2024.  február  21.  Szerda
Napnyugta: 17:16
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal

Krisztus feltámadása és az üdvösség

„Ha pedig Krisztus fel nem támadott - érvel Pál -, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is... még bűnötökben vagytok" (1Kor 15:14–17). Jézus Krisztus valóságosan feltámadt (Lk 24:36–43), a Mennybe ment, mint Istenember, majd az Atya Isten jobbján elkezdte döntő fontosságú közbenjárói munkáját (Zsid 8:1–2; lásd e könyv 4. fejezetét).

Krisztus feltámadása olyan értelmet adott a keresztnek, amit pénteken, a keresztre feszítés napján a megtört tanítványok nem tudtak felismerni. Az Úr feltámadása tette ezeket az embereket történelmet formáló, nagy erejű sereggé. Missziójukban központi helyet kapott a feltámadás, amit mindig Krisztus kereszthalálával együtt hirdettek. Az élő, megfeszített Krisztusról beszéltek, aki legyőzte a gonosz seregeit. Ebben rejlik az apostoli üzenet ereje.

Philip Schaff írja: „Krisztus feltámadása az a próbakő, amin áll vagy bukik a keresztény vallás igazsága. Ez vagy a legnagyobb csoda, vagy a legnagyobb csalás, amit a történelem feljegyez."[13] Wilbour M. Smith megjegyzi: „Krisztus feltámadása a keresztény hit fellegvára. Ez az a tanítás, ami felforgatta a világot az első században, ami a kereszténységet magasan a judaizmus és a Földközi-tenger vidékének pogány vallásai fölé emelte. Ha ezt elvetjük, elvetünk majdnem minden mást, ami alapvetően fontos és egyedülálló az Úr Jézus Krisztus evangéliumában. „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek." (1Kor 15:17)"[14]

Krisztus jelenleg végzett szolgálata halálában és feltámadásában gyökerezik. A Golgotán bemutatott engesztelőáldozata tökéletes volt, mégis, Krisztus feltámadása nélkül nem volna bizonyosságunk arra, hogy isteni küldetését sikeresen végrehajtotta a Földön. Krisztus feltámadása megerősíti, hogy valóság a síron túli élet. Bizonyítja annak igazságát is, amit Isten ígért, hogy örök életünk van benne.

 

Krisztus üdvözítő munkájának eredménye

Krisztus engesztelő szolgálatának nemcsak az emberiségre van hatása, hanem az egész világegyetemre.

Az egész világegyetem megbékélése. Pál bemutatja, milyen óriási jelentősége van Krisztus üdvözítő tettének az egyházban és az egyház által: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége, amaz örök elvégzés szerint" (Ef 3:10–11). Másutt kifejti az apostol: „tetszett az Atyának,hogy... Őáltala békéltessen meg mindent magával... Őáltala mindent, ami csak van, akár a Földön, akár a mennyekben" (Kol 1:19-20). Pál beszél e békéltetés bámulatos eredményéről is: „Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja,hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére" (Fil 2:10–11).

Isten törvényének igazolása. Krisztus tökéletes engesztelőáldozata megerősítette, hogy Isten szent törvénye igaz, jó és igazságos. Krisztus halála, a váltságdíj eleget tett a törvény követelésének (hogy a bűnt meg kell büntetni), kegyelmével, irgalmával pedig megigazította a bűnbánó bűnöst. „Kárhoztatá a bűnt a testben, hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint." (Róm 8:3–4)

Megigazulás. A megbékélés akkor válik valósággá az ember életében, ha elfogadja a bűnbocsánatot. A tékozló fiú és apja között akkor jött létre a megbékélés, amikor a fiú elfogadta apja szeretetét és bocsánatát.

„A megigazulás felbecsülhetetlen ajándékát és vele együtt azonnali gyümölcsét, az Istennel való békét azok kapják, akik hit által elfogadják, hogy Isten megbékéltette magával a világot Krisztusban, és meg is hajolnak előtte (Róm 5:1). A megigazult hivőkre már nem Isten haragja, hanem Isten kegyelme árad. Krisztus által szabadon járulhatnak Isten trónja elé, és részesülhetnek a Szentlélek erejében, hogy lerombolhassák az emberek közötti ellenségeskedés minden gátját vagy elválasztó falát, amit a zsidók és pogányok ellenségeskedése jelképez (lásd Ef 2:14–16)."[15]

A cselekedetek általi megváltás hiábavalósága. Isten békéltető szolgálata leleplezi annak az emberi erőfeszítésnek a hiábavalóságát, hogy sokan a törvény cselekedetei által próbálnak üdvösségre jutni. Ha bepillantunk az isteni kegyelembe, ez a Krisztusba vetett hit által nyerhető igazság elfogadására vezet. Akik bűnbocsánatban részesültek, hálásak Istennek, így öröm számukra az engedelmesség. Cselekedeteik nem üdvösségük alapját képezik, inkább annak gyümölcsei.[16]

Új kapcsolat Istennel. Isten kegyelme által a bűnös ingyen, ajándékként részesülhet az Úr tökéletes, engedelmes életében, igazságában és engesztelő halálában. E tapasztalat az Istennel való mélyebb kapcsolatra vezet. Az emberben hála, dicsőítés, öröm támad; az engedelmesség, az Ige tanulmányozása örömmé válik, az elme pedig készségesen befogadja a Szentlelket. Új kapcsolat jön létre Isten és a bűnbánó bűnös között. Ennek alapja a szeretet, csodálat, nem pedig félelem és kötelesség (vö. Jn 15:1–10).

Minél jobban meglátjuk a kereszt fényében Isten kegyelmét, annál kevésbé érezzük majd magunkat igaznak, és annál inkább tudatában leszünk áldott helyzetünknek. A feltámadt Krisztusban munkálkodó Szentlélek ereje fogja átalakítani a mi életünket is. A kudarcok helyett már naponta győzhetünk a bűn felett.

A misszió indítórugója. A Jézus Krisztus békéltető szolgálatában elénk táruló bámulatos isteni szeretet ösztönöz, hogy másoknak is beszéljünk az evangéliumról. Ha magunk is megtapasztaltuk, nem tarthatjuk titokban, hogy Isten nem tulajdonít bűnt azoknak, akik elfogadják Krisztus bűnért hozott áldozatát. Az evangélium megindító kérését továbbadjuk. „Béküljetek meg Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne." (2Kor 5:20–21)

 

Lábjegyzet

1.

 

George E. Ladd, A Theology of the New Testament (Grand Rapids, MI; Wm. B. Eerdmans, 1974), 453. oldal

2.

 

„Atonement", SDA Bible Dictionary, javított kiadás, 97. oldal

3.

 

E bibliai elv teljes körű tárgyalásához lásd: Seventh-day Adventest Answer Questions on Doctrine (Washington D. C.; Review and Herald, 1957), 341–355. oldal

4.

 

Vincent Taylor, The Cross of Christ (London: Macmillan, 1956.), 88–89. oldal

5.

 

Hans K. LaRondelle, Christ Our Salvation (Mountain View, CA; Pacific Press, 1980), 25–26. oldal

6.

 

Raoul Dederen, Atoning Aspects in Christ's Death, a The Sanctuary and the Atonement című kiadványban, szerkeszti Arnold V. Wallenkampf és W. Richard Lesher, (Washington, D. C. [Biblical Research Institute of the General Conference of Seventh-day Adventists] 1981.), 295. oldal. Hozzáfűzte még: „A pogányok úgy gondolták, az engesztelés az a cselekedet, amivel a hivő saját maga idézheti elő, hogy az istenség megváltoztassa szándékát. Egyszerűen „lefizette" az istenét, hogy jóindulattal viseltessen iránta. A Szentírás az engesztelésről azt mondja, hogy az Isten szeretetéből fakad." (I. m., 317. oldal)

7.

 

LaRondelle, i. m., 26. oldal

8.

 

I. m., 26–27. oldal

9.

 

Raoul Dederen, i. m., 295. oldal

10.

 

LaRondelle, 28. oldal. Az itt felhasznált idézetet vette H. G. Link és C. Brown The New International Dictionary of New Testament Theology (Grand Rapids, MI; Zondervan, 1978.), 3. kötet 162. oldaláról, „Reconciliation"

11.

 

LaRondelle, i. m., 30. oldal

12.

 

Lásd White: Krisztus példázatai, 213–214. oldal!

13.

 

Philip Schaff, History of the Christian Church (Grand Rapids, MI; Wm. B. Eerdmans, 1962), 1. kötet, 173. oldal

14.

 

Wilbour M. Smith, Twentieth-Century Scientists and the Resurrection of Christ, Christianity Today, 1957. április 15., 22. oldal. A feltámadás történelmi hitelessége mellett szóló érveket lásd Josh McDowell, Evidence That Demands a Verdict (Campus Crusade for Christ, 1972), 185-274. oldal

15.

 

LaRondelle, i. m., 32–33. oldal

16.

 

Lásd Hyde, What Christ's Life Means to Me, Adventest Review, 1986. november 6., 19. oldal



 
< Előző   Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista