mentális egészség speciális témáival foglalkozik, mint amilyen a gyermekekkel való visszaélés, erőszak, rendszertelen étkezés és az öngyilkosság.

Az egészségügyi vezetők szerepe

Az Adventista Egyház minden szintjén emberek állnak a szükségleteikkel. Az alapvető szükségleteken kívül – ami az élelmet, a ruházatot és az otthont jelenti – az emberek sokféle mentális, érzelmi és lelki szükségletét próbáljuk kielégíteni. Az egyik ilyen vágy, amelyet a Teremtő helyezett belénk, nem más, mint az imádat szükséglete; összefonódni valamivel vagy valakivel, akiről hisszük, hogy ki tudja elégíteni szívünk legmélyebb szükségleteit. Szeretnénk valahova tartozni, biztonságra, szeretetre vágyunk, és arra, hogy szerethessünk valamit, valakit.

Ha ezek a szükségletek „megválaszolatlanok” maradnak, akkor más embereket, helyeket vagy dolgokat keresünk, amelyekről azt gondoljuk, hogy képesek kielégíteni ezeket. Teremtetésünk óta különböző megoldások után kutatunk, hogy találjunk valakit vagy valamit, ahol biztonságban érezzük magunkat fizikailag, érzelmileg és szociálisan egyaránt. Keresésük során sokan leélik az életüket, és a megelégedés határáig jutnak el, időleges belső békességgel. Szeretnénk teljesek lenni, de eszközökre és irányításra van szükségünk ennek megvalósításához. Néhányunknak szükségünk van mások segítségére, hogy elhiggyük, még lehetünk teljes emberek, és győzhetünk azon erők felett, amelyek ellenállnak erőfeszítéseinknek.

Mint az egészséges élet szolgálatában álló vezetőknek, nagyszerű lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Gondoljunk arra, hogy segíthetünk embereknek megtalálni azokat a forrásokat, amelyek teljessé teszik őket; kielégíthetjük szükségleteiket, vagy megelégedettséget hozhatunk abban a helyzetben, amiben vannak. Ez a forrás az ima, a megbízható forrásból származó tiszta információ, szociális támasznyújtás, vigasztalás, a Szentírásból vett utasítások és tanácsok, és néha szakértői segítség, vagyis a házassági és családi tanácsadók, szociális munkások, lelkészi gondozás, klinikai pszichológus, pszichiáter és más szakképesítéssel rendelkezők tanácsadása.

Lelki szükségleteinkhez olykor érzelmi szükségletek kapcsolódnak. Ilyenkor erős, állhatatos kapcsolatra van szükségünk Ésaiás Tanácsosával [„Mert egy gyermek születik nékünk… és így fogják nevezni: Csodálatos, Tanácsos…” (Ésa 9:6)], mert csak neki van egyedül végtelen bölcsessége, csak Ő ért meg teljesen minden helyzetet. Ugyanakkor az az Ő terve, hogy együttműködjünk vele, figyelve a Szentlélekre, hogy áthidalhassuk a Föld és a Menny közötti szakadékot.

Mit értünk mentális egészségen a keresztények között?

Sok meghatározása van a mentális egészségnek. Egyesek olyan képességnek tartják, amelynek segítségével minden túlzott működési zavar nélkül szembenézhetünk az élet kihívásaival. Más szerzők a mentális egészség alatt olyan folyamatos állapotot értenek, aminek az egyik határán a mentális betegségek állnak, a másik határán pedig a pszichológiai egyensúly. Azok az egyének, akiknek az értelme sérült, olyan tüneteket mutatnak, amelyek azonosíthatók, és fel vannak jegyezve az értelmi károsultak hivatalos kézikönyvében, amelyet az Amerikai Pszichiátriai Egyesület adott ki. Az értelmi egészség skálája más részről egy egyensúlyi állapot a pszichológiai lehangoltság (például időleges depresszió vagy nyugtalanság) és a pszichológiai jólét (például belső béke, céltudatosság) között. A legtöbben ezen a skálán mozgunk.

„Nagy bölcsességre van szükségünk, amikor az elménk által kiváltott betegségekkel van dolgunk. A szomorú, beteg szívet, az elbátortalanodott elmét szelíd kezelésben kell részesíteni… A szimpátia és a tapintat gyakran sokkal inkább javára válik a betegnek, mint a leghozzáértőbb, de hűvös és közömbös kezelés.” (Ellen White: The Ministry of Healing, 244. oldal)

Keresztényi szemmel nézve, a mentális egészség dinamikus egyensúlyi állapot, amelyben az egyén a másokkal és Istennel való felelősségteljes és élő kapcsolat következményeként pozitív önértékeléshez jut, amely a lélek gyümölcsében nyilvánul meg (szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség).

Egy személy mentális egészsége inkább szubjektív, s a személyes értelmezés és felfogás határozza meg. Van, aki betegségben szenved, és bizonytalan a jövője, mégis, azzal az örömmel néz elébe, hogy másokat bátoríthat; míg egy másik személy hasonló körülmények között feladja, és depressziós dührohamot kap. Jólétünket nem maga a tapasztalat határozza meg, hanem ahogyan látjuk és értelmezzük a tapasztalatot.

Sok keresztény olyan mentális problémákkal küzd, mint amilyen az időszakos depresszió, perfekcionizmus, önazonossági problémák vagy gyakori félelem. Sokan szenvednek nemi erőszak, függőség, reménytelenség és a megbocsátástól való vonakodás miatt. Továbbá – a test és az elme szoros kapcsolatából kifolyólag – a negatív gondolat és attitűd fizikai betegséghez vezethet.

Ellen White a test és az elme kapcsolatát szorosnak látja. „A bátorság, a remény, a hit, a szimpátia és a szeretet elősegíti az egészséget, és meghosszabbítja az életet. A megelégedett elme és a vidám lélek a test egészségét és a lélek erősségét jelenti.” (The Ministry of Healing, 241. oldal) Ugyanakkor ennek az ellentéte is igaz. „A szomorúság, az aggodalom, az elégedetlenség, neheztelés és bűntudat, valamint a hitetlenség mind megtöri az életerőt, és közel hozza a bukást és a halált.” (Ugyanott)

Egyesek összekötik a „mentális egészség” kifejezést a fehérruhás ápolással, folyosók zárt ajtóival és a közmondásba illő pszichiátriai kanapéval. Ezért visszautasítják a segítségkérést, amikor érzelmi problémával küszködnek, mert nem hisznek a megoldásban.

Sokszor az emberek vonakodnak elismerni, hogy problémájuk van, mert azt hiszik, hogy bűn problémákkal élni. Mások elfogadják, hogy vannak problémáik, de azt mondják, hogy az ima a legtöbb, amit tehetnek. Néha az emberek évekig imádkoznak valakiért, egy helyzetért, egy gondolatért vagy célért, de imájuk megválaszolatlannak tűnik.

A „mentális egészségnek” egy keresztény szemléletű felfogása azon a feltevésen alapszik, hogy a bűn miatt megpróbáltatások és nehézségek érnek bennünket (Jn 16:33), de nem kell egyedül szembenéznünk velük. Ugyanakkor Istentől elrendelt határok is vannak, amelyeket meg kell tapasztalnunk (1Kor 10:13). Végül ilyen bátorítást kapunk: „Isten sohasem vezeti másként gyermekeit, mint ahogy ők is választanák, ha előre láthatnák a véget, és felismernék ama terv dicsőségét, amelyet, mint az Ő munkatársai, véghez vihetnek” (Jézus élete, 182. oldal) .

Isten nagylelkűen és szeretettel kínált fel a keresztényeknek sok más forrást is a mindennapi feszültségek és kihívások kezelésére. Az ima a lista élén áll. Amikor a mennyei bölcsességgel „egy hullámhosszon” vagyunk, akkor minden helyzetet meg tudunk oldani, és nem kell aggódnunk. Bízhatunk Istenben, és hittel esedezhetünk gyógyításért, szeretetért és erőért. Az ima olyan, mint egy személyes kihallgatás egy csodálatos Tanácsadónál. Ő személyesen ismer minket – születésünk körülményeit, gyermekkorunkat, felnőttéveinket és az örök életünket. Egyedül Ő képes biztosítani mindazt számunkra, amire szükségünk van ahhoz, hogy teljes emberré váljunk. Ami „megválaszolatlan imának” tűnik, akár Isten vezetése is lehet az életünkben.

Isten szerető tervének része, hogy mennyei bölcsessége és ereje mellett képzetlen embereket is felhasználjon egymás segítésére. Amellett, hogy Istennel beszélgethetnek, a tagok megoszthatják terheiket képzett szakemberekkel vagy más megbízható egyénekkel.

Isten Igéjéből is tanácsot, vigaszt, irányítást és gyógyulást meríthetünk. Az Ige szavai az imával karöltve megbízható tanácsot és erőt adnak az élet sikeres irányításához.

Íme néhány pozitív és negatív, a mentális egészséget érintő téma, amellyel a keresztények találkoznak.

  • Feszültség,

  • bátorság,

  • depresszió,

  • remény,

  • hit,

  • harag,

  • a tökéletesség mindenáron való elérése,

  • az önazonosság kérdései (például alacsony önértékelés),

  • bűntudat,

  • függőség,

  • félelem,

  • hálátlanság,

  • szomorúság, neheztelés,

  • a megbocsátás hiánya.

 

A mentális egészség programja kifejlesztésének és megerősítésének lépései

1. lépés. Személyes tudatosság kiépítése a mentális egészség kérdésében

Az első lépés az aktív, sikeres mentális egészség kialakításában az önvizsgálat. Saját hozzáállásunk, hitünk, értékeink és viselkedésünk azonosítása és megértése növelheti a személyes tudatosságot, amely valószínűleg befolyásolja mentális egészségünk szükségleteit és mások gyülekezet iránti érdeklődését.

Mennyire vagyunk mentálisan egészségesek? Fel vagyunk-e készülve arra, hogy szembenézzünk a mindennapi élet kihívásaival és nehézségeivel? Milyen szerepet tölt be vallásunk a mindennapi élet feszültségeinek (mint például az elromló készülékek, forgalmi dugók vagy a kisgyermekekkel való bánásmód) feldolgozásában? Lelkiségünk segítséget vagy akadályt jelent-e? Bizonyították, hogy a különböző vallásos formák egyaránt lehetnek pozitív (egészséges) vagy negatív (beteg) hatással a mentális egészségre. Például Guineában százak haltak meg ciánmérgezésben, vallásos vezetőjükhöz, Jim Joneshoz való elkötelezettségük eredményeként. Másrészről pedig, Teréz anya ezreket késztetett a társadalom megváltoztatására vallásos célú programokban való részvétel által.

2. lépés. A személyes lelki egészség kérdéseinek érintése

Miért hagyjuk figyelmen kívül a fizikai tüneteket, amelyek aktuális problémákat jeleznek? Miért okolunk másokat saját életünk boldogtalanságáért? Mi áll annak hátterében, hogy zúgolódunk a munkakörülmények miatt, amikor a főnök a pontatlanságunk miatt figyelmeztet? A személyes önvizsgálat betekintést nyújthat az érzéseinkbe, amelyek viselkedésünk és hozzáállásunk alapjául szolgálnak, amit meg akarunk változtatni.

Az elfogadás szerepe a mentális egészségben

Az első lépés a mentális egészség megvalósításában, vagy bármely szokás megváltoztatásában, annak elismerése, hogy problémánk van, például függőség bizonyos ételektől, munkától, gyülekezeti tevékenységtől vagy a szextől, amivel enyhíteni próbáljuk a magány fájdalmát.

Sokan pótlékokkal próbálják megoldani a gondjaikat, mint amilyen a tudomány, karrier, anyagi javak, irányítás, vallásos szabályokkal való foglalkozás vagy a szeretetéhség és a valahová tartozás igényének kielégítése érdekében elkövetett visszaélések.

Addig azonban lehetetlen igazán legyőzni a negatív mentális egészség kérdéseit, amíg el nem ismerjük, hogy (1) a negatív megoldások nem működnek, és hogy (2) az életünk irányíthatatlanná vált.

Könnyű „önmagunkat gyógyítani” és beleesni a negatív hozzáállásunkat és szokásainkat legyőzni próbáló vágyakozás hálójába. Egyeseknek „padlót kell fogniuk” ahhoz, hogy elismerjék a kudarcot, és keressék Isten segítségét vagy a szükséges szakmai segítséget.

A pszichológiai egészségnövekedés folyamatában az emberek gyakran lelki ébredést és Istennel való „megújult” kapcsolatot tapasztalnak. Ugyanakkor ennek a másik része is igaz. Az Istennel való kapcsolat erősítése javíthatja a mentális egészséget.

A vallomás szerepe a mentális egészségben

Amellett, hogy valaki elismeri tehetetlenségét Istennek, a gyógyulásnak más feltétele is van. Ide tartozik bűnünk megvallása és az egymásért mondott ima, ahogyan azt Jakab apostol a levelében javasolja (Jak 5:16).

Ha beismerjük a hibáinkat Istennek vagy egy bizalmas személynek, megkönnyebbülünk attól a tehertől, amelyet gyakran megpróbálunk elrejteni. A vallomás segít az embereknek elfogadni önmagukat és a történéseket olyannak, amilyen. Ugyanakkor segít elfogadni Istennek a feléjük kinyilvánított feltétel nélküli szeretetét. Bármennyire rémisztő dolog a hibák megvallása, de ez a bátor és megalázkodó cselekedet megszabadítja az embereket a magánytól és az elszigetelődéstől, csak tapintattal és józansággal kell megtenni.

Keressünk egy csoportot, amely támogató egyénekből áll!

S. Arterburn és J. Felton író fogalmazta meg: „Ahhoz, hogy egy személy felépüljön… szükség van egy törődő egyénekből álló csoportra. Egyedül nem lehet »meggyógyulni«” (Toxic Faith, 284. oldal). A csoport támogat, és számon kér; mindkettő szerves része a felépülés folyamatának.

Ha az első csoport, amelyet találunk, nem elégíti ki szükségleteinket, akkor keressünk másikat. Kell lennie legalább egy csoportnak, amelyben elfogadnak, és szabadon kifejezhetjük érzéseinket. Kérjük Istent, hogy segítsen. Kérjük barátainkat vagy a lelkészünket, de ne nyugodjunk meg addig, amíg meg nem találjuk.

Arterburg és Felton írja: „Az igazi szeretetnek, a feltétel nélküli pozitív elfogadásnak nagyszerű gyógyító hatása van. Az igazi szeretet megtapasztalása a csoportban képessé teszi a függőségben levőt arra, hogy szeresse önmagát, Istent és másokat” (Ugyanott, 286. oldal). Bárcsak megtapasztalnánk ezt az igazi szeretetet, amely képes megváltoztatni az életet.

3. lépés. A mentális egészségről szóló források és információk megosztása

Remélhetőleg ezen a ponton már új módon figyeljük az emberi viselkedést. Lehet, hogy már sokkal jobban tudatosultak bennünk a mentális egészség pozitív és negatív kérdései (például düh, hit, a meg nem bocsátás lelkülete, perfekcionizmus). Lehet, hogy már elolvastunk néhány könyvet is a mentális egészségről, vagy már találtunk egy megbízható barátot vagy tanácsadót. Lehet, hogy néhányan már úgy döntöttek, sokkal közvetlenebb kapcsolatot teremtenek Istennel.

Tekintsük át környezetünk forrásait!

A következő feladat felfedezni a helyi közösség forrásait. Ez magában foglalhat segítő szervezeteket, mentális egészséggel foglalkozó szolgáltatásokat, pszichológusokat, tanácsadókat stb. A szervezetek és egyének, iskolák és kórházak egészségügyi szervezetei gyakran rendelkeznek olyan szakértőkkel, és néha előadókkal is, akik segíthetnek a helyi gyülekezeti egészségügyi osztály vezetőinek a nevelésben és a tudatosító programokban.

A programokat és a szolgálatokat mindig a tagok szükségletei és érdeklődése alapján kell megtervezni. Általában az egészségnevelési programok, amelyek részei a közösségi életnek, a leghatékonyabbak. A legtöbb városban már működik mentális egészségre nevelés. Lehet, hogy csapatunk olyan programokat akar felkínálni, mint például stresszszeminárium, ami alatt a problémás egyéneket már létező segítő szervezetek felé irányítja. Így el lehet kerülni az átfedést, és hatékonyabban ki lehet használni a forrásokat.

Információs bemutatók és szemináriumok a mentális egészségről

Két csoportnak kell bemutatnunk a mentális egészségről szerzett információkat. Az egyik a gyülekezetünk, a másik a helyi közösség, amelyet el kell érnünk ezekkel a programokkal. Néhány ötlet a következő.

  • Hétköznapokon szervezzünk imaórákat, és beszélgessünk a pozitív és negatív mentális egészséget érintő kérdésekről, hogy lelkileg megerősödve, horgonyként álljunk az élet viharában.

  • Mutassunk be 1-5 perces információs üzeneteket a szombatiskola után vagy az istentisztelet előtt, tapasztalatok, bizonyságtétel, győzelmi történetek formájában.

 

Támaszcsoportok

A támaszcsoportok találkozhatnak hetente, vagy alkalmanként hosszabb időt is tölthetnek együtt egy-egy sajátos cél elérése érdekében. Mielőtt eldöntenénk egy támaszcsoport elindítását, vegyük fel a kapcsolatot az egészségügyi szolgálatok osztályával vagy a helyi kórház vezetőivel. Ezek a csoportok időnként igényelni fogják a gyülekezeti termet találkozók lebonyolítására.

Ha elindítunk egy támaszcsoportot, tudassuk a helységben levő egészségügyi szervezetekkel, hogy oda irányíthassanak embereket.

4. lépés. A mentális egészség programjának kiértékelése

Bizonyos dolgokat csak a végén lehet kiértékelni. A mentális egészség-programunkat azonban meghatározott időszakonként értékelnünk kell.

A legfontosabb, amit tennünk kell, a következő: minden tevékenység, program, siker, kritika, bók és erőfeszítés dokumentálása. Tartsuk szem előtt, hogy a tudatosság építése az elsődleges cél. Így minden, a mentális egészséget érintő változás sikert jelent.

A mentális egészség kapcsán végzett költségvetés és tevékenységek indoklása érdekében a következő programok hatásait értékeljük.

  1. A közlönyök, hírek száma,

  2. a csoport által biztosított támaszok száma,

  3. hányszor irányítottak másokat a támaszcsoportba,

  4. hányszor vettek igénybe szakértői segítséget,

  5. mennyi könyvet, anyagot kértek,

  6. a programok száma,

  7. a résztvevők száma,

  8. visszacsatolások,

  9. hányszor beszélgettek a tagok és a vezetők a mentális egészség programjáról, kérdésekről.

 

A támaszcsoportok típusai

  • A szülők csoportja (fiatal szülők, a csecsemők étkeztetése, általános nevelési elvek, a gyermekek fegyelmezése, a serdülők nehézségeinek szeretettel való kezelése),

  • függőségben szenvedők csoportja, vagy azok hozzátartozóinak támogatására szerveződött csoport,

  • a helyes táplálkozást szorgalmazó csoport,

  • nők csoportja; különböző szerepek betöltése (gyermeküket egyedül nevelő szülők, dolgozó szülők, idősek gondozása),

  • imacsoportok,

  • haldoklók vagy hozzátartozóik gondozására létrejött csoport,

  • pánik-, aggodalomcsoport,

  • bipoláris (mániákus-depressziós) embereket támogató csoport,

  • a karrierváltás, információ és döntés csoportja,

  • válás utáni állapotból felépülők csoportja,

  • gyászolók lelki gondozásának csoportja.

 

Sajátos, a mentális egészséget érintő helyzetek

Ezekkel az esetekkel általában a gyülekezet családnevelési osztálya foglalkozik. Mivel ezek a mentális egészség nagy kérdései, fontos megismerni a következő információkat, és együtt dolgozni a családnevelési osztály vezetőjével, különböző szolgáltatásokat felkínálva a közösség szükségleteit érintő helyzetekre.

A GYERMEKEK HELYZETÉVEL VALÓ VISSZAÉLÉS

Szexuális visszaélés

Leírás. Vérfertőzés, fényképek készítése meztelen gyermekről szexre késztető helyzetekben, gyermekek felnőtt általi megerőszakolása, szodómia, közösülés, molesztálás, kiskorúval történő bujaság, idegen tárggyal való behatolás a nemi szervbe vagy végbélnyílásba, orális közösülés, pszichológiai erőszak (amikor például egy felnőtt pornográf lapokat mutat egy gyermeknek, vagy a gyermek előtt maszturbál), nem megfelelő alvási körülmények, az apa leskelődése a lánya után, amikor vetkőzik, vagy a szülő gyermekének tett ismételt csábító ajánlatai.

Jelzések. Ha a gyermek szokatlan vagy részletes ismeretet közöl szexuális viselkedésről, vagy erőszakról számol be. (Néha a nemi szervek és a végbélnyílás körüli fájdalomra való panasz is jelzés lehet.)

Fizikai visszaélés

Leírás. A gyermek szándékos mentális vagy fizikai bántalmazása, illetve a vele való kegyetlenkedés.

Jelzések. A gyakorta jelentkező ütésnyomok, amelyeket „balesetként” indokolnak. Az is megtörténhet, hogy a gyerek félelemből védelmezi a szülőt. Túlzott szigor vagy szokatlanul kemény fizikai bántalmazásra történő utalások.

Elhanyagolás

Leírás. Előfordul, hogy a gyermekek nem biztonságos, illetve nem higiénikus lakhatási feltételeknek vannak kitéve.

Jelzések. Ha tudjuk, hogy hosszú ideig egyedül hagynak egy gyermeket, vagy olyan körülmény között laknak, amely veszélyezteti az egészséget.

Hogyan segíthetünk?

 

  1. Ajánljuk fel szerető és gondoskodó támogatást úgy az áldozatnak, mint az elkövetőnek. Lehet, hogy az eset jelentése némi zavart fog kelteni a családban és a gyülekezetben, de majdnem minden esetben megkönnyebbülést fog okozni. Az elkövető is gyakran segítséget szeretne kapni, de nem tudja, hogyan. Az áldozatnak védelemre és gondoskodásra van szüksége.

  2. Maradjunk kapcsolatban velük! Ne távolodjunk el az áldozattól vagy az elkövetőtől. Mutassuk be, milyen az elfogadó szeretet!

  3. Szorgalmazzuk a kezelést! A szexuális visszaélés az egész családot érinti, ezért kezelésre van szükségük. Irányítsuk az elkövetőt szakemberhez!

  4. Az eset vizsgálatát hagyjuk a hivatalos szervekre! Ne nyomozzunk!

 

A családban elkövetett erőszak

Leírás. Az otthoni erőszak magában foglalja az erőszakos viselkedés minden formáját, amit családtagok követnek el egymás ellen. A leggyakoribb eset az, amikor a férj bántalmazza a feleségét vagy az élettársát. De férfiak vagy idős szülők is lehetnek áldozatok. Ha egyszer elkezdődik, az erőszakos viselkedés fokozódik, és nő a gyakorisága. Az erőszak minden életkorban, bármilyen társadalmi szinten előfordul, fajra, anyagi helyzetre vagy társadalmi státusra való tekintet nélkül. Sokszor a nők a terhességük alatt jelentik az első erőszakos esetet.

Jelzések. Félelem a partner természetétől; túlzott engedékenység; félelem a másik sértődésétől; bizonyos tevékenységekkel kapcsolatos döntések a partner akaratához igazodva; bocsánatkérés a partner viselkedése miatt, amikor mások érzékelik az erőszakos cselekedetet; ütések nyomai.

Hogyan segíthetünk?

Hogy tudunk-e segíteni, az attól függ, hogy az áldozat mennyire készséges elfogadni a segítséget. Sokan hagyják megismétlődni a visszaéléses helyzeteket. Könnyebb dolgunk van akkor, ha hozzánk jönnek segítséget kérni, mintha mástól szerzünk róla tudomást. Valamilyen közbelépés fontos, sokszor az is elég, ha tudatjuk az áldozattal, hogy van egy biztos hely, ahova szükség esetén eljöhet.

  1. Biztosítsunk védelmet az áldozatnak, mert erkölcsi támogatásra és bátorításra van szüksége, hogy menjen el az orvoshoz az elszenvedett zúzódásokkal. Ne biztassuk őt azzal, hogy partnere meg fog változni, és ne küldjük őt vissza azzal, hogy tűrjön. Az egyén biztonsága legyen a legfontosabb szempont.

  2. Teremtsünk kapcsolatot az áldozat és a helyi adventista szociális szolgálat vagy más civil iroda között, amely a családi erőszakkal foglalkozik. Ezek az irodák biztosíthatnak átmeneti szállást, tanácsadást és egyéb támogatást.

  3. Ha szükséges, akkor segítsük az áldozatot, hogy a legmegfelelőbb helyre jusson. Ha közvetlen veszélyben van, bátorítsuk, hogy hívja a rendőrséget, vagy mi magunk tegyük meg.

  4. Ha az áldozat már biztonságban van, akkor az erőszakoskodót bátorítsuk, hogy keressen segítséget. Ő is ugyanazokhoz a hivatalokhoz fordulhat. Támogassuk a veszélyeztető erőfeszítéseit a segítségkeresésben.

  5. Tartsuk fenn a kapcsolatot az egyénnel vagy családjával. Egy szerető gyülekezeti közösség támogatása sokat jelenthet. Beszélgessünk a gyülekezet tagjaival, akik ilyen szolgálatot végeznek, megvizsgálva azokat a lehetőségeket, amelyekkel segítséget nyújthatunk.

  6. Ne bátorítsuk az áldozatot arra, hogy térjen vissza az otthonába, amíg a családi erőszak területén dolgozó munkatársaknak, nekünk vagy az egyénnek fenntartásai vannak a biztonságot illetően. Ha a sértettet visszaküldjük az erőszakos környezetébe, nem fogjuk megmenteni a házasságot vagy a családi egységet, inkább továbbnöveljük a kockázatos helyzeteket. A legjobb módja annak, hogy a családot megmentsük, ha biztonságot és szakmai segítséget nyújtunk a szükségben levőnek.

 

RENDSZERTELEN ÉTKEZÉS

Vegyük figyelembe a következő tényeket!

 

  • A kollégiumi diákok 10–15 százaléka rendszertelenül táplálkozik. A legtöbben közülük lányok. Bár a rendszertelen étkezés a serdülőknél és fiatal felnőtteknél a leggyakoribb, minden korosztályt érint.

  • Azok a személyek étkeznek rendszertelenül, akik általában „jó gyerekek”, vonzók, sikeresek, perfekcionisták, olyan otthonból származnak, ahol mindkét szülő „szakember”.

  • A rendszertelen étkezés komoly dolog. Állandósult szervi betegséghez, sőt, halálhoz is vezethet, ha nincs kezelve.

 

Az anorexia nervoza azonosítása

 

  • Fokozott félelem az elhízástól, amely nem múlik el a súlycsökkenés hatására sem.

  • Az egyén kövérnek érzi magát még akkor is, ha már nem az.

  • 20 százalékos súlyveszteség következik be, figyelmen kívül hagyva a betegség veszélyeit.

  • Kedvetlenség, depresszió és növekvő szociális elszigetelődés alakul ki.

A bulimia azonosítása

  • Vissza-visszatérő mohó étkezések (rövid idő alatt nagy mennyiségű étel elfogyasztása).

  • Magas kalória- és cukortartalmú ételek titokban történő lakmározása.

  • A lakmározást általában öklendezés és hányás követi.

  • Gyakori a testsúlyingadozás a lakmározási és böjti időszakok váltakozása miatt.

  • Félelem attól, hogy az illető nem képes elhagyni ezt a szokást.

  • Mivel a bulimia szégyenletes dolog, a jeleneteit a depresszió és önsajnálkozás gondolatai kísérik.

 

Hogyan segíthetünk?

 

  1. Nyújtsunk támaszt. Az egyén ne érezze magát vétkesnek a történtek miatt. Bátorítsuk, hogy a javulása érdekében kezeltesse magát. A szenvedőnek fontos tudni, hogy nem egyedül kell szembenéznie a problémával.

  2. Nyújtsunk támaszt a családnak is. A családtagokat bátorítani kell, hogy vegyék komolyan a problémát, és tanúsítsanak kellő figyelmet. Bátorítsuk őket arra, hogy segítsenek.

  3. Vonjuk be a szenvedőt egy szakértői kezelési programba. A kezelés eredményessége érdekében ismertessük meg családját is a szakértővel. Ne próbáljuk magunk kezelni a problémát.

  4. Ha jónak látjuk, szánjunk időt arra, hogy részt vehessünk a családi, baráti támaszcsoportban. A leghatékonyabb kezelés ebben a környezetben történik.

  5. Mivel a gyógyulás folyamata sokszor fájdalmas mind az egyén, mind a család számára, időközönként bátorítani kell a családtagokat, hogy ne vonják meg az egyéntől a kezelést a kényelmetlen helyzet miatt.

 

Miért nyugodnak bele az emberek a visszaélésekbe?

 

  1. Azt hiszik, hogy partnerük megváltozik. Ezt megerősíti az a tény, ha a vétkes személy a jelenetek között „jó” és bűnbánó magatartást tanúsít.

  2. Azt hiszik, hogy valahol hibáztak, és megérdemlik a visszaéléseket. Gyakori a személyes értéktelenség érzése.

  3. Az áldozatok attól félnek, hogy partnerük a gyermekeket fogja bántani, ha ők elmennek.

  4. Az elszigeteltség miatt nem tudják, hogy merre menjenek, kihez forduljanak segítségért.

  5. Nincs pénz vagy biztos hely, ahova mehetnének.

  6. Úgy érzik, hogy partnerük gondoskodó vagy jó szülő, ezért nem akarják megbontani a családi egységet.

  7. Vallásos felfogásuk tiltja, hogy elhagyják a családjukat.

 

ÖNGYILKOSSÁG

Miközben különbséget kell tennünk a tényleges öngyilkosság – amelyet azok követnek el, akik meg akarnak halni – és az öngyilkossági kísérlet között – amelyet általában azok tesznek, akik élni szeretnének –, mindkettőt vegyük komolyan. Még akkor is, ha a kísérlet csak egy segélykiáltás. Nagyon sok ilyen próbálkozás balesetszerűen sikerül.

Hogyan segíthetünk?

 

  1. Vonjunk be képzett szakembert, amikor öngyilkossági fenyegetéssel vagy próbálkozással találkozunk. Ne próbáljuk saját magunk megoldani a problémát.

  2. Legyünk a támasza, tanúsítsunk elfogadó, nem ítélkező magatartást, amint kapcsolatba lépünk a sérülttel. Ilyen mondatok, hogy „Helyesen cselekedtél, amikor hívtál”, vagy „Örülök, hogy hívtál”, vagy „Úgy gondolom, hogy van segítség a számodra”, hasznosak lehetnek, és tanácsos elmondani őket.

  3. Ha telefonon keresnek, ne gyakoroljunk nyomást az egyénre, de próbáljuk megszerezni a telefonáló helyzetére vonatkozó információkat. Szükség lehet arra, hogy személyesen megkeressük az illetőt.

  4. Ne ígérjünk titoktartást. A legtöbb országban a törvények megkövetelik, hogy jelentsük, ha valaki veszélyezteti önmaga vagy mások életét. Ezt azonban nem kell elmondanunk neki. Biztosítsuk arról, hogy nem teszünk semmi olyat, ami ártana neki.

  5. Hallgassunk. Bátorítsuk az egyént, hogy ossza meg velünk mindazt, ami őt ebbe a helyzetbe sodorta. Derítsük ki, hogy az adott helyzetben mi bosszantja a legjobban. Ne vonjuk kétségbe az érzéseit, hanem segítsük kifejezni és azonosítani azokat.

  6. Ha úgy gondoljuk, hogy az a személy, aki megkeresett minket, öngyilkosságra gondol, de nem mondja ki, akkor kérdezzünk rá. Ha nyíltan beszélünk vele, megszabadulhat bizonyos kínzó érzésektől, amelyek a hatalmukba kerítették. Megkönnyebbülhet, ha látja, hogy valaki foglalkozni akar vele.

  7. Értékeljük ki a helyzetet. Fontos tudni az olyan dolgokat, mint azt, hogy szándékában áll-e kioltani a saját életét. Ha igen, akkor mennyire aprólékosan tervelte ki? Halálos-e? Rendelkezik-e a megfelelő eszközökkel, hogy megtehesse? Ha aprólékos tervet dolgozott ki, és minden eszköze megvan arra, hogy elkövesse az öngyilkosságot, akkor elég nagy a kockázata annak, hogy meg is tegye. Vannak-e barátai vagy családtagok, akiknél megértésre és támogatásra találhat?

  8. Ha a helyzet kritikus, és nagy a kockázat, akkor kézbe kell vennünk az ügyet, amennyiben lehetőségünk van rá. Ha be van kapcsolva a gáz, akkor ki kell kapcsoltatnunk, ha az illető fegyvere meg van töltve, akkor ki kell üríttetnünk, ha tabletták vannak nála, akkor el kell dobatni azokat.

  9. Vegyük rá az egyént, hogy találkozzon valakivel. Adjuk tudtára, hogy törődünk vele, meg akarjuk látogatni, nincsen egyedül. Segítsünk neki eljutni szakemberhez. Ha szükséges, akkor vegyük magunkhoz azt a személyt, akin segíteni szeretnénk.

  10. Ha szükséges, felhívhatjuk a 112-es számot. Informáljuk őket, hogy valaki öngyilkossággal fenyegetőzik, és ők elviszik, 72 óráig megfigyelés alatt tartják, és pszichiátriai vizsgálatot végeznek nála.

 

NEM KÍVÁNT TERHESSÉG

Hogyan segíthetünk?

 

  1. Fogadjuk el a helyzetet támogató hozzáállással, a szeretet kinyilvánításával. Bármit gondolunk is a megtörtént esetről (jót avagy rosszat), már túl késő, hogy változtassunk a helyzeten. Amire szükség van, az egy „biztonságos” hely, ahol megszabadulhat a félelem és a vétkesség érzésétől, és választhat a lehetőségek közül. Az állami szakrendelők megfelelő ellátással rendelkeznek a terhességi teszt és tanácsadás tekintetében.

  2. Legyünk tisztában saját érzéseinkkel, amit a helyzettel kapcsolatban érzünk. Az erős érzelmek, főleg ha nem ismerjük el azokat, akadályozhatnak a segítségnyújtásban. Sok esetben jobb, ha máshoz küldjük a kismamát.

  3. Ha a terhesség erőszak vagy vérfertőzés eredménye, akkor azonnal kapcsolatba kell lépnie más szakemberekkel is. A legtöbb városban működik nemi erőszakkal foglalkozó krízisközpont, ahol segítséget kaphat.

  4. Derítsük fel a támaszhálózatát. Kik azok az emberek, akikhez fordulhat támogatásért, és kik azok, akik a döntésben a segítségére vannak, szülők, család, barátok, a tanárai vagy mások. Bátorítsuk arra, hogy keressen fel azonnal egy nőgyógyászt.

  5. Ha a lány még kiskorú, és nem történt még vele ilyen, biztassuk, hogy mondja el a szüleinek. A kezdeti sokk után a legtöbb szülő segítőkész és támaszt nyújtó.

  6. Ha úgy gondoljuk, mérlegeljük együtt a megoldási lehetőségeket (megtartani, adoptálni stb.). Amennyiben lehetséges, tartsuk titokban a véleményünket, a végső döntést az anyának kell meghoznia. Bármi is legyen az, támogassuk, és tiszteljük a választását.

  7. Bátorítsuk az apa felelősségvállalását és részvételét (kivételt képez a vérfertőzés). Az apák gyakran kimaradnak az ilyen esetekből, pedig szükséges lenne részt vállalniuk.

  8. Tudatosítsuk a szülőkben, hogy ők még mindig a gyülekezet tagjai.

  9. Ha az anya a gyermek megtartását választotta, akkor informáljuk a terhesgondozásról és a környezet által biztosított támogatásokról.

  10. Ha lehetséges, akkor a helyi iskolában érdeklődjünk, hogy vannak-e képzési programjaik serdülő anyák részére.

 

A mentális egészség kérdése a Bibliában és Ellen White írásaiban

 

Témák Biblia Ellen White
Depresszió

Aggodalmaskodsz? (Zsolt 25:16-18)

Nyugtalankodsz? (Zsolt 43:5)

Magányos vagy? (Róm 8:38-39)

A leggyengébb lélek is több, mint egy gyufaszál. (GC, 530)

Megpróbáltatásra mindenkinek szüksége van. (MH, 470)

Aggodalom

Szükséged van fenntartó erőre? (Zsolt 55:22)

Aggodalom vesz rajtad erőt? (Fil 4:6)

Az ima ereje. (SC, 64)

Bűntudat

Isten előre tud mindent (Zsolt 69:5).

Isten erőssége az Ő szeretetének ismerete (Ef 2:1–5).

Isten türelmes az Ő gyermekeinek tévedései iránt (SC, 21).

Félelem

Isten terve a számodra (Jer 29:10–14).

Isten szabadító ereje (Zsolt 34:4).

Az Úr előtted megy (5Móz 31:8).

Jézus lecsendesítette a vihart. Ha hatalma van a természet fölött, akkor mitől kellene félnünk? (DA, 333)

Vedd le a tekintetedet magadról! (MCP, 523)

Harag

Kerüld a bosszút! (Péld 24:29)

Az emberi düh nem vezet szentségre (Jak 1:19–21).

Tégy lépéseket a harag helyes kifejezésére (Ef 4:31).

Hogyan győzd le a haragot? (MCP, 523)

Önazonosság

Meg tudsz bocsátani a szüleidnek? (Zsolt 27:10)

Mindenünk megvan, ami szükséges (2Kor 9:8).

A számodra megfelelő hely (Jób 8:7).

Válaszolni Istennek (Róm 9:21–22).

Isten csalódott akkor, amikor alulértékeljük önmagunkat (DA, 669).

Perfekcionizmus

A tökéletesség célja (2Kor 13:11).

Tűzz ki magas célokat Istenért és mások áldására (FCE, 82).

Bátorság

Isten erőt ad nekünk (Zsolt 18:32, 39).

Többen vannak velünk, mint ellenünk (2Krón 32:7–8).

Bátorságod lehet az Úrban (MCP, 464).

Remény

Pál értünk mondott imája (Ef 1:17–19).

Hogyan remélj? (MCP, 495)

Hit

A hit megelőzi Isten segítségét (Zsolt 28:7).

A hit kulcs (1Jn 5:4).

Hit és elfogadás (SC, 32).

Szimpátia

Urunk vágyik arra, hogy kegyes legyen hozzánk (Ésa 30:18).

Gyengéden karoljuk fel a megsebzettet (Gal 6:1–2).

Jézus feltámasztotta Lázárt a halálból (DA, 524)

 
 
< Előző   Következő >

 
 
 
Etikai állásfoglalások
Táplálkozás
Család, kapcsolatok, környezet
Drogok, génterápia
Tanulmányok
Joomla Toplista