2024. július 12. Péntek
Napnyugta: 20:39
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal

A megváltás élménye és a jövő

Üdvösségünk akkor válik véglegesen és teljesen valóra, amikor megdicsőülünk a feltámadáskor, vagy elragadtatunk a Mennybe. A megdicsőüléskor a megváltottak Isten dicsőségében részesülnek. Isten minden gyermeke ezt a reménységet várja. „Dicsekedünk az Isten dicsőségének reményében" (Róm 5:2) - írja Pál.

Ez a második adventkor teljesedik be, amikor Krisztus megjelenik, hogy üdvösséget hozzon a rá váróknak (Zsid 9:28).

Megdicsőülés és megszentelődés. A jövőbeni üdvösségnek - halandó testünk megdicsőülésének - egyik feltétele az, hogy szívünkben lakozzon Jézus. „Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége" (Kol 1:27) - mondta Pál, másutt pedig így magyarázta: „Ha annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeteket is az Ő tibennetek lakozó Lelke által" (Róm 8:11). Pál még arról is biztosít, hogy „kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek megszentelésében és az igazság hitében... a mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőségének elvételére" (2Thessz 2:13–14).

Ha benne maradunk, máris a mennyei trónteremben vagyunk (Kol 3:1–4). Akik részeseivé lettek a Szentléleknek, azok már valósággal megízlelték „az eljövendő világnak erejét" (Zsid 6:4–5). Ha az Úr dicsőségéről elmélkedünk, és tekintetünkkel jellemének vonzó szépségét keressük, „ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől" (2Kor 3:18). Ez készít fel arra az átalakulásra, amit a második advent idején élünk majd át. 

Megváltásunk és örökbe fogadásunk véglegesen majd a jövőben teljesedik be. „A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését" - mondja Pál. „Mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását." (Róm 8:19, 23; vö. Ef 4:30)

Akkor éri el tetőpontját ez az esemény, amikor „újjá teremtetnek mindenek" (ApCsel 3:21). Krisztus ezt „újjászületésnek" nevezi (Mt 19:28 - új prot. ford.: „megújult világ"). Akkor „maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára" (Róm 8:21).

Voltak, akiket zavarba ejtett a Szentírás, amikor egyszer olyannak tekinti a „fiúságot" és a megváltást - vagy üdvözítést -, ami „már" teljessé lett, máskor pedig, mint ami még nem teljesedett. A választ akkor találjuk meg, ha a megváltó Krisztus munkájának teljes körét tanulmányozzuk. „Pál Krisztus első eljövetelével hozta kapcsolatba a jelenben meglevő üdvösségünket. A történelmi hitelességű kereszt, a feltámadás és Krisztus mennyei szolgálata egyszer és mindenkorra biztosította megigazulásunkat és megszentelődésünket. Jövőbeni üdvösségünket, testünk megdicsőülését azonban Krisztus második eljöveteléhez kapcsolta Pál. 

Ezért mondhatja Pál egyidejűleg, hogy „üdvösségünk van" - gondolva a keresztre és Krisztus feltámadására a múltban -, valamint azt, hogy „még nem jutottunk üdvösségre" - tekintettel Krisztus jövőbeni visszatérésére, amikor eljön megváltani minket."[12]

Ha a jelen üdvösségünket hangsúlyozva, kizárjuk jövőbeni üdvösségünk gondolatát, Krisztus teljes körű üdvözítéséről helytelen fogalmat alkotunk. 

Megdicsőülés és tökéletesség. Vannak, akik helytelenül azt a nézetet vallják, hogy a teljes tökéletesség - amit valójában a megdicsőülés hoz magával - már most elérhető az emberek számára. Ám Isten megszentelt életű munkása, Pál ezt mondta magáról élete vége felé: „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna; de egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára" (Fil 3:12–14). 

A megszentelődés egész életen át tartó folyamat. A tökéletesség most csak Krisztusban a miénk, de életünk véglegesen, teljesen csak a második adventkor alakul át Isten képére. Pál óvatosságra int. „Azért, aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék." (1Kor 10:12) Izrael története, Dávid, Salamon és Péter élete komoly figyelmeztetés mindenki számára. „Ameddig csak tart az életünk, eltökélt szándékkal őrködnünk kell érzéseink és szenvedélyeink felett. Létezik belső romlottság, külső kísértés, és ahol Isten munkája előrehalad, Sátán úgy rendezi a körülményeket, hogy elsöprő erővel zúduljon a kísértés az emberre. Egyetlen pillanatig sem érezhetjük magunkat biztonságban, csak akkor, ha Istenre hagyatkozunk, ha életünk Krisztussal el van rejtve Istenben."[13] 

Végső átalakításunkat a Teremtő akkor valósítja meg, amikor romolhatatlanná és halhatatlanná tesz, amikor a Szentlélek teljesen helyreállítja az eredeti teremtett világot. 

Mi az alapja annak, hogy Isten elfogad? Nem a krisztusi jellemtulajdonság és nem is a feddhetetlen magatartás szolgál alapul arra, hogy Isten elfogadjon. Az üdvözítő igazságban az egyetlen igaz Ember, Jézus által, a Szentlélek közreműködésével részesedünk. Krisztus ajándékához, az igazsághoz mi semmit sem tehetünk hozzá, csak elfogadhatjuk azt. Senki más nem igaz, csak Krisztus (Róm 3:10). Nélküle ami igazságunk csak szennyes ruha (Ésa 64:5; lásd még Dán 9:7, 11, 20; 1Kor 1:30).[14] 

Amit Krisztus üdvözítő szeretetére válaszolva teszünk, az sem szolgáltathat alapot arra, hogy Isten elfogadjon, mert csak Krisztus tette alapján fogad el. A Szentlélek munkálja ezt az elfogadást, amikor életünkbe hozza Jézust. 

Krisztus megigazító igazsága vagy megszentelő igazsága, esetleg mindkettő alapján fogad el Isten? Calvin rámutatott, hogy amint „Krisztust nem lehet részekre osztani, úgy ez a két dolog, a megigazulás és a megszentelődés szintén elválaszthatatlan, amiről azt tartjuk, hogy egybeforrt benne."[15] Krisztus szolgálatát a maga teljességében kell látni. Emiatt rendkívül fontos, hogy kerüljük e két kifejezésre vonatkozó okoskodásokat, hogy „részletes pontossággal megpróbáljuk meghatározni a megigazulás és megszentelődés közötti különbség apró pontjait... Miért is igyekeznénk, hogy az ihletettségnél jobban belemenjünk a részletekbe a hit általi megigazulás döntő kérdésében?"[16] 

A Nap fényt és hőt bocsát ki, amely elválaszthatatlan egymástól, mégis, mindkettőnek sajátos rendeltetése van. E képhez hasonlóan, Krisztus a megigazulásunknak és egyúttal a megszentelésünknek is forrása (1Kor 1:30). Nemcsak a megigazulásunk, hanem megszentelődésünk is benne teljesedik ki. 

A Szentlélek által a Golgotán elhangzott „Elvégeztetett!" életünk részévé lesz, mert ez volt az egyetlen alkalom, amikor Isten elfogadta az embert, és ez már a mi tapasztalatunk lehet. A kereszten elhangzott „Elvégeztetett!" kérdésessé tesz minden egyéb emberi erőfeszítést, amely által el akarnánk érni, hogy Isten elfogadjon bennünket. A Szentlélek a Megfeszítettet életünkbe hozza, és egyedül ez szolgáltat alapot arra, hogy Isten elfogadjon; ez az egyetlen érvényes jogcím és alkalmasság a rendelkezésünkre álló üdvösségre.

 

 

Lábjegyzet

1.

 

T. F. Torrance, Royal Priesthood, Scottish Journal of Theology, időszakos kiadványok, 3. szám (Edinburgh: Oliver and Boyd, 1963), 48. oldal

2.

 

Lásd a „Conversion" és „Repent, Repentance" kifejezésnél a SDA Bible Dictionary javított kiadásának 235. és 933. oldalán

3.

 

W. E. Vine, An Expository Dictionary of the New Testament Words (Old Tappan, N. J.; Fleming H. Rev-ell, 1966), 284–286. oldal; William F. Arndt és F. Wilbur Gingrich, A Greek English Lexicon of the New Testament and Other Early Christian Literature (Chicago, IL; University of Chicago Press, 1973), 196. oldal

4.

 

„Justification", SDA Bible Dictionary, jav. kiad., 635. oldal

5.

 

LaRondelle, i. m., 47. oldal

6.

 

„Sanctification", SDA Bible Dictionary, jav. kiad., 979. oldal

7.

 

Uo.

8.

 

White, Messages to Young People (Nashville, TN; Southern Publishing Assn., 1930), 35. oldal

9.

 

White, Jézus élete (Budapest, Advent Kiadó, 1989), 574. oldal

10.

 

„Perfect, Perfection", SDA Bible Dictionary, jav. kiad., 864. oldal

11.

 

LaRondelle, 77. oldal

12.

 

I. m., 89. oldal

13.

 

White, az SDA Bible Commentary jav. kiad. 2. kötetének 1032. oldalán

14.

 

Főpapunkról, Krisztusról E. G. White a következőt írta. „A vallási szolgálat, az ima, a dicséret, a töredelmes bűnvallomás jó illatként száll a hívőtől a mennyei szentélybe, mivel azonban az emberiség romlottságán át jut oda, olyan sok szenny tapad rá, hogy ha Krisztus vére meg nem tisztítaná, Isten előtt értéktelen maradna. Nem szeplőtelen tisztaságban szállnak fel, ezért, ha nem az Isten jobbján ülő Közbenjáró adná át, és tisztítaná meg mindet az igazságával, Isten nem fogadhatná el. A földi szentélyekből származó minden illatot át kell járnia Krisztus megtisztító vérének." (Selected Messages, 1. kötet, 344. oldal)

15.

 

John Calvin, Institutes of the Christian Religion (Grand Rapids: Associated Publishers and Authors, Inc.n. d.) III., 11., 6.

16.

 

White, SDA Bible Commentary, jav. kiad., 6. kötet, 1072. oldal



 
< Előző   Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista