2021. június 18. Péntek
Napnyugta: 20:44
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 23. Házasság és család
23. Házasság és család PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal
 

A szülők

1. Az apa. A Szentírás a férjre és az apára helyezte azt a felelősséget, hogy a család feje és papja legyen (Kol 3:18-21; 1Pt3:1-8). Ő lett Krisztusnak, az egyház fejének képviselője. „Mert a férj feje feleségének, mint Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek. De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az Ige által,hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti." (Ef 5:23-28)

Amint Krisztus vezeti az egyházat, úgy adja meg Isten Igéje az elsőbbséget a férj döntésének - kivéve a lelkiismereti kérdéseket -, jóllehet mindkettőnek engedelmesnek kell lennie.[16] Ugyanakkor a férj köteles felesége egyéniségét a legnagyobb tiszteletben tartani.

Krisztus bemutatta, hogyan kell szelíden uralkodni, amely a szolgaság vállalásában a keresztig megy. A férjnek is önfeláldozóan kell vezetni a családját.. „Krisztus bölcsen és szeretettel uralkodik, és a férj akkor tejesíti felesége iránti kötelességeit, ha tekintélyét ugyanolyan gyengéden használja, mint Krisztus használta az egyház iránt. Ha Krisztus Lelke vezérli a férjet, a feleség alárendeltsége csak nyugalmat és áldást hoz, mert a férj (ahogy Krisztus is egyházától) csak azt kívánja meg feleségétől, amiből jó származik. Tanulmányozzák a férjek Krisztus szavait, de nem azért, hogy megtudják, milyen tökéletesen kell a feleségnek engedelmeskednie, hanem hogy miként sajátíthatják el Krisztus lelkületét, és hogyan tisztulhatnak meg, nemesedhetnek, és válhatnak alkalmassá családjuk vezetésére."[17]

Ábrahámhoz hasonlóan, az apa a család papjaként gyűjtse össze családját reggel, és bízza az Úr gondviselésére. Este az apa vezetésével dicsőítsék Őt, és köszönjék meg a kapott áldásokat. Ez a családi áhítat összekötő kapocs lesz - az az idő, amikor Istené az első hely a családban.[18]

A bölcs apa időt áldoz gyermekeire. A gyermek sokat tanulhat az apától, például az anya iránti tiszteletet és szeretetet, az Isten iránti szeretetet, az ima fontosságát, szeretetet más emberek iránt, munkamódszert, szerénységet, a természet és az Isten által teremtett dolgok iránti szeretetet. De ha az apa soha sincs otthon, a gyermekek meg vannak fosztva ettől a kiváltságtól és örömtől.

2. Az anya. Az anyaság az Istennel való legszorosabb társas viszony lehetőségét kínálja a Földön. „A trónon ülő királynak nem fontosabb a munkája, mint az anyának. Az anya a család királynője. Formálhatja gyermekei jellemét, hogy alkalmasak lehessenek a magasabb rendű, halhatatlan életre. Egy angyal sem igényelhetne szentebb küldetést; mert e munkát végezve az anya Istennek szolgál... Ismerje fel munkája fontosságát, és öltözze fel Isten egész fegyverzetét, hogy a kísértésnek ellenállva, ne szabja magát a világ normáihoz! Munkája erre az életre és az örökkévalóságra szól."[19]

A családban valakinek viselnie kell a felelősséget a gyermekek jelleméért. Nevelésüket nem lehet a véletlenre vagy másokra bízni, mert senki sem táplál olyan érzést a gyermekek iránt, mint a szülő. Isten azzal a képességgel teremtette az anyát, hogy a gyermeket a saját testében hordja, táplálja, gondozza és szeresse. Az anya páratlan kiváltsága - kivéve, ha egyedülálló szülő[20], vagy egyéb súlyos anyagi terhek gátolják ebben -, hogy ha akar, egész nap gyermekeivel lehet, és a Teremtővel együttműködve formálhatja jellemüket az örökkévalóságra.

Valakinek ebben a kapcsolatban a családot élethivatásnak kell tekintenie... A huszadik században az anyaság és feleség hivatásának vállalása mesébe illően ritka, és nagy erőpróba. Elpazarolt erőfeszítés? Hálátlan feladat? Méltatlan rabszolgaság? Nem, a legizgalmasabb lehetőség az áradat megfordítására, az emberek megmentésére, a történelem befolyásolására, valami olyannak a végzésére, ami egyre tágabb körben érezhető és hallható lesz.[21]

Az ótestamentumi időkben a név röviden jellemezte az azt viselő személyt. Éva a bűnbeesés után kapta nevét (1Móz 3:20). Mivel ő lett az egész emberiség anyja, neve (héberül chavváh) az „élő" szóból (héberül chaj) származott. Ez a név azt a rendkívül tiszteletre méltó helyet tükrözi, amelyet Éva az emberiség történelmében elfoglal.

Mint ahogy a nemzés sem Ádám, sem Éva egyedüli és kizárólagos joga volt, ugyanúgy szülőnek lenni sem az. Az utóbbi is megosztott felelősség volt. Így kell lenni ennek ma is, nemcsak a gyermekek hordásában, hanem nevelésében is. Mindkét szülőnek megvannak a kötelességei,amiket az Úr előtt kell teljesíteniük. „Ímé az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse jutalom." (Zsolt 127:3)

 

A gyermekek

1. Az elsőbbség. Az Úr és a házastársuk iránti elkötelezettség mellett a szülők legszentebb felelőssége a világra hozott gyermekeik nevelése. Gyermekeik érdekeit saját előmenetelük és kényelmük elé kell helyezni, nem a gyermekek akartak a világra jönni. A lehető legjobban kell őket az életben elindítani. Mivel a születés előtti hatások döntően befolyásolják az ember lelki, szellemi és fizikai egészségét, a gyermek jólétéért már a születése előtt mindent meg kell tenni.[22]

2. Szeretet. A szülő szeretetének feltétel nélkülinek és önfeláldozónak kell lennie. Még ha nem is talál soha teljes viszonzásra, a gyermekeknek szükségük van a szeretetre, hogy feladatukról az egész életre szóló megfelelő képet kapjanak, és életük végéig érzelmileg egészségesek legyenek. Azok a gyermekek, akiknek harcolni kell a szeretetért, vagy akik háttérbe szorítva, nem érzik magukat fontosnak, megpróbálják nemkívánatos viselkedéssel elnyerni szüleik szeretetét, és ez a viselkedés lényükké és szokásukká válik.[23]

Azok a gyermekek, akik biztosak szüleik szeretetében, mások felé is szeretettel fordulnak. Meg lehet tanítani őket adni és elfogadni, valamint arra, hogy nemcsak önmagukért élnek. Ahogy a gyermekek fejlődnek, megtanulhatják Istent dicsőíteni.

3. Odaszentelés. A keresztény szülők a lehető legkorábban szenteljék gyermekeiket Isten szolgálatára. A hetedik napot ünneplő adventista gyülekezetek ennek a felajánlásnak egyszerű szertartással adnak keretet. Ilyenkor a szülők a gyülekezet előtt imában Istennek ajánlják gyermekeiket, ahogy József és Mária is bemutatta a gyermek Jézust a templomban (Lk 2:22:30). Ezzel a gyermek a nagy lelki család részeként kezdi el az életét. A gyülekezet tagjai részt vesznek a gyermek társadalmi és lelki nevelésében, mert ő is Isten gyermeke és Krisztus testének tagja.

Ezen az istentiszteleten a szülők megfogadják, miszerint a gyermeket az Úr útjára tanítják, hogy Isten képmása kiformálódjon benne. E cél elérése érdekében gyermekeiket rendszeresen elviszik a szombatiskolába és az istentiszteletre, hogy a kicsinyek már életük hajnalán Krisztus testének részévé váljanak. Amikor a gyermek eléri az iskolás kort, a szülők és a gyülekezet tagjai mindent megtesznek azért, hogy olyan keresztény iskolába járhasson, amely továbbnöveli a gyermek szeretetét az Úr iránt.

4. Állhatatosság. A szülők lelki oktatása folyamatos hatásával jelen van a gyermek életének minden szakaszában. „Gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, amikor a te házadban ülsz, vagy amikor úton jársz, és amikor lefekszel, és amikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra." (5Móz 6:7-9; 11:18)

Az otthon egész légköre befolyást gyakorol a gyermekre. A szülők nemcsak a családi áhítatok által áraszthatnak lelkiséget; fontos ezen kívül a Krisztus iránti szüntelen megnyilatkozó gyakorlati hit, aminek meg kell nyilvánulnia életvitelükben, öltözködésükben, sőt otthonuk díszítésében is. Isten szerető szülőként való megismerése létfontosságú a gyermek keresztényi fejlődéséhez.

5. Az engedelmesség megtanulása. „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még amikor megvénhedik is, el nem távozik attól." (Péld 22:6) Mivel jár ez a tanítás? A fegyelmezés sokkal több, mint büntetés. A büntetés általában a múltra vonatkozik, míg a fegyelmezés a jövőt érinti. A fegyelmezés olyan dolog, amelyben a szülő oktatja, eligazítja a gyermeket, és példát mutat neki. Ez jelenti a hűség, igazmondás, méltányosság, következetesség, türelem, rend, irgalom, bőkezűség és tevékenység fontos elveinek meghatározását.

Ha a gyermekek korán megtanulják a szüleik iránti fenntartás nélküli engedelmességet, a tekintélytisztelet nem fog nekik problémát jelenteni az életben. De a megtanult engedelmesség módja is fontos. Az igazi engedelmesség nem azért van, mert megkövetelik azt, hanem belülről fakad. Ennek az engedelmességnek a titka az újjászületésben rejlik.

„Az az ember, aki puszta kötelességérzetből próbálja megtartani Isten parancsolatait - azért, mert ez követelmény -, soha nem fogja érezni az engedelmesség örömét. Voltaképpen nem is engedelmeskedik... Az igazi engedelmesség a belső elv megvalósulása. Ennek az engedelmességnek az indítórugója az igazság és az Isten törvénye iránti szeretet. Minden igazi élet magva a Megváltó iránti hűség, amely arra indít, hogy tegyük a jót magáért a jóért - mert ez tetszik Istennek."[24]

6. Társas lénnyé formálódás és a beszédfejlesztése. A gyermekek a családon belül válnak az emberiség tagjaivá, minden, vele járó felelősséggel és kiváltsággal. A társas lénnyé formálódás során tanulják meg, hogyan illeszkedjenek be a társadalomba. A beszéd a közlés minden árnyalatával az egyik első megnyilatkozás, amelyet a gyermek megtanul. Nagyon kell vigyázni, miként beszélünk a családban, hogy beszédünk Isten jellemét tükrözze. A gyermeknek gyakran kellene olyan vidám szavakat hallania, amelyekkel a család tagjai közvetlenül kifejezik egymás iránti szeretetüket, és dicsőítik Istent.

7. A nemek azonossága. Az otthon az a hely, ahol az egész család különböző nemű tagjainak egészséges kölcsönhatásából a gyermekek megtanulják, hogyan éljenek mint férfiak és nők a társadalomban. A felnőttek megfelelő és illő felvilágosítással tanítsák őket fejlődő nemiségük szépségéről. Az ő kötelességük az is, hogy megvédjék a gyermekeket a nemi sérelmektől.

8. Az értékek felismerése. Az otthon alapvető társadalmi feladata, hogy gondoskodjon a család által elfogadott értékek összehangolásáról. A család életformája nem mindig illik össze vallási meggyőződésével. A szülők állíthatják, hogy ragaszkodnak bizonyos vallási elvekhez, de a gyermekek elé példaként állított életformájuk talán nem felel meg azoknak az elveknek. Fontos, hogy a szülők következetesek legyenek.

A kibővült család. Az Isten szándéka szerinti házasság zárt kör; de a család nem. A gyorsan változó társadalomban ritkán találkozunk olyan nagy családokkal, ahol nagyszülők, testvérek és unokatestvérek ugyanabban a házban laknak. Azokon, akiknek messze élnek a rokonaik, vagy nincsenek rokonaik, a gyülekezet, ez a nagy család segíthet, hogy érezzék értéküket, és valahová tartozásukat. Egyedülálló szülők is otthon érezhetik magukat itt, ahol szeretettel és gyengéd gonddal nevelhetik gyermekeiket. És a gyülekezet adhat olyan feladatokat, amelyeket az otthonukban meg sem ismerhettek.

A gyülekezet idős tagjai iránti szeretetükön keresztül a gyermekek tiszteletet tanulhatnak. Az időseket pedig örömmel töltheti el, hogy van egy kisgyerek, akit szerethetnek. „Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, ó, Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet." (Zsolt 71:18)

Istennek különleges gondja van az idősekre. Ezt mondja: „Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útjában találtatik" (Péld 16:3), és „Vénségetekig én vagyok az, és megőszülésetekig én visellek; én teremtettem, és én hordozom, én viselem, és megszabadítom" (Ésa 46:4).

Az egyedülállók is megtalálhatják a helyüket a gyülekezetben, ahol szeretik és becsben tartják őket, ahol ők is szeretetet adhatnak, és a munkában osztozhatnak. A gyülekezet szolgálatából megérezhetik, hogy Istennek gondja van rájuk: „Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat" (Jer 31:3).

„Tiszta... istentiszteletet" végzünk akkor is, ha nagy gondot fordítunk az ínséget szenvedőkre (Jak 1:27; 2Móz 22:22; 5Móz24:17; 26:12; Péld 23:10; Ésa 1:17). A gyülekezeti családnak különleges lehetősége, hogy menedéket, védelmet nyújtson azoknak, akiknek nincs családjuk; olyan helyet, ahova tartozhatnak. Ez a munka a gyülekezet minden tagját abba a különleges egységbe vonhatja, amely Jézus szavai szerint a kereszténység jele (Jn 17:20-23).

 

Fordulópont

Mivel az egyház és a társadalom lelke a család, a keresztény család eszköz arra,hogy tagjait megnyerje és megtartsa az Úrszámára. Az Ótestamentum legutolsó versei megjövendölik, mi történik az Úr visszajövetele előtt: „Ímé, én elküldöm néktek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz" (Mal 4:5-6). Bár ma sok kényszerítőerő megpróbálja kiszakítani a tagokat a családból, Isten arra szólítja fel a családokat, hogy újra egyesüljenek, szilárd közösséget alkossanak; forduljon meg a helyzet, legyen gyógyulás. Az Isten hívására pozitívan reagáló családok olyan erőt kapnak, amely megmutatja, milyen az igazi kereszténység. Az ilyen családokból összetevődő gyülekezetek fejlődni fognak; fiataljaik nem mennek el. Ezek a gyülekezetek világos képet adnak Istenről a világnak.

 

Lábjegyzet

1.

 

Vö. White: Előtted az élet, 15. oldal

2.

 

A. W. Spalding, Makers of the Home (Mountain View, CA; Pacific Press, 1928), 58. oldal

3.

 

Hogy Ádám volt felelős ezért a bolygóért, ez nyilvánvaló, mert Isten tőle kérte számon a bűnt, bár nem ő vétkezett először (1Móz 3:9). Az Újtestamentum is, amikor összehasonlítja a két „Ádám"-ot, az első Ádámot teszi felelőssé a bűnbeesésért és a halálért (Róm 5:12; 1Kor 15:22; vö. White: A nagy küzdelem, 575. oldal).

4.

 

„Isten maga adott társat Ádámnak. Ő szerzett neki „segítőtársat" - megfelelő segítőt, hozzá szabott társat,aki egy lehetett vele szeretetben és megértésben. Isten Évát egy bordából teremtette, amelyet Ádám oldalából vett ki, jelezve, hogy nem uralhatta fejként Ádámot, nem taposhatta lábbal, mint alsóbbrendűt, hanem mellette kellett állnia, mint vele egyenlő, akit Ádám szeret és véd." (White: Pátriárkák és próféták, 20. oldal

5.

 

A házasság szövetségi vonatkozásaival kapcsolatban lásd „Marriage as Covenant" in Covenant and Marriage: Partnership and Commitment (Leader's Notebook) (Nashville, TE, Family Ministry Department, Sunday School Board of the Southern Baptist Convention, 1987), 51-60. oldal

6.

 

Lásd SDAChurch Manual, 150-151. oldal; F. M. Wilcox, „Marrying Unbelievers", Review and Herald, 1914. július 2., 9-10. oldal; G. B. Thomson, „Marrying Unbelievers: »Can Two Walk Together, Except They Be Agreed?«" Review and Herald, 1941. július 31., 2., 12-14. oldal; F. M. Wilcox, „The Marriage Relationship, Following the Divine Order", Review and Herald, 1944. május 4., 1-4. oldal; White, Testimonies, 4/503-508. oldal

7.

 

Walter Trobisch, I Married You (New York, N. Y.; Harper and Row, 1971), 18. oldal

8.

 

Ed Wheat, Love Life for Every Married Couple (Ground Rapids: Zondervan, 1980), 72. oldal

9.

 

I. m., 62. oldal

10.

 

White: Pátriárkák és próféták, 32-33. oldal

11.

 

Lásd például White: Válaszd az életet, 24. oldal; White, Messages to Young People (Nashville TE, Southern Pub., Assn., 1930), 451. oldal

12.

 

Lásd még White: Pátriárkák és próféták, 113, 167, 297. oldal; White, Spiritual Gifts, 3/104-105. oldal; 4a/86. oldal

13.

 

Wheat, Love Life for Every Married Couple, 202. oldal. Lásd még „The Divorce Court or the Cross", in Roy Hession, Forgottan Factors... An Aid to Deeper Repentance of the Forgottan Factors of Sexual Misbehavior (Fort Washington, PA; Christian Literature Crusade, 1976); Wheat, „How to Save Your Marriage Alone", in Love Life; and Gray Chapman, Hope for the Separated: Wounded Marriages Can Be Healed (Chicago, Moody Press, 1982)

14.

 

SDA Church Manual, 175. oldal

15.

 

Lásd Hession,Forgottan Factors. Ez a kiváló könyv, amely segít a vétkezőknek, hogy megbánják bűneiket, és a szerető Istennél bocsánatra találjanak, óvatosan körvonalazza a nemi erkölcstelenség mélyebb vonatkozásait.

16.

 

White, Testimonies, 1/307. Ezt is írja: „Nekünk, asszonyoknak, nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten a férj alá rendelt bennünket. Ő a fej, és a mi véleményünknek, nézeteinknek és érveléseinknek meg kell egyezniük az övével, ha lehet. Ha nem egyezik, Isten Igéje szerint az elsőbbséget a férjnek kell megadni, ha nem lelkiismereti dologról van szó. Engednünk kell a fejnek." E. G. White, 5. számú levél 1861-ből.

17.

 

E. G. White, 17. számú kézirat 1891-ből. Lásd még Larry Christenson, The Christian Family (Minneapolis, MN; Bethany Fellowship, 1970)

18.

 

Ötletek arról, hogyan lehet élénk családi áhítatot tartani, lásd John and Millie Youngberg, Heart Tuning A Guide to Better Family Worship (Washington, D. C.; Review and Herald, 1985); Christenson, The Christian Family, 157-159. oldal

19.

 

White, The Adventist Home, 231-232. oldal

20.

 

Azok a szülők, akiknek más gondjaira kell bízniuk a gyermeküket, olyan embert válasszanak, akinek az övékéhez hasonló az értékrendjük, hogy teljesen együtt tudjanak működni a gyermek nevelésében az„Úr... intése" és szeretete szerint. Azonkívül a szülőknek jól meg kell figyelniük azokat a gyermekeket, akikkel gyermekük együtt lesz. Akarják-e, hogy gyermekük olyan legyen, mint azok a gyermekek? A gyermekek nagyon sokat, nagyon gyorsan és nagyon kitörölhetetlenül tanulnak. A gyermek gondozásának minden vonatkozását lelkiismeretesen meg kell vizsgálni.

21.

 

Edith Schaefer, What is a Family? (Old Tappan, N. J.; Fleming H. Revell Co., 1975), 47. oldal

22.

 

Lásd White: Jézus élete, 432. oldal; White, The Adventist Home, 255-259. oldal

23.

 

Lásd Gary Smalley and John Trent, The Blessing (Nashville, Thomas Nelson Publishers, 1986). A szerzők gondosan leírják, hogy a szülők feltétel nélküli szeretete vagy annak elmulasztása hogyan lehet a fejlődő gyermek érzelmi és lelki jólétének kulcsa.

24.

 

White: Krisztus példázatai, 60. oldal



 
< Előző

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista