2022.  november  26.  Szombat
Napnyugta: 15:58
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 7. Az ember természete
7. Az ember természete PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal

A kegyelem szövetsége

Az első emberpár bűnössé lett a törvényszegése miatt. Többé már nem képes ellenállni Sátánnak. Vajon megszabadulhat-e valahogy, vagy magára marad, hogy elpusztuljon? Van számára remény?

A bűnesetkor kötött szövetség. Mielőtt Isten ítéletet mondott az elbukott emberpár bűne felett, reménységet adott neki, bemutatva a kegyelem szövetségét. „Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között; az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod" (1Móz 3:15) - mondta Isten.

Isten üzenete azért jelentett bátorítást, mert kifejtette, hogy noha Sátánnak sikerült az emberiséget gonosz bűvkörébe kerítenie, végül mégis legyőzött lesz. Megköttetett a szövetség Isten és az emberiség között. Kegyelme által Isten először védőbástyát ígért a bűnnel szemben. Gyűlöletet támaszt a kígyó és az asszony - Sátán követői és Isten népe között. Ez megtöri az ember kapcsolatát Sátánnal, és utat nyit, hogy megújítsa kapcsolatát Istennel.

Évszázadokon át kellett tartania a háborúságnak Isten egyháza és Sátán között. A küzdelem Jézus Krisztus halálával ért tetőfokára, mert Ő a próféciában megnevezett asszony magva. Sátán vereséget szenvedett a Golgotán. A gonoszság atyja megmarta ugyan az asszony magvát, de végül vereséget szenvedett.

Mindazok, akik elfogadják az Isten által felajánlott kegyelmet, megismerik a bűnnel szembeni gyűlöletet. Éppen ez teszi őket sikeressé a Sátánnal folytatott csatájukban. Hit által ők is részesülnek a Megváltó Golgotán aratott diadalában.

A teremtés előtt létrehozott szövetség. Isten nem a bűneset után hozta létre a kegyelem szövetségét. A Szentírás rámutat, a Szentháromság tagjai már a teremtés előtt szövetséget kötöttek egymással, hogy megmentik az emberiséget, ha bűnbe esne. Pál leírja, hogy Isten „Őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét" (Ef 1:4–6 - új prot. ford.; vö. 2Tim 1:9) Krisztus engesztelő áldozatáról szólva Péter a következőt mondta: „Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt..." (1Pt 1:20)

A szövetség megingathatatlan alapra, Isten ígéretére és fogadalmára épült (Zsid 6:17-18). Jézus Krisztus lett a szövetség kezese (Zsid 7:22). Kezes az, aki magára vállalja valaki más adósságát vagy kötelezettségét, ha az a személy nem tudja azt megfizetni. Krisztus kezessége tehát azt jelenti, amennyiben az emberiség bűnbe esik,Ő vállalja a büntetést helyettük. Megfizeti az árat a megváltásukért, engesztelést szerez bűntetteikért, eleget tesz Isten megszegett törvénye követelésének. Egyetlen ember vagy angyal sem lett volna képes ezt a felelősséget magára venni. Egyedül Krisztus, a Teremtő, az emberiség képviselője, feje vállalhatta e felelősséget (Róm 5:12–21; 1Kor 15:22).

Isten Fia nemcsak a szövetség kezese,hanem Ő a közbenjáró és a végrehajtó is. Szerepének ezt az oldalát mutatja be, amikor testet öltött Fiúként beszél küldetéséről. „Azért szállottam le a Mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem" (Jn 6:38; vö. 5:30, 43) - mondta. Az Atyának az az akarata, hogy „mindaz, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon" (Jn 6:40). „Az pedig az örök élet - mondta -, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (Jn 17:3) Szolgálata végén bizonyságot tett arról, hogy az Atya akaratát hajtotta végre. „Én dicsőítettelek téged e Földön; elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt." (Jn 17:4)

A kereszten Jézus teljesítette, amit megfogadott, hogy az emberiség kezeseként lép fel a szövetségben. Amikor felkiáltott: „Elvégeztetett!" (Jn 19:30) - jelezte, hogy befejezte küldetését. Saját életével fizette meg a törvény megszegése miatt szükségessé vált büntetést, és ezzel biztosította a bűnüket megbánó emberek üdvösségét. Abban a pillanatban Krisztus vére törvényerőre emelte a kegyelem szövetségét. A bűnbánó bűnösöket Isten fiaivá és leányaivá fogadja, ha hisznek Krisztus engesztelő vérében, és így az örök élet örököseivé válnak.

A kegyelem szövetsége szemlélteti Istennek az emberiség iránti végtelen szeretetét. Ezt a szövetséget ugyan már a teremtés előtt létrehozta, de csak a bűneset után mutatta be. Isten és az emberiség bizonyos értelemben ekkor társsá vált.

A szövetség megújítása. Sajnálatos módon az emberek az özönvíz előtt és után is elutasították a kegyelem szövetségének nagyszerű ajánlatát (1Móz 6:1–8; 11:1–9). Amikor Isten újból szövetséget ajánlott, ezt Ábrahám által tette. Ismét megerősítette a megváltás ígéretét. „Megáldatik a te magodban a Földnek minden nemzetsége, mivelhogy engedtél az én beszédemnek." (1Móz 22:18; vö. 12:3; 18:18)

A Szentírás Ábrahámnak főként a szövetség feltételei iránti hűségére világít rá. Ábrahám hitt Istenben, „és tulajdoníttatik az őnéki igazságul" (1Móz 15:6). A szövetség megerősíti Isten törvényének tekintélyét. Az is mutatja ezt, hogy Ábrahám Isten kegyelme alapján részesült a szövetségi áldásban, ami azért az engedelmességétől is függött (1Móz 17:1; 26:5).

Ábrahámról, hitére való tekintettel, ezt mondja a Biblia: „Atyja... mindazoknak,akik... hisznek" (Róm 4:11). Ő az engedelmességben megmutatkozó hit általi megigazulás Isten által elfogadott példája (Róm 4:2–3; Jak 2:23–24). A kegyelem szövetsége nem árasztja önmagától áldásait Ábrahám természetes leszármazottaira, hanem csak azokra., akik követik Ábrahám hitének példáját. „Akik hitből vannak,azok az Ábrahám fiai." (Gal 3:7) A Földön minden ember részesülhet az üdvösség szövetségi ígéreteiben, aki eleget tesz ennek a feltételnek: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök" (Gal 3:29). Isten oldaláról nézve a Sínainál megkötött szövetség (amit az első szövetségnek is neveznek) az Ábrahámmal kötött kegyelmi szövetség megújítása volt (Zsid 9:1). Izrael azonban kiforgatta azt eredeti mivoltából, és cselekedeteken alapuló szövetséggé tette (Gal 4:22–31).

Az új szövetség. Későbbi igehelyek beszélnek „új vagy jobb szövetségről".[11] Nem azért van ez így, mintha az örök szövetség megváltozott volna, hanem mert (1) Izrael hitetlensége következtében Isten örök szövetségét a cselekedetek rendszerévé alacsonyították; (2) kapcsolatba hozták Isten szeretetének Jézus Krisztus testet öltésében, életében, halálában, feltámadásában és közbenjárásában megmutatkozó új kinyilatkoztatásával (vö. Zsid 8:6–13); és (3) csak a kereszten erősítette meg Krisztus vére e szövetséget (Dán 9:27; Lk 22:20; Róm 15:8; Zsid 9:11–22).[12]

Óriási jelentőségű, amit e szövetség kínál azoknak, akik elfogadják. Isten kegyelme által bűnük bocsánatát ígéri nekik. Felajánlja, hogy a Szentlélek szívükbe írja a Tízparancsolatot, a bűnbánó bűnösökben pedig újból kirajzolja Alkotójuk képét (Jer 31:33). Az új szövetség és az újjászületés tapasztalata által a hivő Krisztus igazságában és a hit általi megigazulásban részesül.

A szív megújulásával az ember annyira átalakul, hogy a Lélek gyümölcseit termi: „szeretetet, örömöt, békességet, béketűrést, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, mértékletességet" (Gal 5:22). Krisztus üdvözítő kegyelmének erejével úgy élhet, ahogy Krisztus élt, nap mint nap örvendve azoknak a dolgoknak, amelyek kedvesek Istennek (Jn 8:29). Az elbukott emberiség egyetlen reménye az, ha elfogadja Isten hívását, hogy lépjen vele kapcsolatba a kegyelem szövetségében. A Jézus Krisztusba vetett hit által valóság lehet számunkra ez a kapcsolat, ami biztosítja, hogy gyermekévé fogad Isten, és Krisztussal együtt országa örökösévé tesz.

 

Lábjegyzet
 

1.

 

Az emberről szóló tan régóta használatos teológiai kifejezés az emberi család kérdéseinek tárgyalásában. Ebben a fejtegetésben az ember nemcsak a férfira vonatkozik, a nő kizárásával, hanem a tárgyalás megkönnyítése és folyamatossága érdekében a teológiai hagyománnyal és jelentéstannal összhangban használatos így.

2.

 

Berkhof, Systematic Theology; 183. oldal

3.

 

„Soul" SDA Encyclopedia, javított kiadás, 1361. oldal

4.

 

„Soul" SDA Bible Dictionary, javított kiadás, 1061. oldal

5.

 

I. m., 1064. oldal

6.

 

SDA Bible Commentary, javított kiadás, 7. kötet, 257. oldal

7.

 

SDA Bible Commentary, javított kiadás, 3. kötet, 1090. oldal

8.

 

„Sin, I" SDA Bible Dictionary, javított kiadás, 1042. oldal

9.

 

James Orr, God's Image in Man (Grand Rapids, MI; Wm. B. Eerdmans, 1948), 3–4. oldal

10.

 

Leonard Verduin, Somewhat Less than God: The Biblical View of Man (Grand Rapids, MI; Wm. B. Eerdmans, 1970), 69. oldal

11.

 

Az Újszövetség Izráel tapasztalatát a Sínai-hegyi régi szövetséggel hozza kapcsolatba (Gal 4:24–25). A Sínai-hegynél Isten megújította örök kegyelmi szövetségét szabaddá tett népével (1Krón 16:14–17; Zsolt 105:8–11; Gal 3:15–17). Isten megígérte nekik: „Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész Föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép" (2Móz 19:5–6; vö. 1Móz 17:7, 9, 19). A szövetséget a hit általi megigazulásra alapozta (Róm 10:6–8; 5Móz 30:11–14), és azt akarta, hogy a törvény a szívükbe legyen írva (5Móz 6:4–6; 30:14).

Mindig fennáll annak veszélye, hogy a hivők a cselekedetek általi üdvösség rendszerévé alacsonyítják le a kegyelem szövetségét. A régi szövetség példájaként használta fel Pál apostol Ábrahám esetét, amikor nem bízott Istenben, és saját cselekedeteire hagyatkozva akarta megoldani gondjait (1Móz 16; 12:10–20; 20; Gal 4:22–25). Tulajdonképpen azóta létezik a cselekedetek általi megigazulás gondolata, amióta a bűn felütötte fejét a világon, és megtört az örök szövetség (Hós 6:7). Izráel történelme során a többség igyekezett „az ő tulajdon igazságukat... érvényesíteni" „a törvény cselekedetei" által (Róm 9:30–10:4). A törvény betűje szerint éltek, és nem Lélek szerint (2Kor 3:6). A törvény által akartak megigazulni (Gal 5:4), így a törvény átka alatt, szolgaságban éltek, nem szabadon (Gal 4:21–23). Ezzel lealacsonyították a Sínai hegynél kötött szövetséget.

A Zsidókhoz írt levél az első, azaz a régi szövetséget Izráelnek a Sínaitól kezdődő történelmére alkalmazza, és rámutat e szövetség ideiglenes voltára. Bemutatja, hogy Isten a lévitai papságot is ideiglenes szervezetnek szánta, jelképes feladat végzésére, addig, amíg a valóság Krisztusban elérkezik (Zsid 9; 10). Sajnálatos módon sokan nem látták meg, hogy a szertartások önmagukban értéktelenek (Zsid 10:1). Nem ismerték fel Krisztus igazi küldetését azok, akik az „árnyék" rendszeréhez ragaszkodtak akkor is, amikor az előképet felváltotta a kép, az árnyékot a valóság. Ezért e kemény nyelvezet, hogy kiemelje az új, a Sínainál különb szövetség magasabbrendűségét.

A régi szövetséget tehát mind pozitív, mind negatív kifejezésekkel be lehet mutatni. Negatív megközelítésben arra utal, hogy a nép eltorzította Isten örök szövetségét. A pozitív utalásokban az Isten által elrendelt ideiglenes földi szolgálatot jelöli, aminek az volt a szerepe, hogy az emberiség bukása által teremtett szükséghelyzetben lépjen hatályba. Lásd még White: Pátriárkák és próféták, 329–333. oldal; White, „Our Work", Review and Herald, 1904. június 23., 8. oldal; White, „A Holy Purpose to Restore Jerusalem", Southern Watchman, 1904. március 1., 142. oldal; Hasel, Covenant in Blood (Mountain View, CA; Pacific Press, 1982); vö. Wallenkampf, Salvation Comes From the Lord (Washington, D. C.; Review and Herald, 1983), 84–90. oldal

12.

 

Vö. Hasel: Covenant in Blood



 
< Előző

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista