A második angyal üzenete

„Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! Mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek." (Jel 14:8)

A történelem korai idejétől fogva Babilon az Istennel való szembeszállást jelképezte. Bábel tornya a hitehagyás emlékműve és a lázadás központja volt (1Móz 11:1-9). Lucifer (Sátán) volt a láthatatlan királya (Ésa 14:4, 12-14), és úgy tűnik, Babilont akarta eszközként felhasználni az emberiség uralására szőtt mesteri tervében. Az egész Bibliában Isten városa, Jeruzsálem, valamint Sátán városa, Babilon harca jelképezi a jó és a gonosz küzdelmét.

A kereszténység korai századaiban, amikor a rómaiak elnyomták mind a zsidókat, mind a keresztényeket, a zsidó és a keresztény irodalom is Babilonnak nevezte Róma városát.^[29] Sokan úgy vélik, hogy Péter a Babilon álnevet használta Rómára vonatkozóan (1Pt 5:13).

A reformáció és a reformáció utáni korban a legtöbb protestáns lelki Babilonnak (Jelenések 17), Isten népe ellenségének nevezte a római egyházat, hitehagyása és üldözései miatt.^[30]

A Jelenések könyvében Babilon a bűnös asszonyra, a paráznák anyjára és szemérmetlen leányaira utal (Jel 17:5). Ez jelképezi az összes, hitehagyóvá vált vallási szervezetet és azok vezetését, de főként a fenevad és képe közötti erős, hitehagyó szövetségre vonatkozik, amely a Jel 13:15-17-ben leírt utolsó válságot idézi elő.

A második angyal üzenete rámutat a babiloni hitehagyás egyetemes természetére, kényszerítő erejére, mivel elmondja: „az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek". Babilon „bora" eretnek tanításait jelképezi. Babilon nyomást fog gyakorolni az államhatalomra, hogy egyetemesen kényszerítse rá mindenkire ha-mis vallási tanításait és rendelkezéseit.

A „paráznaság" Babilon és a népek - a hitehagyóvá lett egyház és a polgári hatalmak - tiltott kapcsolatát jelképezi. Az egyháznak az Úrral kellene házasságban élnie, ám az az állam támogatását keresve, elhagyja házastársát, és lelki paráznaságot követ el (vö. Ez 16:15; Jak 4:4).

E törvénybe ütköző kapcsolat tragédiához vezet. János látja, hogy a Föld lakosai „megrészegedtek" a hamis tanításoktól, Babilon pedig „részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől", azokétól, akik nem voltak hajlandók elfogadni a Bibliával ellenkező tanításokat, és nem hajoltak meg a tekintélye előtt (Jel 17:2, 6).

Babilon leomlik, mert elutasítja az első angyal üzenetét - a Teremtőbe vetett hit általi megigazulás evangéliumát. A római egyház az első néhány évszázad során hitehagyásba süllyedt, ám sok mai protestáns is messze eltávolodott a reformáció nagyszerű bibliai igazságától. A Babilon bukására vonatkozó prófécia különösen azáltal teljesedett be, hogy általánosságban véve a protestantizmus eltávolodott a hit általi megigazulás örökkévaló evangéliumának tisztaságától és egyszerűségétől, amely egykor oly nagy erővel hajtotta előre a reformációt.

A vég közeledtével a második angyal üzenete egyre időszerűbbé válik. Végső beteljesedése akkor következik be, amikor az első angyal üzenetét elutasító különböző vallási szervezetek egymással szövetségre lépnek. Jel 18:2-4 megismétli Babilon bukásának üzenetét, és hírül adja Babilon végső romlását. Felszólítja azokat, akik még a Babilont képező különféle vallási testületekben vannak, hogy szakadjanak el azoktól. „Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűnében, és ne kapjatok az ő csapásaiból." (Jel 18:4)^[31]

A harmadik angyal üzenete

„Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára, vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába; és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; és az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!" (Jel 14:9-12)

Az első angyal üzenete az örökkévaló evangéliumot hirdeti, és a Teremtő Isten igazi imádásának helyreállítására szólít, mivel eljött az ítélet órája. A második angyal óva int minden emberi eredetű istentiszteleti formától. A harmadik angyal üzenete pedig Isten legkomolyabb figyelmeztetését adja tudtul, hogy ne imádják a fenevadat és annak képét, amit végül mindazok megtesznek, akik elvetik a hit általi megigazulás evangéliumát.

A Jel 13:1-10-ben bemutatott fenevad az állam és az egyház összefonódása, amely hosszú évszázadokon át uralta a keresztény világot, és amit Pál „a bűn embereként" mutatott be (2Thessz 2:2-4), Dániel pedig „kis szarvnak" nevezi (Dán 7:8, 20-25; 8:9-12). A fenevad képe a hitehagyó vallásnak azt a formáját jelképezi, ami akkor alakul ki, amikor az őszinte reformációs lelkülettől elszakadó egyházak összefognak az állammal, hogy másokra kényszerítsék tanításaikat. Az egyház és az állam az egyesüléssel a fenevad, vagyis az 1260 évig üldöző hatalomként tevékenykedő hitehagyó egyház tökéletes képét tükrözi. Innen a fenevad képe név.

A harmadik angyal üzenete a Biblia legkomolyabb és legfélelmetesebb figyelmeztetése. Rámutat arra, hogy akik a Föld utolsó válságos helyzetében az emberi hatalom előtt hajolnak meg, azok nem Istent, hanem a fenevadat és annak képét imádják. Az utolsó küzdelem idején két, egymástól elkülönülő csoport alakul ki. Az egyik csoport tagjai ember által kigondolt evangéliumot hirdetnek, és a fenevadat meg annak képét imádják, amivel a legsúlyosabb ítéletet vonják magukra. A másik csoport, ezzel éles ellentétben, az igazi evangélium szerint él, „megtartja Isten parancsolatait és Jézus hitét" (Jel 14:9, 12).

Az utolsó válság az igaz és a hamis istentisztelet, az igaz és a hamis evangélium kérdése körül forog. Amikor ez a kérdés világosan feltárul az egész világ előtt, akkor felveszik „a fenevad bélyegét" azok, akik elvetik Isten teremtési emléknapját, a bibliai szombatot, noha tisztában vannak azzal, hogy az általuk az istentisztelet napjául választott vasárnap nem az Isten szerint kiválasztott nap. Ez a bélyeg a lázadás jele. A fenevad azt hangoztatja, hogy az istentisztelet napjának megváltoztatása egyértelműen mutatja: tekintélye Isten törvénye fölött áll.^[32]

A harmadik üzenet a világ figyelmét az örökkévaló evangélium visszautasításának következményére, valamint az igazi istentisztelet visszaállítására vonatkozó isteni üzenetre irányítja. Élénk színekkel festi le, hogy mi lesz a végeredménye az emberek istentisztelettel kapcsolatos döntésének. Nem könnyű a választás, mert bármi is lesz a döntés, szenvedéssel jár. Akik Istennek engedelmeskednek, azokra a sárkány haragja zúdul (Jel 12:17), sőt halálos fenyegetéssel számolhatnak (Jel 13:15); akik pedig úgy döntenek, hogy a fenevadat és annak képét imádják, azok magukra vonják a hét utolsó csapást, és végül „a tűznek tavába" vettetnek (Jel 15, 16; 20:14-15).

Mindkét választás szenvedéssel jár, ám a végeredmény eltér egymástól. Akik a Teremtőt imádják, megmenekülnek a sárkány halálos mérgétől, és együtt állnak meg a Báránnyal a Sion hegyén (Jel 14:1; 7:2, 4). Azokra viszont, akik a fenevadat és annak képét imádják, Isten haragja zúdul, meghalnak a szent angyalok és a Bárány színe előtt (Jel 14:9-10; 20:14).

Minden egyes embernek döntenie kell, hogy kit imád. Az egyik abban mutatkozik meg, hogy az ember a hit általi megigazulást választja, mivel az Isten által jóváhagyott istentiszteleti formában vesz részt. A cselekedetek általi megigazulás melletti döntés pedig azzal lesz nyilvánvalóvá, ha valaki az ember által létesített, Isten által azonban tiltott istentiszteleti formában vesz részt, amit a fenevad és annak képe követel. Az imádatnak ezt az utóbbi formáját Isten nem fogadhatja el, mert ez nem Isten parancsait, hanem az emberi parancsokat részesíti előnyben. A megigazulást az emberi cselekedetekben keresi, nem hit által, ami a teremtő, megváltó és újjáteremtő Isten előtti teljes meghódolásból következik.

Ebben az értelemben tehát a harmadik angyal üzenete a hit általi megigazulás üzenete.

Istennek minden egyházban vannak gyermekei, de a maradék egyház által hirdeti azt az üzenetet, amelynek feladata az igazi istentisztelet visszaállítása úgy, hogy kihívja Isten népét a hitehagyásból, és felkészíti Krisztus visszajövetelére. A maradék, felismerve, hogy Isten népének nagy része még nem csatlakozott hozzá, érzi kicsinységét és gyengeségét, amikor igyekszik teljesíteni e komoly feladatot. Tudják, hogy csak Isten kegyelme által végezhetik el a roppant nagy munkát.

Mindannyiunk szívéhez szól Isten sürgető, könyörületes hívása, különösen Krisztus közeli visszajövetelének és a vele való találkozásra készülés fontosságának fényében. „Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűnében, és ne kapjatok az ő csapásaiból; mert az ő bűne az égig hatott, és megemlékezett Isten az ő gonoszságairól." (Jel 18:4-5)

Lábjegyzet