A pihenés áldása. A test és a lélek egészsége érdekében szükség van megfelelő pihenésre. Krisztus ránk is kiterjeszti fáradt tanítványainak adott könyörületes utasítását: „Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé" (Mk 6:31). A pihenés időszakai biztosítják az Istennel való kapcsolat ápolásához nagyon szükséges csendet: „Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt 46:11). Isten úgy adott hangot a pihenés szükségességének, hogy elkülönítette a hét egyik napját a pihenés napjaként (2Móz 20:10).

A pihenés több, mint alvás vagy a rendszeres munka szüneteltetése. Ilyenkor az is kiderül, hogyan töltjük szabad időnket. A fáradtság oka nem mindig a feszültség vagy túl kemény, túl sokáig tartó munka.

Agyunkat megterhelhetik a hírközlési eszközök, a betegség vagy a különböző személyes gondok okozta izgalmak.

Az üdülés a szó igazi értelme szerinti felüdülés. Erősíti, fejleszti és felfrissíti a lelket és a testet, és segíti a hívő embert abban, hogy új erővel térjen vissza hivatásához. A lehető legjobb életvitel érdekében a hívőnek a felüdülés és szórakozás olyan formáit szabad csak gyakorolnia, amelyek erősítik Krisztussal való kapcsolatát, és javítják az egészségét.

A Szentírás a következőképpen határozza meg azokat az elveket, amelyek a keresztényeknek segítenek szórakozásuk kiválasztásában: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból" (1Jn 2:15-16).

1. Mozi, televízió, rádió, videó. Ezek a hírközlési eszközök jó ismeretterjesztők lehetnek, amelyek teljesen „megváltoztatták modern világunk légkörét; és általuk könnyen kapcsolatba kerülünk az egész világ életével, gondolkozásával és tevékenységével".^[15] A keresztény tudja, hogy a televízió és a videó nagyobb hatással van az egyén életére, mint bármilyen más elfoglaltság.

Sajnos, a videó és a televízió műsoraival olyan hatásoknak teszi ki a családot, amelyek sem nem egészségesek, sem nem felemelők. Ha nem válogatunk elég határozottan, „otthonunkat értéktelen és gyenge műsorok helyévé tesszük".^[16] Az odaszentelt keresztény nem néz egészségtelen, izgató, érzéki filmeket és televíziós programokat.

Az audiovizuális tömegkommunikációs eszközök önmagukban nem rosszak. Azok a csatornák, amelyek az emberi gonoszság mélységeit ábrázolják, az üdvösség evangéliumát hirdető prédikációkat is sugározzák, és sok más értékes programot közvetítenek. De az emberek még a jó programokat is felhasználhatják az élet kötelességeinek elkerülésére. A keresztény elve nemcsak azt szögezi le, hogy mi az, amit megnézzen, hanem időben is határt szab a televíziózásnak, hogy társadalmi kapcsolata és az élet kötelezettsége ne szenvedjen csorbát. Ha nem tudunk válogatni, vagy úrrá lenni a hírközlési eszközökön, jobb teljesen eltekinteni tőlük, mintsem engedni, hogy lelkünk megfertőzésével vagy túl sok időnk igénybevételével uralják életünket (lásd Mt 5:29-30).

A Krisztusról való elmélkedéssel kapcsolatban egy fontos bibliai elv kimondja,hogy „az Úrnak dicsőségét... szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre" (2Kor 3:18). A szemlélés változást hoz létre. De a keresztények sohase felejtsék el, hogy ez az elv negatív vonatkozásban is hat. Az emberi bűnt, a gyilkosságot, házasságtörést, rablást és más lealacsonyító tetteket szemléltetően ábrázoló filmek hozzájárulnak napjaink erkölcsi romlásához.

Pálnak a filippiekhez intézett tanácsa (Fil 4:8) olyan elvet fektet le, amely segít meghatározni a hasznos szórakozásokat: „Továbbá, atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, és van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok."

2. Olvasás és zene. Ugyanezek a magas mértékek vonatkoznak arra is, hogy a keresztény ember mit olvas, és milyen zenét hallgat. A zene Isten ajándéka, hogy tiszta, nemes és emelkedett gondolatokra ihlessen. Ezért a jó zene növeli a jellem legszebb tulajdonságait.

Másrészről az értéktelen zene „megzavarja a lélek ritmusát, és rontja az erkölcsi felfogást". Krisztus követői ezért kerülnek „minden olyan zenét, amely a jazz, a rock vagy a hasonló felemás formák tulajdonságait hordja magában, és minden olyan beszédet, amely ostoba vagy közönséges érzéseket fejez ki".^[17] A keresztény nem hallgat kétértelmű dalszövegű vagy hangvételű zenét (Róm 13:11-14; 1Pt 2:11).^[18]

Az olvasás sok értékes dolgot is kínál. A jó irodalom kincs, amely műveli és tágítja az értelmet. De van „bőven olyan káros irodalom, amely gyakran nagyon vonzónak látszik, de megrontja az értelmet és az erkölcsöt. Vad kalandokról és erkölcsi lazaságokról szóló történetek, akár tények, akár mesék", nem valók hívőknek, mert ellenérzést váltanak ki belőlük a nemes, becsületes és tiszta életformával szemben, és gátolják a Krisztussal való kapcsolatot.^[19]

3. Elfogadhatatlan tevékenységek. Az adventisták azt is tanítják, hogy tartózkodni kell a szerencsejátékoktól, a kártyától, a színháztól és a tánctól (1Jn 2:15-17). Helytelennek tartják a vad sportesemények nézésével való időtöltést is (Fil 4:8). Minden olyan tevékenység, ami gyöngíti Urunkkal való kapcsolatunkat, és eltakarja előlünk az örök érdekeket, lehetőséget ad Sátánnak lelkünk megkötözésére. A keresztények inkább a testüket, értelmüket és lelküket felüdítő egészséges tevékenységekkel töltik szabad idejüket!

A tápláló ételek áldása. Isten adta az első emberpárnak az ideális étrendet: „Ímé, néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül" (1Móz 1:29). A bűnbeesés után Isten „a mezőnek füvével" egészítette ki étrendjüket (1Móz 3:18).

A mai egészségügyi problémák között sok gondot okoznak azok az elkorcsosító betegségek, amelyek közvetlenül az étrendre és életvitelre vezethetők vissza. Az ember Isten által tervezett étrendje - amely magvakból, gyümölcsből, dió- és zöldségfélékből áll - a legjobb egészség fenntartásához szükséges táplálékokat kínálják.

1. Az eredeti étrend. A Biblia nem ítéli el a tiszta állatok húsának fogyasztását, de az Isten által megszabott eredeti étrend nem tartalmaz húsételeket, mert nem állt Isten szándékában, hogy az állatokat megöljék. Az ésszerűen megválasztott vegetáriánus étrend a legegészségesebb. Ezt a tényt a tudomány egyre jobban bizonyítja.^[20] Gyengülhet az egészségük azoknak, akik betegséget okozó baktériumokkal vagy vírusokkal fertőzött állati termékeket fogyasztanak.^[21] A becslések szerint egyedül az Egyesült Államokban évente több millió ember szenved baromfihús által okozott betegségtől, mert az egészségügyi vizsgálat elmulasztja a szalmonella és más mikroorganizmusok általi szennyeződések kimutatását.^[22] Számos szakember érzi, hogy „az étel baktériumos szennyezettsége sokkal nagyobb kockázattal jár a vegyszereknél és tartósítószereknél", és a baktériumok által okozott megbetegedések növekedésére számít.^[23]

Továbbá a közelmúltban végzett tanulmányok kimutatták, hogy a fokozott húsfogyasztás az érelmeszesedés, rák, vese rendellenességek, csontritkulás és a trichinózis veszélyének növekedését okozhatja, és megrövidítheti az életet, csökkentheti a várható élettartamot.^[24]

Az Isten által az Édenben elrendelt étrend - a vegetáriánus étrend - az ideális, de nem mindig követjük azt, ami a legjobb. Akik meg akarják őrizni egészségük optimális feltételeit, azok fogyasszák minden körülmény között, minden adott helyzetben és helyen az elérhető legjobb ételt!

2. Tiszta és tisztátalan ételek. Isten csak az özönvíz után nevezte meg táplálékként a húsételt. Mivel az egész növényzet elpusztult, Isten megengedte Noénak és családjának a húsételek fogyasztását, de kikötötte, hogy a húsban levő vért nem szabad megenni (1Móz 9:3-5).

Isten azt is megparancsolta Noénak - ahogy a Szentírásból megtudjuk -, hogy ő és családja csak az Isten által tisztának nevezett állatok húsát eheti. Mivel Noénak és családjának szüksége volt tiszta állatokra egyrészt táplálék, másrészt az áldozatok bemutatása céljából (1Móz 8:20), Isten utasította Noét, hogy a csupán egy-egy pár tisztátalannal ellentétben, minden tiszta állatból hét-hét párt vigyen be a bárkába (1Móz 7:2-3). 3Móz 11. és 5Móz 14. fejezete részletes felvilágosítást ad a tiszta és tisztátalan ételekrő1.^[25]

A tisztátalan állatok természetüknél fogva nem jelentik a legjobb táplálékot. Sok ilyen állat dögevő vagy ragadozó - az oroszlántól és a disznótól a keselyűig és a fenéklakó szívófajta halig -, mivel szokásaiknál fogva hajlamosabbak a betegségek hordozására.

A kutatások kiderítették, hogy „mindkét táplálék - a disznóhús és a rákfélék húsa - a bennük található közepes mennyiségű koleszterinen kívül számos, az ember számára ártalmas, fertőző- és mérgező anyagot tartalmaz".^[26]

Isten népe a tisztátalan ételektől való tartózkodásával háláját fejezte ki a körülötte élő romlott, tisztátalan világtól való szabadulásáért (3Móz 20:24-26; 5Móz 14:2). Istennek nem tetszik, ha az ember bármilyen tisztátalant visz be testének templomába, ahol Isten Lelke lakik.

Az Újtestamentum nem szüntette meg a tiszta és tisztátalan ételek közötti megkülönböztetést. Egyesek azt vélik, hogy mivel ezeket az étrendi törvényeket Mózes harmadik könyve említi, azok csupán szertartási vagy rituális törvények, és ezért a keresztények számára már nem érvényesek.

De a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbségtétel Noé idejéből származik - abból az időből, amikor Izrael még nem létezett. Ezek az étrendi törvények, mint egészségügyi elvek nem veszítenek érvényükből.^[27]

3. Rendszeresség, egyszerűség és kiegyensúlyozottság. Az eredményes étrendi újításokat fokozatosan, értelmesen kell megvalósítani. Végül tanuljuk meg csökkenteni vagy teljesen elhagyni a nagy zsír és cukortartalmú ételek fogyasztását.

Továbbá táplálékunkat a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb módon készítsük el, és ugyancsak egészségünk érdekében szabályos időközökben együnk.

A tömény, izgató ételek nem igazán egészségesek. A sok fűszer izgatja az emésztőszerveket^[28], és rendszeres használatuk számos egészségügyi problémával jár.^[29]

A keresztényi öltözködés áldása. Ádám és Éva első öltözetéről Isten gondoskodott. Ő tudja, hogy ma is szükségünk van megfelelő ruházatra (Mt 6:25-33). Ruházatunkat az egyszerűség, szerénység, gyakorlatiasság, egészség és szépség elvei alapján válasszuk meg.

1. Egyszerűség. Az élet minden területéhez hasonlóan, a keresztény befolyást áraszt azzal is, ahogyan öltözködik. „A keresztény bizonyságtevése egyszerűségre szólít."

„Az, ahogyan öltözködünk, bemutatja a világnak, kik és mik vagyunk - nem a viktoriánus korból ránk maradt törvényes követelmény értelmében, hanem Jézus iránti szeretetünk kifejezéseként."^[30]

2. Magas erkölcsi szint. A keresztények nem torzítják el jellemük szépségét olyan divat követésével, amely felébreszti „a test kívánságát" (1Jn 2:16). Mivel bizonyságot akarnak tenni másoknak, szerényen öltözködnek és viselkednek; nem hangsúlyozzák ki a test nemi vágyakat ébresztő részeit. A szerénység elősegíti az erkölcsi egészséget. A keresztény célja az, hogy Istent dicsőítse meg, nem pedig saját magát.

3. Gyakorlati és takarékos. A keresztények, mivel az Isten által rájuk bízott pénz sáfárai, takarékosan gazdálkodnak, nem „arannyal vagy drága öltözékkel" ékesítik magukat (1Tim 2:9). A gazdaságosság azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a legolcsóbb ruhát veszik meg. A jobb minőségű cikkek gyakran hosszú távon gazdaságosabbak.

4. Egészséges. Nemcsak az étrend hat ki az ember egészségére. A keresztények kerülik azokat a divatos ruhákat, amelyek nem eléggé védik, vagy nagyon szorítják a testüket, vagy más módon rongálják az egészséget.

5. Báj és természetes szépség jellemzi. A keresztény megérti „az élet kérkedése" (1Jn 2:16) elleni intést. Krisztus a liliomra utalva ezt mondta: „Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy" (Mt 6:29). Így szemléltette, hogy a menny szépségfogalmát báj, egyszerűség, tisztaság és természetes szépség jellemzi. A világi feltűnés, ahogy az a változó divatban látható, Isten szemében értéktelen (1Tim 2:9).

A keresztények nem azzal nyernek meg hitetleneket, hogy úgy néznek, ki és úgy viselkednek, mint a világ, hanem azzal, hogy vonzó és kellemes módon különböznek a világtól. Péter azt mondta, hogy a hitetlen házastársak „feleségük magaviselete által" megnyerhetők, „szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket". A külső ékesítése helyett - tanácsolta Péter - a hívők arra törekedjenek, hogy kialakuljon bennük „a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt" (1Pt 3:1-4). A Szentírás a következőt tanítja:

a) A kellem mutatja meg az ember igazi szépségét. Mind Péter, mind Pál kifejtette azt az alapelvet, amely a keresztény embert eligazítja az öltözködés területén: „Akiknek ékessége ne legyen külső... aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való" (1Pt 3:3 ). „Akarom azért, hogy... az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, hanem amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel." (1Tim 2:9-10)

b) Az egyszerűség összhangban van a reformációval és lelki megújulással. Amikor Jákób arra szólította fel a családját, hogy szentelje magát Istennek, átadták Jákóbnak „mind az idegen isteneket, akik náluk valának, és füleikből a függőket", Jákób pedig elásta azokat (1Móz 35:2, 4).^[31]

Miután Izrael az aranyborjú imádásával megtagadta hitét, Isten megparancsolta neki: „Vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom, mit cselekedjem veled."Ők pedig bűnbánattal „lerakták magukról... az ő ékességeket" (2Móz 33:5-6). Pál világosan kijelenti, hogy a Szentírás ezt a hitehagyást feljegyezte „a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett" (1Kor 10:11).

c) A hűséges sáfárkodás áldozatos életet igényel. Míg a világban sokan alultápláltak, a keresztények számára kísértést jelent az anyagiasság - kezdve a drága ruháktól, kocsiktól és ékszerektől a luxuslakásokig. Az életvitel és a külső megjelenés egyszerűsége éles ellentétbe állítja a keresztényeket a pogányok - a XXI. századi társadalom - kapzsiságával, anyagiasságával és cifraságával, ahol az értékek inkább az anyagi dolgokra összpontosulnak, mint az emberekre.

E szentírási tanítások és a fenti elvek alapján hisszük, hogy a keresztényeknek nem szabad ékszerekkel díszíteniük magukat. Ez alatt azt értjük, hogy a gyűrű, fülbevaló, nyaklánc, karkötő és feltűnő nyakkendőtű, kézelőgombok, kitűzők - és minden más, elsődlegesen díszítést célzó ékszer - viselése szükségtelen, és nincs összhangban a díszítés Szentírás által szorgalmazott egyszerűségével.^[32]

A Szentírás a feltűnő kozmetikai szereket a pogánysággal és a hitehagyással azonosítja (2Kir 9:30; Jer 4:30). Ezért ami a kozmetikai szereket illeti, meggyőződésünk, hogy a keresztényeknek természetes, egészséges megjelenésre kell törekedniük. Ha a Megváltót magasztaljuk fel azzal, ahogyan beszélünk, cselekszünk és öltözködünk, akkor mágnesként vonzunk embereket Krisztushoz.^[33]