2024. április 21. Vasárnap
Napnyugta: 19:43
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 15. A keresztség
15. A keresztség PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal

A keresztség gyümölcse

A keresztség legfontosabb gyümölcse az, ha az ember Krisztusért él. Céljainak és törekvéseinek nem saját maga, hanem Krisztus áll a középpontjában. „Annakokáért, ha feltámadtatok Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén; az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel." (Kol 3:1-2) Nem a keresztség a legmagasabb csúcs, ahová a kereszténynek el kell érnie. A lelki növekedés közben kegyelemben részesülünk, amit Isten tervének végrehajtásakor mások javára kell kamatoztatnunk. „Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak megismerésében." (2Pt 1:2) Ha hűségesen kitartunk keresztségi fogadalmunk mellett, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, akinek nevében megkeresztelkedtünk, biztosítja, hogy isteni erő siet segítségünkre a keresztség utáni életünk minden szükséghelyzetében.

A második gyümölcs a Krisztus egyházáért való élet. Többé nem elszigetelt emberekként élünk, hanem Krisztus egyházának tagjai lettünk. Élő kövekként alkotjuk Isten templomát (1Pt 2:2-5). Szoros kapcsolatban állunk Krisztussal, az egyház fejével, akitől naponta kapjuk a kegyelmet a növekedéshez és a szeretetben való fejlődéshez (Ef 4:16). Felelősséget vállalunk a szövetség közösségében, amelynek tagjai felelősséggel tartoznak az újonnan kereszteltekért (1Kor 12:12-26). Az új tagoknak a saját és a gyülekezet érdekében be kell kapcsolódniuk az istentiszteletbe, az imádságba és a szeretetből fakadó szolgálatba (Ef 4:12).

Az utolsó gyümölcs a világban és a világért való élet. Igaz, hogy mi, akik megkeresztelkedtünk, a mennyei ország polgárai vagyunk (Fil 3:20). De Isten csak azért hívott ki a világból, hogy Krisztus testében tanítást kapjunk, majd visszatérjünk a világba, mint szolgái, akik részt vesznek Krisztus megmentő szolgálatában. Az igazi tanítványok nem vonulnak ki a világból, az egyházba húzódva. Misszionáriusokként születtünk Isten országába. A keresztségi fogadalomhoz való hűség azzal jár, hogy másokat is a kegyelem országába vezetünk.[27]

Ma Istennek az a hő vágya, hogy részünk legyen a bővölködő életben, amit kegyelméből megteremtett. „Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel, és keresztelkedjél meg, és mosd le a te bűnödet, segítségül híván az Úrnak nevét." (ApCsel 22:16)

 

Lábjegyzet

1.

 

S. M. Samuel, A Brave African Wife, Review and Herald, 1963. február 14., 19. oldal

2.

 

A vallási előírás olyan bevett jelképes vallási rítus, ill. szokás, ami az evangélium központi igazságát fejezi ki, és ami egyetemesen és állandóan kötelező érvényű. Krisztus két vallási rendtartást alapított, a keresztséget és az úrvacsorát. A vallási rendtartás nem szentség opus operarum értelemben, - azaz nem olyan cselekmény, amely önmagában és önmagától kegyelemben részesítene, és üdvösséget eredményezne. A keresztség és az úrvacsora csak a sacramentum-hoz, a római katonák esküjéhez hasonló értelemben mondható szentségnek, amelyben megfogadták, hogy mindhalálig engedelmeskednek a parancsnokuknak. Ezeknek a rendtartásoknak a része, hogy a hívő maradéktalan hűséget fogad Krisztusnak. Lásd Strong, Systematic Theology (Philadelphia, PA; Judson Press, 1954), 930. oldal; „Baptism" SDA Encyclopedia, jav. kiad., 128-129. oldal.

3.

 

Jemison, Christian Beliefs, 244. oldal

4.

 

„Ah. n. adventisták protestáns örökségük folytán kezdettől fogva elutasították azt a nézetet, hogy a keresztség opus operatum, azaz önmagában és önmagától kegyelemben részesítene, és üdvösséget eredményezne." („Baptism", SDA Encyclopedia, jav. kiad., 128. oldal)

5.

 

SDA Bible Commentary, jav. kiad., 6. kötet, 740. oldal

6.

 

Előfordul, hogy olyanok, akik már részesültek az alámerítéses keresztségben, úgy érzik, újra kell keresztelkedniük. Vajon ez a vágyuk ellentétben áll Pál kijelentésével, miszerint „egy a keresztség" (Ef 4:5)? Pál gyakorlatából kitűnik, hogy nem. Efézusban járva, találkozott olyan tanítványokkal, akiket Keresztelő János már megkeresztelt. Már akkor megtértek, és vallást tettek az eljövendő Messiásba vetett hitükről (ApCsel 19:1-5).

Ezek a tanítványok nem értették pontosan az evangéliumot. „Amikor János által megkeresztelkedtek, még komoly tévedésekhez ragaszkodtak. De nagyobb világosságnál örömmel elfogadták Krisztust Megváltójuknak, és ezzel az újabb lépéssel az elkötelezettségük másfelé irányult. Amint tisztább hitet nyertek, életükben és jellemükben is változás állt be. E változás jeleként és a Krisztusba vetett hitük elismeréseként újból megkeresztelkedtek Jézus nevében.

Krisztus sok őszinte követőjének volt hasonló tapasztalata. Ha az ember világosabban megérti, mi Isten akarata, új kapcsolatba kerül vele. Új kötelességekre derül fény. Sok mindent bűnnek lát most, ami azelőtt ártatlannak, sőt dicséretre méltónak tűnt... Korábbi keresztsége már nem elég neki. Bűnösnek látja magát, akit Isten törvénye kárhoztat. Ismét meghalt a bűnnek, és újfent arra vágyik, hogy a keresztségben eltemettessen Krisztussal, majd új életre támadhasson fel. Ez az eljárás összhangban áll Pál példájával, aki megkeresztelte a zsidó híveket. A Szentlélek jegyeztette le ezt az esetet, amellyel tanítást kívánt adni az egyháznak." (White, Sketches From the Life or Paul [Battle Creek, MI; Review and Herald, 1883] 132-133. oldal; lásd még Seventh-day Adventist Church Manual [Washington, D. C.; General Conference of Seventh-day Adventist, 1986], jav. kiad., 50. oldal; White, Evangelism, 372-375. oldal)

A Szentírás nem mond olyat, ami tiltaná azoknak az embereknek az újbóli keresztségét, akik súlyos bűntettek elkövetésével vagy hitehagyással megtörték Istennel kötött szövetségüket, majd újból megtértek, és szeretnék megújítani szövetségüket (lásd Seventh-day Adventist Church Manual, 51. és 162. oldal; White, Evangelism, 375. oldal).

7.

 

Lásd Albrecht Oepke, „Bapto, Baptizo", Theological Dictionary of the New Testament, szerkesztő Gerhard Kittel, fordította Geoffrey W. Bromiley (Grand Rapids; Wm. B. Eerdmans Publ. Co. 1964) 1. kötet, 529. oldal. Vine megjegyezte, hogy a baptó szót „a görögök a ruhafestésre vagy vízmerítésre használták, amikor az egyik edényt bemártották a másikba például." (W. E. Vine, An Expository Dictionary of Biblical Words [New York, N. Y.; Thomas Nelson, 1985], 50. oldal). Az Újszövetségben háromszor fordul elő a „bemártani" ige, mindhárom esetben „alámeríteni" értelemben. A gazdag és Lázár példázatában a gazdagember arra kérte Ábrahámot, engedje, hogy Lázár az ujja hegyét hideg vízbe mártsa, és egy cseppel megnedvesítse az ő ajkát (Lk 16:24). Jézus a keresztre feszítése előtti estén úgy utalt arra, ki az, aki elárulja, hogy bemártott egy falatot, és azt Júdásnak adta (Jn 13:26). Amikor János látomásában Jézus, mint a mennyei seregek fejedelme, fehér lovon ült, ruhája olyannak látszott, mintha vérbe mártották volna (Jel 19:13 - új prot. ford.).

8.

 

George E. Rice, Baptism: Union With Christ, Ministry, 1982. május, 20. oldal

9.

 

Lásd Albrecht Oepke, „Bapto, Baptizo", Theological Dictionary of the New Testament, 1. kötet, 535. oldal. Vö. Arndt and Gingrich, Greek-English Lexicon of the New Testament, 131. oldal

10.

 

J. K. Howard: New Testament Baptism (London: Pickering & Inglish Ltd. 1970), 48. oldal

11.

 

Kiemelés a szerzőtől

12.

 

Matthew Black: The Scrolls and Christian Origins (New York NY; Charles Scribner's Sons, 1961), 96-98. oldal. Lásd még „Baptism", SDA Bible Dictionary, jav. kiad., 118-119. oldal

13.

 

G. E. Rice: Baptism in the Early Church, Ministry, 1981. március, 22. oldal. Vö. Henry F. Brown, Baptism Through the Centuries (Mountain View, Cal.; Pacific Press, 1965); William L. Lampkin, A History of Immersion (Nashville TE.; Broadman Press, 1962); Wolfred N. Cotte, The Archeology of Baptism (London: Yates and Alexander, 1876)

14.

 

Brown, Baptism Through the Centuries, 49-90. oldal

15.

 

Alfred Plummer, A Critical and Exegetical Commentary on the Gospel According to S. Luke, The International Critical Commentary, szerkeszti Samuel R. Driver és mások, 5. kiad., (Edinburgh: T. & T. Clark, 1981. reprint) 88. oldal

16.

 

„Baptism", SDA Encyclopedia, jav. kiad., 128. oldal

17.

 

Howard, New Testament Baptism, 69. oldal

18.

 

G. E. Rece: Baptism: Union With Christ, Ministry 1982. május, 21. oldal.

19.

 

Gottfried Oosterwal: Every Member a. Minister? From Baptism to a Theological Base, Ministry, 1980. február, 4-7. oldal. Lásd még Rex Edwards: Baptism as Ordination, Ministry, 1983. augusztus, 4-6. oldal

20.

 

White az SDA Bible Commentary-ban, jav. kiad., 6. kötet, 1075. oldal

21.

 

Ha a keresztségnek vannak feltételei, hogyan keresztelkedhet meg valaki a halottakért? A következő magyarázat megőrzi a bibliai üzenetben az összhangot:

1Korinthus 15-ben Pál a halálból való feltámadás jelentőségét hangsúlyozza, és cáfolja azt a nézetet, hogy nincs feltámadás. Kimutatja, ha nincs feltámadás, hiábavaló és eredménytelen a hívő hite (1Kor 15:14, 17). Ilyen értelemben érvel: „Mit cselekszenek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg, ha a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?" (1Kor 15:29).

„A halottakért keresztelkednek meg" kifejezést néhányan úgy magyarázták, hogy ez utalás lehet a hívőknek a halottakért végzett helyettesítő keresztségére. Ez a nézet tarthatatlan annak fényében, amilyen feltételeket támaszt a Biblia a keresztség elé. W. Robertson Nicoll rámutat: amire Pál itt utalt, „az nem volt szokatlan, azaz, hogy keresztények halála a túlélők megtéréséhez vezetett, akik mindenekelőtt »a halottért« (meghalt szeretteikért) és a találkozás reményében fordultak Krisztushoz". Ezekről a hívőkről mondja Pál, hogy „a halottakért keresztelkednek meg". „Az első időkben a kereszténység terjedésének egyik legerősebb tényezője volt a jövendő boldogság reménye, amelyhez kapcsolódott a családi kötődés és a barátság." (W. Robertson Nicoll, szerk. The Expositor's Greek Testament [Grand Rapids, MI; Wm. B. Eerdmans, 1956], 2. köt. 931. oldal. M. Raeder kimutatja, hogy „a halottakért keresztelkednek meg" kifejezésben az „ért"-nek fordított görög elöljáró, a hüper célhatározói jelentéssel bír. Ez azt jelenti, hogy valaki a halott „miatt" keresztelkedett meg, „»azért, hogy« a feltámadáskor újra találkozhasson meghalt keresztény rokonával" [M. Reader: Vikariatstaufe in 1Kor 15:29? Zeitschrift für die Neutestamentliche Wissenschaft, 45 (1955), 258-260. oldal, idézi Harold Riesenfeld: Huper, Theological Dictionary of the New Testament, 8. köt. 513. oldal]. Vö. Howard: New Testament Baptism, 108-109. oldal.

Howard kijelenti, ebben az összefüggésben Pál így érvel 1Kor 15:29-ben: „Ha Krisztus nem támadt fel, mindazok, akik „Krisztusban" haltak meg, elvesztek, mi pedig reménység nélkül, reménytelenek, nyomorultak maradunk, ez főleg azokra igaz, akik csatlakoztak a keresztények közösségéhez, és megkeresztelkedtek azok kedvéért, akik Krisztusban haltak meg, mert remélték, hogy majd újból együtt lesznek velük." (Howard: Baptism for the Dead: A Study of 1 Corinthians 15:29. Evangelical Quarterly, szerkeszti F. F. Bruce [Exeter, Eng., Paternoster Press], 1965. július-szeptember, 141. oldal).

22.

 

Vö. Damsteegt, Reaping the Harvest, Adventest Review, 1987. október 22., 15. oldal

23.

 

Lásd SDA Church Manual, 41. oldal

24.

 

White,Evangelism, 313. oldal

25.

 

Karl Barth,Church Dogmatics, fordította G. W. Bromiley (Edinburgh: T. & T. Clark, 1969), 4/4. köt., 179. oldal

26.

 

G. R. Beasley-Murray: Baptism in the New Testament (Grand Rapids, MI; Wm. B. Eerdmans, 1973), 392. oldal.

27.

 

Lásd Edwards, Baptism



 
< Előző   Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista