oldal 4 / 4
A második angyal üzenete
„Leomlott, leomlott
Babilon, a nagy város! Mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden
pogány népnek." (Jel 14:8)
A történelem korai
idejétől fogva Babilon az Istennel való szembeszállást jelképezte. Bábel tornya
a hitehagyás emlékműve és a lázadás központja volt (1Móz 11:1-9). Lucifer
(Sátán) volt a láthatatlan királya (Ésa 14:4, 12-14), és úgy tűnik, Babilont
akarta eszközként felhasználni az emberiség uralására szőtt mesteri tervében.
Az egész Bibliában Isten városa, Jeruzsálem, valamint Sátán városa, Babilon
harca jelképezi a jó és a gonosz küzdelmét.
A kereszténység korai
századaiban, amikor a rómaiak elnyomták mind a zsidókat, mind a keresztényeket,
a zsidó és a keresztény irodalom is Babilonnak nevezte Róma városát.[29] Sokan úgy vélik, hogy Péter a Babilon
álnevet használta Rómára vonatkozóan (1Pt 5:13).
A reformáció és a
reformáció utáni korban a legtöbb protestáns lelki Babilonnak (Jelenések 17),
Isten népe ellenségének nevezte a római egyházat, hitehagyása és üldözései
miatt.[30]
A Jelenések könyvében Babilon
a bűnös asszonyra, a paráznák anyjára és szemérmetlen leányaira utal (Jel
17:5). Ez jelképezi az összes, hitehagyóvá vált vallási szervezetet és azok
vezetését, de főként a fenevad és képe közötti erős, hitehagyó szövetségre
vonatkozik, amely a Jel 13:15-17-ben leírt utolsó válságot idézi elő.
A második angyal üzenete
rámutat a babiloni hitehagyás egyetemes természetére, kényszerítő erejére,
mivel elmondja: „az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány
népnek". Babilon „bora" eretnek tanításait jelképezi. Babilon nyomást fog
gyakorolni az államhatalomra, hogy egyetemesen kényszerítse rá mindenkire ha-mis
vallási tanításait és rendelkezéseit.
A „paráznaság" Babilon és
a népek - a hitehagyóvá lett egyház és a polgári hatalmak - tiltott kapcsolatát
jelképezi. Az egyháznak az Úrral kellene házasságban élnie, ám az az állam
támogatását keresve, elhagyja házastársát, és lelki paráznaságot követ el (vö.
Ez 16:15; Jak 4:4).
E törvénybe ütköző
kapcsolat tragédiához vezet. János látja, hogy a Föld lakosai „megrészegedtek"
a hamis tanításoktól, Babilon pedig „részeg vala a szentek vérétől és a Jézus
bizonyságtevőinek vérétől", azokétól, akik nem voltak hajlandók elfogadni a
Bibliával ellenkező tanításokat, és nem hajoltak meg a tekintélye előtt (Jel
17:2, 6).
Babilon leomlik, mert
elutasítja az első angyal üzenetét - a Teremtőbe vetett hit általi megigazulás
evangéliumát. A római egyház az első néhány évszázad során hitehagyásba
süllyedt, ám sok mai protestáns is messze eltávolodott a reformáció nagyszerű
bibliai igazságától. A Babilon bukására vonatkozó prófécia különösen azáltal
teljesedett be, hogy általánosságban véve a protestantizmus eltávolodott a hit
általi megigazulás örökkévaló evangéliumának tisztaságától és egyszerűségétől,
amely egykor oly nagy erővel hajtotta előre a reformációt.
A vég közeledtével a
második angyal üzenete egyre időszerűbbé válik. Végső beteljesedése akkor
következik be, amikor az első angyal üzenetét elutasító különböző vallási
szervezetek egymással szövetségre lépnek. Jel 18:2-4 megismétli Babilon
bukásának üzenetét, és hírül adja Babilon végső romlását. Felszólítja azokat,
akik még a Babilont képező különféle vallási testületekben vannak, hogy
szakadjanak el azoktól. „Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek
részesek az ő bűnében, és ne kapjatok az ő csapásaiból." (Jel 18:4)[31]
A harmadik angyal üzenete
„Ha valaki imádja a
fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára, vagy kezére, az
is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő
haragjának poharába; és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és
a Bárány előtt; és az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem
lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha
valaki az ő nevének bélyegét felveszi. Itt van a szenteknek békességes tűrése,
itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!" (Jel 14:9-12)
Az első angyal üzenete az
örökkévaló evangéliumot hirdeti, és a Teremtő Isten igazi imádásának
helyreállítására szólít, mivel eljött az ítélet órája. A második angyal óva int
minden emberi eredetű istentiszteleti formától. A harmadik angyal üzenete pedig
Isten legkomolyabb figyelmeztetését adja tudtul, hogy ne imádják a fenevadat és
annak képét, amit végül mindazok megtesznek, akik elvetik a hit általi
megigazulás evangéliumát.
A Jel 13:1-10-ben
bemutatott fenevad az állam és az egyház összefonódása, amely hosszú
évszázadokon át uralta a keresztény világot, és amit Pál „a bűn embereként"
mutatott be (2Thessz 2:2-4), Dániel pedig „kis szarvnak" nevezi (Dán 7:8,
20-25; 8:9-12). A fenevad képe a hitehagyó vallásnak azt a formáját jelképezi,
ami akkor alakul ki, amikor az őszinte reformációs lelkülettől elszakadó
egyházak összefognak az állammal, hogy másokra kényszerítsék tanításaikat. Az
egyház és az állam az egyesüléssel a fenevad, vagyis az 1260 évig üldöző hatalomként
tevékenykedő hitehagyó egyház tökéletes képét tükrözi. Innen a fenevad képe
név.
A harmadik angyal üzenete
a Biblia legkomolyabb és legfélelmetesebb figyelmeztetése. Rámutat arra, hogy
akik a Föld utolsó válságos helyzetében az emberi hatalom előtt hajolnak meg,
azok nem Istent, hanem a fenevadat és annak képét imádják. Az utolsó küzdelem
idején két, egymástól elkülönülő csoport alakul ki. Az egyik csoport tagjai
ember által kigondolt evangéliumot hirdetnek, és a fenevadat meg annak képét
imádják, amivel a legsúlyosabb ítéletet vonják magukra. A másik csoport, ezzel
éles ellentétben, az igazi evangélium szerint él, „megtartja Isten
parancsolatait és Jézus hitét" (Jel 14:9, 12).
Az utolsó válság az igaz
és a hamis istentisztelet, az igaz és a hamis evangélium kérdése körül forog.
Amikor ez a kérdés világosan feltárul az egész világ előtt, akkor felveszik „a
fenevad bélyegét" azok, akik elvetik Isten teremtési emléknapját, a bibliai szombatot,
noha tisztában vannak azzal, hogy az általuk az istentisztelet napjául
választott vasárnap nem az Isten szerint kiválasztott nap. Ez a bélyeg a
lázadás jele. A fenevad azt hangoztatja, hogy az istentisztelet napjának
megváltoztatása egyértelműen mutatja: tekintélye Isten törvénye fölött áll.[32]
A harmadik üzenet a világ
figyelmét az örökkévaló evangélium visszautasításának következményére, valamint
az igazi istentisztelet visszaállítására vonatkozó isteni üzenetre irányítja.
Élénk színekkel festi le, hogy mi lesz a végeredménye az emberek
istentisztelettel kapcsolatos döntésének. Nem könnyű a választás, mert bármi is
lesz a döntés, szenvedéssel jár. Akik Istennek engedelmeskednek, azokra a
sárkány haragja zúdul (Jel 12:17), sőt halálos fenyegetéssel számolhatnak (Jel
13:15); akik pedig úgy döntenek, hogy a fenevadat és annak képét imádják, azok
magukra vonják a hét utolsó csapást, és végül „a tűznek tavába" vettetnek (Jel
15, 16; 20:14-15).
Mindkét választás
szenvedéssel jár, ám a végeredmény eltér egymástól. Akik a Teremtőt imádják,
megmenekülnek a sárkány halálos mérgétől, és együtt állnak meg a Báránnyal a
Sion hegyén (Jel 14:1; 7:2, 4). Azokra viszont, akik a fenevadat és annak képét
imádják, Isten haragja zúdul, meghalnak a szent angyalok és a Bárány színe
előtt (Jel 14:9-10; 20:14).
Minden egyes embernek
döntenie kell, hogy kit imád. Az egyik abban mutatkozik meg, hogy az ember a
hit általi megigazulást választja, mivel az Isten által jóváhagyott
istentiszteleti formában vesz részt. A cselekedetek általi megigazulás melletti
döntés pedig azzal lesz nyilvánvalóvá, ha valaki az ember által létesített,
Isten által azonban tiltott istentiszteleti formában vesz részt, amit a fenevad
és annak képe követel. Az imádatnak ezt az utóbbi formáját Isten nem fogadhatja
el, mert ez nem Isten parancsait, hanem az emberi parancsokat részesíti
előnyben. A megigazulást az emberi cselekedetekben keresi, nem hit által, ami a
teremtő, megváltó és újjáteremtő Isten előtti teljes meghódolásból következik.
Ebben az értelemben tehát
a harmadik angyal üzenete a hit általi megigazulás üzenete.
Istennek minden egyházban
vannak gyermekei, de a maradék egyház által hirdeti azt az üzenetet, amelynek
feladata az igazi istentisztelet visszaállítása úgy, hogy kihívja Isten népét a
hitehagyásból, és felkészíti Krisztus visszajövetelére. A maradék, felismerve,
hogy Isten népének nagy része még nem csatlakozott hozzá, érzi kicsinységét és
gyengeségét, amikor igyekszik teljesíteni e komoly feladatot. Tudják, hogy csak
Isten kegyelme által végezhetik el a roppant nagy munkát.
Mindannyiunk szívéhez szól
Isten sürgető, könyörületes hívása, különösen Krisztus közeli visszajövetelének
és a vele való találkozásra készülés fontosságának fényében. „Fussatok ki
belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűnében, és ne kapjatok az ő
csapásaiból; mert az ő bűne az égig hatott, és megemlékezett Isten az ő
gonoszságairól." (Jel 18:4-5)
Lábjegyzet
1.
|
|
A tiszta asszonyt körülragyogó nap fényessége (Jel 12:1)
különböző magyarázatok szerint az Újszövetség evangéliumának fényét
jelképezi, ami erőt és lelki vigaszt adott az őskeresztény egyháznak. A Nap fényét
visszatükröző Hold találó jelkép arra, hogy az Ószövetség a keresztre és az
eljövendő Messiásra előremutató jövendöléseivel és szertartásaival az
evangélium fényét tükrözi. A tizenkét csillagból álló korona az egyház
gyökereire utal, amely az Ószövetség korában a tizenkét törzs atyáival
indult, az Újszövetség korában pedig a tizenkét apostollal folytatódott.
|
2.
|
|
A prófétai idő számításánál használt év-nap elvét már korábban
említettük Dániel 9 messiási próféciájával kapcsolatban. Lásd e könyv 4.
fejezetét.
|
3.
|
|
SDA Bible Commentary, 4. kötet, 835. oldal
|
4.
|
|
A pápa megnevezés a késői latin papa, a késői görög papas,
„atya", „püspök", a görög pappas, „atya" szóból ered. A pápa „Róma püspöke, a
Római Katolikus Egyház feje". (Webster's New Universal Unabridged
Dictionary, 2. kiadás) [New York, NY; Simon & Schuster, 1979])
|
5.
|
|
A pápaságot olyan egyházkormányzati rendszerként határozhatjuk
meg, amely a legfelsőbb tekintélyt a pápára ruházza.
|
6.
|
|
Levél, Justinianustól János pápának, idézve János pápa
Justinianushoz írt levelében, a Justinianus-féle kódex, I/1, 8. Corpus
Juris Civilis, összeállította Paulus Krueger, 12. kiadás) (Berlin,
Weidmannsche Verlaglsbuchhandlung, 1959), 2. kötet, 11. oldal; The Civil
Law, szerkesztő és fordító S. P. Scott (Cincinnati, OH; Central Trust
Comp., 1932), 12. kötet, 11-13. oldal. Vö. Justiniani Novellae (Justinian's
New Constitutions), 131. New Constitution, 2. fejezet; Corpus Juris
Civilis, összeállította Rudolfus Schoell és Guilelmus Kroll, 7. kiadás,
3. kötet, 665. oldal; Civil Law, 17. kötet, 125. oldal. Lásd még Don Neufeld
és Julia Neuffer, szerkesztésében a Seventh-day Adventist Bible Student's
Source Book (Washington, D) C.: Review and Herald, 1962), 684-685. oldal
|
7.
|
|
Levél Justinianustól Konstantinápolyi Epiphaniosz püspöknek,
533. március 26. Justinianus-féle kódex, I/1, 7, Corpus Juris Civilis,
Krueger kiadása, 2. kötet, 8. oldal, idézve: Source Book, 685. oldal
|
8.
|
|
Lásd például „Persecution", Encyclopaedia of Religion and
Ethics, szerkeszti James Hastings, (New York, NY; Charles Scribner's
Sons, 1917), 9. kötet, 749-757. oldal; John Dowling: The History of
Romanism: From the Earliest Corruptions of Christianity to the Present Time,
10. kiadás (New York, NY; Edward Walker, 1846), 237-616. oldal
|
9.
|
|
Ez a csapás nagyban csökkentette a pápaság tekintélyét, de
befolyásának nem vetett véget. Jel 13:3 beszél„a halálos seb"
begyógyulásáról, ami utal a pápaság befolyásának felélénkülésére. Az utolsó
időben a világ legerősebb vallási hatalma lesz.
|
10.
|
|
George Trevor, Rome: From the Fall of the Western Empire (London,
The Religious Tract Society, 1868). 439-440. oldal; John Adolphus: The
History of France From the Year 1790 to the Peace Concluded at Amiens in 1802
(London: George Kearsey, 1803), 2. kötet, 364-369. oldal. Lásd még Source
Book, 701-702. oldal
|
11.
|
|
Leroy E. Froom, The Prophetic Faith of Our Fathers (Washington,
D. C., Review and Herald, 1948.), 2. kötet, 765-782. oldal
|
12.
|
|
Peter Geiermann, The Convert's Catechism of Catholic
Doctrine (St. Louis, MO; B. Herder Book Co., 1957), 27-28. oldal
|
13.
|
|
I. m., 27. oldal
|
14.
|
|
Később a pápai csalhatatlanság tanát arra a feltevésre
alapozták, hogy (1) „a csalhatatlanság, mint az isteni egyház tulajdonsága,
szükségképpen a főben jut teljességre"; (2) Pétet csalhatatlan volt a
hit és az erkölcs tanításában, és (3) a pápa Pétertől vette örökül az isteni
egyház sajátosságait. Arra a következtetésre jutottak, hogy amikor ex
cathedra szól, „a pápa a hit és az erkölcs csalhatatlan tanítója"
(Geiermann, oldal). A latin ex cathedra kifejezés szó szerinti
jelentése: „a székből". A pápára vonatkozóan ez a katolikus egyháznak szóló
hivatalos kijelentéseit jelöli.
|
15.
|
|
A pápaságra vonatkozó állításokról lásd például Lucius
Ferraris, „Papa", 2. cikk. Prompta Bibliotheca (Venice; Gaspar Storti,
1772), 6. kötet, 25-29. oldal, idézi Source Book, 680. oldal. A pápaság saját
állításaival kapcsolatban lásd például XIII. Leó pápa enciklikája, 1890.
január 10. és 1894. június 20. The Great Encyclical Letters of Pope Leo
XIII (New York, NY; Benziger Brothers, 1903), 193-194. oldal. Lásd még Source
Book, 683-684. oldal
|
16.
|
|
Catechism of the Council of Trent for Paris Priests,
fordította John A. McHugh és Charles J. Callan (New York, NY, Joseph F.
Wagner, Inc. 1958. utánnyomás), 258-259. oldal, lásd még Source Book,
614. oldal.
|
17.
|
|
SDA Bible Commentary, 7. kötet, 478. oldal
|
18.
|
|
Lásd Council of Trent, Session IV (1546. április 8.); idézi: The
Creeds of Christendom, szerkeszti Philip Schaff, 6. jav. kiad. (Grand
Rapids, MI; Baker 1983), 2. kötet, 79-83. oldal. Lásd még Source Book,
1041-1043. oldal
|
19.
|
|
Froom, Prophetic Faith of our Fathers, 2. kötet,
528-531. oldal
|
20.
|
|
Frederic W. Farrar, History of Interpretation (Grand
Rapids, MI; Baker, 1979) 358. oldal
|
21.
|
|
I. m.
|
22.
|
|
Robert M. Grant, A Short History of Interpretation of the
Bible (Philadelphia, PA: Fortress Press, 1984) 97. oldal
|
23.
|
|
Famar, 361. oldal
|
24.
|
|
I. m. 363. oldal
|
25.
|
|
Grant, 97. oldal
|
26.
|
|
Famar, 365. oldal
|
27.
|
|
A maradék eredetéről lásd Froom, Prophetic Faith of Our
Fathers, 4. kötet; P. Gerard Damsteegt, Foundations of the Seventh-day
Adventist Message and Mission (Grand Rapids, MI; Wm. B. Eerdmans, 1977)
|
28.
|
|
Vö. Damsteegt: A Theology of Restoration (A centenáriumi
evangélizációs konferencián előadott anyag, Andrews University, 1974. május
4.)
|
29.
|
|
Lásd Midrash Rabbah on Canticles, I. 6, 4; Tertullian: Against
Marcion, III, 13; Tertullian: Answer to the Jews, 9.
|
30.
|
|
Froom, Prophetic Faith of Our Fathers, 2. kötet, 531,
787. oldal
|
31.
|
|
SDA Bible Commentary, 7. kötet, 828-831. oldal
|
32.
|
|
A katolikus egyház azt állítja, hogy jogában áll
megváltoztatni az istentisztelet napját. „K: Melyik a nyugalomnap? V.:
A szombat a nyugalomnap. K.: Miért ünneplünk vasárnapot szombat helyett? V:
Azért ünneplünk vasárnapot szombat helyett, mert a katolikus egyház az
ünnepet szombatról vasárnapra tette át." (Geiermann, 50. oldal) Lásd még Source
Book, 886. oldal. Ezt a katekizmust X. Pius pápa 1910. január 25-én
„apostoli áldásban" részesítette (i. m.)
|
|