2024. június 24. Hétfő
Napnyugta: 20:45
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Etikai állásfoglalások arrow Tanulmányok arrow Az egészséggel kapcsolatos felfogás, a személyes felelősség
Az egészséggel kapcsolatos felfogás, a személyes felelősség PDF Nyomtatás E-mail

A legtöbb ember nagyrészt az egészségügyi szakemberekre bízza egészségének ellenőrzését, s nem vállalja a személyes felelősséget, hogy egészséges életmódot folytasson.

Ha sikeres egészségügyi evangélizátorok akarunk lenni, fontos előfeltétele, hogy képesek legyünk felelősséget vállalni saját egészségünkért. Mindenre tudni a megfelelő választ, nem ugyanazt jelenti, mint annak megfelelően is élni. Ha élő példái leszünk az általunk tanított elveknek, és személyesen is megtapasztaljuk, milyen küzdelemmel jár, ha megpróbáljuk irányítani az életünket, és megvalósítani azt a változást, amelyet szükségesnek tartunk, akkor hitelesek leszünk, és együtt fogunk érezni azokkal, akik még vívják a harcot.

Egy szokás megváltoztatása sok időt igényel, mivel a megszokott utat kell az agyban egy másikra cserélni. Vegyük például az étkezések közötti éhségérzetet! A legtöbb ember ilyenkor feláll a székből, kimegy a konyhába, keres valami finom harapnivalót, és elfogyasztja. Ha már megtanultuk azt, hogy súlyunk és emésztőrendszerünk szempontjából jobb, ha nem eszünk az étkezések között, akkor egy új, akaratunk által vezérelt döntéssel kell helyettesítenünk a régi, automatikus szokást. Felül kell kerekednünk a bennünk működő „robotpilótán”. Döntésünk most már nem az érzéseinken, hanem az információn fog alapulni. Tudni fogjuk, hogy ha megfelelően étkeztünk, akkor ez az érzés valószínűleg azt jelzi, hogy a szervezetünknek több vízre van szüksége, s nem azt, hogy még ételt követel. Tehát, megiszunk egy nagy pohár vizet, és nem lépjük át a konyha küszöbét; így az éhségérzet megszűnik.

Az első néhány nap a legnehezebb, mert a régi magatartás útvonala sokkal mélyebben kitaposott, mint az új szokásé, amit most próbálunk ki. De minél többet használjuk az új ösvényt, annál jobban kitapossuk, mígnem ez a cselekvés válik „robotpilótává” az életünkben. A legtöbb szokás megváltoztatásakor az első 21 nap a legnehezebb. Régi szokásaink továbbra is kísérthetnek, de a kísértés gyakorisága és intenzitása idővel csökken.

Az életmód megváltoztatása megéri az erőfeszítést; ezt a tényt támasztja alá az a tanulmány, amelyet dr. Lester Breslow és csapata készített. E tanulmány azt mutatja, hogy az egészséges szokások hosszabb életet eredményeznek. Az észak-karolinai Alameda megyében 7000 lakosnak tettek fel különböző kérdéseket, mint például azt, hogy dohányoznak-e, isznak-e alkoholt, végeznek-e testmozgást, túlsúlyosak-e, reggeliznek-e, alszanak-e hét-nyolc órát naponta, és nassolnak-e az étkezések között.

Miután kilenc éven át nyomon követték e csoport életét, azt tapasztalták, hogy azoknak a 60–69 éves férfiaknak, akik az egészséges életmód elvei közül nem gyakoroltak kettőnél többet, 38 százaléka meghalt. Ezzel ellentétben azoknak, akik négy vagy öt alapelvet gyakoroltak, csak 24 százaléka halt meg. Azon nők esetében, akik nem éltek meg kettőnél több elvet, ez az arány 38 százalék volt, azoknál azonban, akik négyet vagy ötöt gyakoroltak, mindössze 9 százalék! Ez a tanulmány azt bizonyítja, hogy bárki, aki – akár 60 éves kora után is – egészséges szokásokat vezet be az életében, csökkentheti annak kockázatát, hogy idő előtt meghaljon az olyan főbb betegség valamelyikében, mint a szívbetegség, a rák és az agyvérzés. (Forrás: Lisa F. Berkman és Lester Breslow: Health and Ways of Living, The Alameda County Study, New York, Oxford University Press, 1983)

E tanulmány alapján fontoljuk meg saját egészségügyi szokásainkat! A dohányzás és az alkohol valószínűleg nem jelent problémát, de mi a helyzet a többi szokással? Végzünk-e elegendő testmozgást? Teljes értékű reggelit fogyasztunk-e? Alszunk-e legalább hét-nyolc órát? Nassolunk-e az étkezések között? Iszunk-e elegendő vizet? Nem fogyasztunk-e túl sok zsiradékot és cukrot? Ellenőrzés alatt tartjuk-e negatív gondolatainkat? Olyan kiegyensúlyozott-e az életünk, mint amilyennek lennie kellene?

A legtöbben ahhoz a beteghez hasonlítunk, aki – miután orvosa kiselőadást tartott neki arról, hogy nem szabad agyondolgoznia magát –, így panaszkodott: „Én nem azért jöttem ide, hogy elmondják nekem, két végén égetem a gyertyát, hanem azért, hogy több viaszt kapjak!”

Az egészséggel kapcsolatos információk önmagukban nem érnek semmit, ha nem döntünk úgy, hogy élünk is velük. Az a bajunk, hogy amíg betegek nem leszünk, olyan kényelmesnek találjuk a jelenlegi szokásainkat, hogy eszünkbe sem jut megváltoztatni azokat. Ez nem azért van, mert nem érdekel bennünket az egészségünk. A legtöbb embert komolyan foglalkoztatja ez a téma. A könyvesboltok és újságosstandok tele vannak a legfrissebb egészségügyi információkkal. Ám amíg nem érzékeljük, hogy a gyakorlatban kellene alkalmaznunk azokat, addig többnyire beérjük azzal, hogy lépést tartunk az információkkal, de nem törődünk vele, hogy alkalmazni is kellene a tudásunkat. Valójában arra van szükségünk, miszerint valami nagy erővel késztessen minket arra, hogy gyakorolni akarjuk az egészségesebb életmódot.

Ritka pillanatainkban időnként képesek vagyunk túltekinteni jelenlegi életmódunk horizontján. Ilyenkor lélegzetelállító képet nyerünk arról a sok lehetőségről, amely számunkra is elérhető. Ez akkor fordul elő a leggyakrabban, amikor ismerőseink közül valaki drasztikusan és pozitívan változtat az életmódján. Ha a pipogya, öreg Gyuri bácsi képes arra, hogy tíz évvel fiatalabbnak nézzen ki, és úgy is érezze magát, akkor mi is képesek vagyunk rá. Képesek vagyunk arra, hogy kirobbanó életerővel és kedvvel keljünk fel reggel, azzal a tudattal, hogy ez lesz a legjobb nap az egész életünkben. De hogyan? Erről szól a fejezet további része. Ha megértjük az egészséggel kapcsolatos magatartás megváltoztatásának lélektanát, akkor sokkal inkább képesek leszünk arra, hogy javítsunk saját egészségünkön, és sokkal hatékonyabban végezzük egészségügyi missziós feladatunkat mások felé.

Hogyan lesz az információból reformáció?

Néha a legintelligensebb emberek is ostobán viselkednek. A tudás olykor a bölcsesség útjába áll. Például amikor a tudományra összpontosító személyek elutasítják az Istenbe vetett hitet, mert nem tudják empirikus módszerrel a laboratóriumban bizonyítani Isten létezését. Pedig a világ legbölcsebb embere, Salamon arról tett bizonyságot, hogy a valódi bölcsesség kezdete „az Úrnak félelme” (Péld 9:10).

Ebben az összefüggésben a félelem azt jelenti, hogy „tisztelni” valakit. Akik tisztelik önmagukat, mint Isten gyermekeit, és a Teremtő törvényeit, amelyek azért adattak, hogy a legjobb életet és egészséget biztosítsák a számukra, azok nemcsak jobb egészségnek örvendenek, de azt is hamar megtanulják, hogy ez a gondolkodásmód valódi boldogságot jelent. Az embert nem lehet kicsiny részekre felosztani, úgymint „fizikai”, „mentális”, „szociális”, „érzelmi” és „lelki” részre. Az utóbbi évek egyik legnagyobb, az egészséggel kapcsolatos felfedezése az, hogy a gondolkodásmód sokkal inkább hozzájárul a betegség kialakulásához, mint a mikrobák. A fentebb felsorolt öt elem annyira összefügg egymással, hogy ha valami hat az egyik elemre, az hatással van mindegyikre.

A Psychology Today 1977. februári számában Kenneth Pelletier adja meg a kulcsot az egyre sokasodó egészségügyi problémákhoz, amelyeket ő „civilizációs ártalmaknak” nevez. Egyértelműen a teljes személyiség szempontjából jelenti ki a következőt: „Elménk és testünk egy egységként működik, és csak akkor vagyunk egészségesek, ha e kettő összhangban van egymással.” Végkövetkeztetése: „Ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, sokkal többet kell tennünk, mint azt, hogy egyszerűen elmegyünk az orvoshoz, amikor betegek vagyunk. Egész életmódunk nagyon-nagyon fontos ahhoz, hogy egészségesek maradjunk; az, hogy mit eszünk, milyen a családi életünk, a munkanapunk, és hogy milyenek egyáltalán a hétköznapjaink.”

Mivel a legtöbb betegség, amellyel napjainkban szembesülünk, a mindennapi életünkben gyökerező okokra vezethető vissza, ezért nem lehet csupán kórházakban vagy laboratóriumokban leküzdeni vagy ellenőrizni azokat. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az utóbbi fél évszázadban a krónikus betegségekben szenvedők halálozási aránya drámai módon emelkedett, ama hatalmas fejlődés dacára is, amely a sürgősségi ellátás területén megnyilvánult. Magas szintű technológiánk és sürgősségi ellátási rendszerünk nem arra rendezkedett be, hogy pozitív hatással legyen az életmódra, a táplálkozásra, az egészséggel kapcsolatos magatartásra, a testmozgás hiányára, valamint a stresszre és a feszültségre, amelyet a krónikus betegségek legfőbb okaként tartanak számon.

Az Egyesült Államok egészségügyi szervezeteinek vezetője 1979-es jelentésében, amely a Healthy People (Egészséges nemzet) címet viseli, ezt írja: „A nemzet polgárainak egészsége jelentős mértékben javítható lenne, ha az egyének maguk is tennének valamit az egészségük megóvása érdekében… Gyakran csak egészen csekély életmódbeli változtatásra lenne szükség ahhoz, hogy számottevően csökkenjen néhány betegség kockázata. A legtöbb amerikai gyakorlatilag ismeri is azokat az egyszerű lépéseket, amelyek az egészség javulásához vezetnek. Ilyenek a következők.

  • A dohányzás kiküszöbölése,

  • az alkoholfogyasztás csökkentése,

  • mérsékelt étrendbeli változtatások, csökkent kalória-, zsír-, só- és cukorbevitel,

  • mérsékelt testedzés,

  • rendszeres szűrések (időközönként, a kor és nem figyelembevételével) a főbb rendellenességek, mint például a magas vérnyomás és a rák különböző típusainak felfedezése érdekében,

  • a közlekedési szabályok betartása és a biztonsági öv használata.

 

„Ezeknek az elveknek a széles körben történő gyakorlása sokat segítene polgáraink egészségének javításában.” (10. oldal)

A jelentés további részében a főparancsnok kijelenti: „Kora gyermekkorunktól kezdve, egész életünkön át mindannyian olyan döntéseket hozunk, amelyek befolyásolják az egészségünket. Ezeket többnyire nem az egészségügyi rendszerre való tekintettel vagy azzal kapcsolatosan hozzuk, összetett hatásuk mégis nagyobb befolyással bír az életünk hosszúságára és minőségére, mint az egészségügyi ellátás valamennyi erőfeszítése együttvéve” (119. oldal).

A vallás motiváló ereje

A komoly vallásos meggyőződésű emberek miért örvendenek gyakran jobb egészségnek? Bármely elhatározásnak, amelyet az egészséggel kapcsolatos szokásaink megváltoztatása érdekében hozunk, a motiváció az egyik legszükségesebb eleme. Az az asszony, akinek a férje egy bundát ígért, ha leszokik a dohányzásról, természetesen elveszíti motivációjának jelentős részét, miután megkapja a bundát.

Készült egy érdekes tanulmány azokról, akik megpróbáltak leszokni a dohányzásról. E tanulmány azt mutatja, hogy a vallás volt az egyik legerősebb motiváló tényező azok esetében, akik tartósan leszoktak a dohányzásról. Akiket tehát erőteljes vallásos motiváció késztetett e szokás elhagyására, sokkal sikeresebbek voltak e téren, és abban is, hogy soha többé ne gyújtsanak rá, mint azok, akiknek nem volt ilyenfajta motivációjuk (Waingrow, S. M. Report from National Clearinghouse on Smoking and Health, USPHS. O. W. Elsinger, „Psychological Predictors of Smoking Recidivism”, Journal of Social Behaviour, 1971. december).

Sam egyszerre hagyott fel a dohányzással és az ivással. Ez volt életének legnehezebb harca. Rájött arra, hogy minden segítségre szüksége van, ami csak elérhető a számára. Szerencsére a családja és barátai is támogatták. Ez azonban nem volt elég. Amikor minden más kudarcot vallott, kétségbeesett kéréssel fordult Istenhez segítségért, és megtalálta a szükséges erőt. Sam átadta életét Istennek, és akkor egy új, erős késztetést érzett, hogy ne dohányozzon, és ne igyon, de ahhoz is segítséget kapott, hogy ellenőrzése alatt tudja tartani vágyait, amikor azok le akarják győzni őt. Az a személy, aki nem kér segítséget, gyakran erőtelen lesz, és nem tudja legyőzni a kísértéseket, amelyek testi és lelki egészségét rombolják.

Figyeljük meg, milyen csodálatos ígéretet tartogat a Biblia azok számára, akik úgy érzik, kísértés fenyegeti őket! „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok; de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísérteni, mint elszenvedhetitek; sőt, a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” (1Kor 10:13)

Nagyon nagy előnyük van azoknak az embereknek, akik lelki értékekkel rendelkeznek. Cselekedeteiket Isten és az Ő akarata iránti erős elkötelezettségtudat vezérli, amely magában foglalja a felelősségtudatot is, hogy testüket a lehető legegészségesebb állapotban tartsák, annak érdekében, hogy jobban tudják szolgálni Istent, és áldására legyenek a körülöttük élőknek.

Motiváljunk pozitívan!

Bizonyságtételünkkel gyakran keltünk olyan benyomást másokban, hogy amit javasolunk, az inkább ÜRÖMnek tűnik, mintsem ÖRÖMnek. S aztán csodálkozunk, hogy az emberek miért riadnak vissza. Sokszor előfordul, hogy kétségbeesetten próbálunk egészségesen élni, és másokat is rávenni erre, s így rettenetesen „szabályszerűvé” válunk, és elidegenítünk magunktól másokat. Túl gyakran hangsúlyozzuk a negatív dolgokat, szemben a pozitívakkal. Úgy teszünk, mintha tudnánk, mi a legjobb, s éppen ezért úgy gondoljuk, hogy jól teszik mások is, ha odafigyelnek a mondandónkra, amennyiben tudni akarják, mi a legjobb a számukra. Tény, hogy néha nagyon elszántan próbáljuk elfogadtatni saját különleges üzenetünket, és nem ismerjük fel, mi a valódi probléma, ami arra készteti az embereket, hogy továbbra is azt az életvitelt folytassák, ami nem válik a javukra.

Vegyünk például egy tanárt, aki rajtakap egy hetedik osztályost, amint éppen cigarettázik. Tegyük fel, hogy a következő párbeszéd zajlik le közöttük.

– Jaj, neked ezt nem szabad tenned!

– De miért nem?

– Miért, miért! Hát azért, mert káros. Szívbetegséget, tüdőrákot és tüdőtágulást okoz.

Mi fog történni? Vagy mi történik akkor, ha a tanár bemegy az igazgatóhoz, hogy segítséget kérjen egy filmsorozat vetítésének megszervezéséhez, amit bemutathat a hetedik osztályban. A filmek természetesen a szívbetegségekről, a tüdőrákról és a tüdőtágulásról szólnának.

Vajon ez megoldaná a problémát? Valószínűleg nem. A tanár ezzel csak a problémát kezelné, és nem annak okát. Sokkal jobb lenne, ha a tanár megpróbálna rájönni, vajon miért szokott rá a gyermek a dohányzásra, és a kiváltó okot orvosolná. A legtöbbször két dolog áll a háttérben. Vagy azt mondja a gyerek: „Olyan akarok lenni, mint anya vagy apa”; vagy „A haverok zöldfülűnek neveznének, ha nem cigiznék.”

Mire van tehát szükség? Egyértelmű, hogy nem egy kiselőadásra, ami a szívbetegségekről, tüdőrákról vagy emfizémáról szól. A gyerekeknek, akik ezzel a nagyon is valós problémával szembesülnek, tudniuk kell, hogyan hasonlíthatnak szüleikhez anélkül, hogy rongálnák a tüdejüket; és mit tegyenek, ha valaki „zöldfülűnek” nevezi őket.

Valaki már sok esztendővel ezelőtt megtalálta a kulcsot ahhoz, hogy miképpen kell helyesen megközelíteni az egészséggel kapcsolatos magatartásmód megváltoztatásának témáját. Az egészséges életmódról írt, immár klasz-szikussá vált, A nagy orvos lábnyomán című könyvben olvassuk a következőket. „Nem sok haszna van annak, ha az általunk rossznak minősített szokások támadásával próbálunk másokat megreformálni. Az ilyen törekvésből sokszor több kár származik, mint haszon. A samáriai asszonnyal való beszélgetésekor Jézus nem becsmérelte Jákób kútját, hanem valami jobbat kínált. »Ha ismernéd az Isten ajándékát – mondta –, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.« (Jn 4,10) A beszélgetést arra a kincsre terelte, amelyet adni készült. Felkínált az asszonynak valami jobbat annál, mint amije volt; az élő vizet, az evangélium örömét és reménységét.

Ez szemlélteti azt a módot, ahogyan nekünk is dolgoznunk kell. Valami jobbat kell felkínálnunk az embereknek, mint amijük van. Krisztus békességét, amely minden értelmet felülhalad. Beszélnünk kell nekik Isten szent törvényéről, jellemének tükörképéről, ami kifejezi azt, hogy Isten mit vár el tőlük.” (A nagy Orvos lábnyomán, 1998, 101. oldal)

Figyeljük meg azt a kijelentést, hogy „nem sok haszna van”, ha megtámadjuk mások rossz szokásait. Miért? Azért, mert az érintettek védeni kezdik dédelgetett szokásaikat, és „lekapcsolják” azokat, akik segíteni próbálnak nekik. Mi tehát a leghatékonyabb módja annak, hogy elősegítsük a változást egy másik személy életében? Kellemes, optimista, megerősítő és pozitív hangnemben kell bemutatnunk, hogy van valami jobb annál, mint amit ő tesz. Ez értelmesen hangzik, nemde? Sokan el is indulnak a helyes irányba, mihelyt igazán megértették, milyen előnyük származhat ebből.

A javasolt viselkedésbeli változást úgy kell megközelíteni, legyen az akár a dohányzásról való leszokás, vagy az, hogy igyunk meg naponta öt-hat pohár vizet, mint egy örömteli, hasznos dolgot, valami olyasmit, ami segít megtapasztalnunk a bővölködő életet, amit Krisztus ajánl fel Jn 10:10-ben.

A Jézus élete című könyv így világítja meg Jézus tanítását a „valami jobbról”. „A hegyi beszédben [Jézus] igyekezett a téves nevelés okozta nézeteket eloszlatni, és hallgatóiba helyes elképzelést ültetni országáról, saját jelleméről. Mégsem támadta közvetlenül a nép hibáit. Látta a világnak a bűn miatti nyomorúságát, de nem rajzolta eléjük élesen szánalmas állapotukat. Valami sokkal jobbra tanította őket, mint amit addig ismertek. Nem szállt harcba az Isten országáról alkotott elképzeléseikkel, hanem elmondta, milyen feltételekkel léphetnek be oda, s rájuk hagyta a tanulság levonását annak természetéről. Az általa tanított igazság nem kevésbé fontos számunkra, mint a Jézust követő sokaság számára.” (245. oldal; a kiemelés tőlünk származik.)

Felfigyeltünk arra, mit is mond a fenti idézet? Arról beszél, hogy Jézus nemcsak „valami jobbra”, hanem „VALAMI SOKKAL JOBBRA” tanította az embereket. Ez az, amit Isten rajtunk keresztül másoknak is fel akar ajánlani, miután mi magunk rátaláltunk.

Mindenki kudarcot vall valamiben

A változtatás vágyát egy terv elkészítése követi. Sok intézmény és szervezet ajánl fel százával olyan programokat, amelyek villámgyors és biztos eredményeket ígérnek az embereknek az egészségügyi szokásaik megváltoztatásával kapcsolatosan. Ám a régen berögzült szokások és módszerek lassan múlnak el. A rövid életű sikeres változást gyakran hosszú távú kudarc követi. Valami közbejön, esetleg egy váratlan stresszhelyzet otthon vagy a munkahelyen, amely arra készteti az embereket, akik éppen felhagytak káros szokásaikkal, hogy visszaessenek, és újra gyakorolják régi szenvedélyüket. Ez csalódást, bűntudatot és csökkent önértékelést okoz.

Egyesek sikeresen lemondanak egy káros szenvedélyükről, ám végül egy másik romboló szokással cserélik fel a régit. Vannak, akik sikeresen leszoknak a dohányzásról, de az étvágyuk rabjává válnak, s így ételekkel cserélik fel a cigarettát. Az ebből következő elhízás nem hordozza ugyan magában a tüdőrák kockázatát, de megnövelheti a szívbetegség rizikóját. Nem minden változtatás jelent sikert!

Arra mindenki képes, hogy változtasson néhány rossz szokásán, de mindenkinek vannak olyan káros szenvedélyei is, amelyekről úgy gondolja, nem tudja megváltoztatni. Vannak, akik éppen ezért meg sem próbálják, és egész hátralevő életükben rabjai maradnak annak a bizonyos szokásnak. Mások állandóan próbálkoznak, de sohasem érnek el többet a korlátozott vagy rövid idejű sikernél. Van azonban egy megoldás erre az emberi dilemmára! A változás lehetséges!

Isten adja a sikert

Isten ültette az ember elméjébe a vágyat, hogy a jót cselekedje, vagy jobban éljen. Ő lehetővé szeretné tenni a káros szokások feletti győzelmünket is. S ha együttműködünk vele, ahogy azt az alábbi, három pontból álló terv vázolja, meg is fogja cselekedni.

  1. VALLJUK MEG! Először is, be kell vallanunk, hogy nem tudjuk megváltoztatni önmagunkat. Lehet, hogy már többször megpróbáltuk, de mindig be kellett látnunk, hogy saját akaraterőnk által nem tudjuk véghez vinni a kívánt változtatásokat.

  2. KÉRJÜNK! Másodszor, konkrétan kérnünk kell Istent arra, hogy segítsen. Ennek a kérésnek nem muszáj mindig térden állva vagy a gyülekezetben elhangoznia. A lényeg, hogy valamilyen módon ismerjük el azt, hogy képtelenek vagyunk önmagunkat megváltoztatni; ezért fordulunk Istenhez, mert egyedül csak Ő tud győzelmet adni. Arra is megkérhetjük, miszerint tegyen készségessé arra, hogy akarjunk változni. Lehet, hogy még akkor is bizonytalannak érezzük magunkat, amikor ezt megtettük, és nem érzünk semmi különbséget. De elindítottuk azt a folyamatot, amelyet Isten felvázol, s így kérhetjük, hogy ígéretéhez híven lépjen közbe az életünkben.

  3. CSELEKEDJÜNK! Harmadszor, tennünk kell valamit. A hitet cselekedetekkel lehet bizonyítani. Ha a dohányzás a problémánk, akkor dobjuk el a cigarettát és a hamutartókat, és szellőztessük ki a házat! Ha túlsúlyosak vagyunk, kezdjünk el mozogni, és állítsunk össze egy alacsony kalóriájú és koleszterinszintű étrendet. Tervezzünk konkrét módszereket arra az esetre, ha túlságosan erős késztetést éreznénk az evésre. Kerüljük el azokat a helyzeteket, amelyek heves vágyat ébresztenének bennünk, hogy visszatérjünk káros szokásainkhoz. Imádkozzunk folyamatosan, hiszen felismertük, hogy Isten az, aki a győzelmet adja nekünk. A régi magatartás-megváltoztató technikai módszerek, amelyeket korábban már kipróbáltunk, de úgy tűnt, hogy nem hatékonyak, most Isten különleges segítségével működni fognak. Erőfeszítéseinket siker koronázza ott, ahol eddig csak kudarcban volt részünk. Mindig vigyázzunk azonban arra, hogy Istennek tulajdonítsuk a sikert és az érdemeket.

 

Isten nem engedi, hogy elbukjunk. Ha megtettünk minden tőlünk telhetőt, akkor Isten is meg fog tenni mindent, amire mi nem vagyunk képesek. Amit mi meg tudunk tenni, az sohasem elég, de mindig szükséges. Isten pótolni fogja azt, aminek híján vagyunk, és sikerre fog vezetni. Természetesen bármikor szabadon visszatérhetünk régi szokásainkhoz. Ám ha ezt megtesszük, azért nem Isten a felelős! Tudatosan döntünk úgy, hogy nem élünk a segítségével, ami azonban továbbra is a rendelkezésünkre áll. Elveszíthetünk egy csatát, de a háborút nem kell elveszítenünk.

Egyesek azt hiszik, hogy ha egy szokást átadtak Istennek, az sohasem fog visszatérni. Sajnos, ez nem így van. Egy túlsúlyos hölgy, aki 18 kilót fogyott, rájött arra, hogy a testsúlycsökkentés egy folyamatos harc. Felismerte, hogy ha nem beszél Istennel a reggeliről, akkor túl sokat reggelizik. Ha nem beszélget Istennel a délelőtt folyamán, akkor végignassolja az egész délelőttöt. Ha nem bízza rá Istenre túlsúlyproblémáját minden étkezéskor és a nap folyamán egyaránt, akkor kudarcot vall. Isten csak azoknak ígér hosszú távú sikert, akik hosszú távú kapcsolatot tartanak fenn vele.

Isten nem akarja, hogy megelégedjünk azzal, ha egy problémát leküzdöttünk az életben. Ha egy szokást legyőztünk, és újfajta magatartásformát alakítottunk ki, akkor ideje, hogy új győzelmek felé induljunk, egy új életmód felé, amely még jobban szolgálja az egészségünket. Sokakat meglep, hogy amikor Isten segítségével legyőznek egy egészségüknek ártó szokást, akkor a mentális és lelki egészségük is javul. Életünk sikerek láncolata lesz, és nem kudarcok sorozata.

Mi a helyzet a betegségekkel és a fogyatékossággal?

Sokakban, akik helytelen életmódot folytattak a múltban, máris kialakult valamilyen betegség vagy fogyatékosság. Mi történik, ha ezek a személyek életformát váltanak? Ha valakinek tüdőtágulása van a hosszú évekig tartó dohányzás miatt, ez a betegség már nem fog meggyógyulni attól, hogy az illető eldobja a cigarettát, de nem is fog továbbsúlyosbodni. A szívbetegség és a rák kockázata azonban azonnal drasztikus mértékben csökken. Isten nem feltétlenül óv meg bennünket az egészségtelen életmód következményeitől, de felajánlja számunkra a bűnbocsánatot, a bűntudattól való szabadulást, és azt a megelégedettséget és jó közérzetet, amelyet akkor érzünk, ha újra kapcsolatba lépünk vele, és bővelkedőbb életet élünk.

A keresztények előnye

Mivel napjaink egészségügyi problémáit főként a helytelen életmód okozza, ezért sokkal nehezebb azokat kezelni, mint a múlt járványait. Az egészségnevelők többségének tudatában kell lennie annak, hogy az egészségügyi szokások megváltoztatásának a leghasznosabb és leghatékonyabb eszközei a vallásban találhatók. Ezen nemcsak az erős motiváló tényezőket értjük, hanem az egészség megőrzésére való elkötelezettséget is, amely abból a felismerésből ered, hogy testünk Isten temploma.

Egy kereszténynek olyan előnyök is a birtokában vannak, amelyek nem állnak rendelkezésére azoknak, akik Isten segítsége nélkül próbálnak a magatartásukon változtatni. A keresztények támaszkodhatnak Isten hatalmára, a Szentlélek munkájára, a szervezett egyház támogatására, a közbenjárói ima erejére és a Bibliában található ígéretek és információk sokaságára. A Biblia nemcsak különleges tanácsokkal szolgál az egészéggel kapcsolatos magatartás megváltoztatásához, de számos esettanulmányt is leír azokról, akik sokféle kísértés és káros szokás felett győzedelmeskedtek. Ez a legjobb forrás, amelyben megtalálhatjuk az Istentől származó lehetőségeket és erőt, hogy egy egészségesebb, boldogabb és szentebb életet éljünk.

 
< Előző   Következő >

 
 
 
Etikai állásfoglalások
Táplálkozás
Család, kapcsolatok, környezet
Drogok, génterápia
Tanulmányok
Joomla Toplista