oldal 3 / 3
3.
Vallási hanyatlás. Az evangélium kiterjedt hirdetése nem jelenti szükségképpen a valódi
kereszténység erőteljes gyarapodását. A Szentírás azt jövendöli, hogy a valódi
lelkiség inkább hanyatlani fog a végidő felé. Pál azt mondta, hogy „az utolsó
napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők,
pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek,
háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek,
rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők,
felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, akiknél megvan a
kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét" (2Tim 3:1-5).
Ma tehát az önző én, az
anyagi dolgok és a világ szeretete sok szívből kiszorítja Krisztus Lelkét. Az
emberek nem akarják, hogy Isten elvei és törvényei irányítsák az életüket; és
szembehelyezkednek a törvénnyel. „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a
szeretet sokakban meghidegül." (Mt 24:12)
4. A pápaság újjáéledése. A bibliai próféciának megfelelően
az 1260 év végén a pápaság „halálos sebet" kapott, de nem halt meg (lásd e
könyv 12. fejezetét). A Szentírás kinyilatkoztatja, hogy ez a halálos seb
meggyógyul. A pápaságnak tetemesen megújul a befolyása és tekintélye -
„csodálván, az egész Föld követé a fenevadat" (Jel 13:3). Már ma is sokan a
világ lelki vezetőjének tekintik a pápát.
A pápaság befolyásának
növekedése nagy mértékben annak tudható be, hogy a keresztények a Biblia
tekintélyét hagyományokkal, emberi elvekkel és a tudománnyal helyettesítik.
Ezáltal sebezhetővé váltak a „törvénytaposó" számára, aki „a hazugságnak minden
hatalmával, jeleivel és csodáival" cselekszik (2Thessz 2:9). Sátán és eszközei
gonosz szövetséget hoznak létre, amelyet a sárkány, a fenevad és a hamis
próféta szentségtelen hármasa jelképez (Jel 16:13-14; vö. 13:13-14). Csak azok
tudnak eredményesen ellenállni e szövetség elsöprő csalásának, akiknek a Biblia
a vezérfonaluk, és „akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét" (Jel
14:12).
5. A vallásszabadság csökkenése. A pápaság feléledése drámai
hatással lesz a kereszténységre. A nagy áron megszerzett, s az egyház és állam
szétválása által biztosított vallásszabadság csökkenni fog, végül teljesen
megszűnik. Erős polgári kormányzat támogatásával a hitehagyó hatalom megkísérli
istentiszteleti formáját minden emberre rákényszeríteni. Mindenkinek
választania kell az Isten és parancsolatai iránti hűség vagy a fenevad és képe
iránti hűség között (Jel 14:6-12).
Ez a kényszer kiterjed a
gazdasági korlátokra is, „hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit,
csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma" (Jel 13:17).
Azok, akik nem hajlandók alkalmazkodni, végül halálbüntetéssel számolhatnak
(Jel 13:15). E végső nyomorúság idején Isten közbelép népe érdekében, és
megszabadít mindenkit, akinek a neve be van írva az élet könyvébe (Dán 12:1;
vö. Jel 3:5; 20:15).
A
gonoszság fokozódása. A kereszténységen belüli lelki hanyatlás és a törvénytaposó feléledése
az Isten törvényének növekvő mellőzéséhez vezet az egyházban és a hívők életében.
Sokan arra a feltételezésre jutnak, hogy Isten eltörölte a törvényt, és hogy a
keresztények már nem kötelesek azt betartani. Isten törvényének ez a mellőzése
a bűnözés és erkölcstelenség fokozódásához vezet.
1. Bűnözési hullám a
világban. Az
Isten törvényével szembeni tiszteletlenség, ami divat a kereszténység nagy
részében, hozzájárul ahhoz, hogy a modern társadalom semmibe vegye a törvényt
és a rendet. A bűnözés az egész világon ugrásszerűen nő, és nem lehet
megfékezni. Számos fővárosból érkező tudósítások állítják: „A földkerekség
majdnem minden országában a bűncselekmények éppúgy fokozódnak, mint az Egyesült
Államokban."„Londontól Moszkváig és Johannesburgig csakhamar a bűncselekmények
jelentik a fő veszélyt, amely megváltoztatja sok ember életvitelét."[15]
2.
Nemi forradalom. Isten
törvényének semmibe vevése szintén lerontja az erény és az erkölcsi tisztaság
korlátait, aminek következménye az erkölcstelenség terjedése. A nemet ma
bálványozzák, és áruba bocsátják a filmek, a televízió- és videóprogramok, a
dalok, a képes folyóiratok és hirdetések útján.
A nemi forradalom
következtében megdöbbentően szaporodnak a válások és az olyan visszásságok,
mint „a nyitott házasság" vagy élettárscsere, a gyermekek nemi meggyalázása, az
ijesztően sok magzatelhajtás, a homoszexualitás terjedése, a járványos nemi
betegségek és a nemrégiben megjelent immunbetegség, az AIDS.
Háborúk
és szerencsétlenségek. Jézus kijelentette, hogy visszajövetele előtt „nemzet támad nemzet
ellen, és ország ország ellen; és mindenfelé nagy földindulások lesznek, és
éhségek és döghalál; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből" (Lk
21:10-11; vö. Mk 13:7-8; Mt 24:7). A vég közeledtekor a mennyei és sátáni erők
közti küzdelem erősödésével ezek a szerencsétlenségek is egyre súlyosabbak,
gyakoribbak lesznek, és példa nélküli módon teljesednek be a mi időnkben.
1. Háborúk. Bár háborúk az egész történelem
során sújtották az emberiséget, soha nem voltak ilyen világméretűek és
pusztítóak. Az I. és II. világháború több véráldozatot követelt, és több
szenvedést okozott, mint az összes korábbi háború együttvéve.[16]
Sokan
újabb világméretű összecsapás eshetőségét látják. A II. világháború nem vetett
véget a háborúknak. Amióta véget ért, mintegy „140 háborút vívtak hagyományos
fegyverekkel, amelyben a tízmilliót is elérte a halottak száma".[17] Egy totális termonukleáris háború
veszélye Damoklész kardjaként lóg világunk felett.
2. Természeti
csapások. Úgy
tűnik, hogy a közelmúlt éveiben a csapások jelentősen fokozódtak. A Föld és az
időjárás egymást felülmúló legújabb katasztrófái láttán egyesek azt kérdezik,
vajon a természet elvadult-e, illetve a világ hatalmas időjárás- és
szerkezetváltozásai még erősödni fognak-e a jövőben.[18]
3. Éhínségek. Sokszor volt éhínség a múltban, de
nem olyan mértékben, mint századunkban. Soha ezelőtt nem szenvedtek ennyire
emberek milliói a világon éhségtől vagy alultápláltságtól.[19] A jövő kilátásai aligha
fényesebbek. Az éhezés példátlan méretei világosan jelzik Krisztus közelgő
visszatérését.
Legyetek készek mindenkor!
A Biblia
ismételten kijelenti, hogy Jézus visszajön. De vajon egy év múlva jön vissza?
Öt év múlva? Tíz vagy húsz év múlva? Senki sem tudja biztosan. Jézus maga
jelentette ki: „Arról az óráról és napról pedig senki nem tud, az ég angyalai
sem, csak az én Atyám egyedül" (Mt 24:36).
Földi szolgálata végén
Krisztus elmondta a tíz szűzről szóló példázatot, hogy szemléltesse, mit
tapasztal az egyház az utolsó napokban. A szüzek két osztálya a hívőknek azt a
két csoportját képviseli, amely vallja, hogy várja Urát. Jézus szüzeknek nevezi
őket, mert tiszta hitet vallanak. Lámpájuk Isten Igéjét ábrázolja, az olaj
pedig a Szentlelket jelképezi.
Ez a két
csoport egyformának látszik; mindkettő kimegy, hogy találkozzék a Vőlegénnyel;
mindkettőnek van olaj a lámpájában, és viselkedésük sem tűnik különbözőnek.
Mindnyájan hallották Krisztus közeli eljövetelének üzenetét, és örömmel várják
Őt. De úgy tűnik, hogy a Vőlegény késik - ez próbára teszi hitüket.
Hirtelen - éjfélkor, a föld
történelmének legsötétebb órájában - hallják a kiáltást:„Ímhol jő a Vőlegény!
Jöjjetek elébe!" (Mt 25:6). Most nyilvánvalóvá lesz a két csoport közötti
különbség: egyesek nem készültek fel a Vőlegénnyel való találkozásra. Ezek a
„bolond" szüzek nem képmutatók; tisztelik az igazságot, Isten Igéjét. De nincs
olajuk, nélkülözik a Szentlélek pecsétjét (vö. Jel 7:1-3). Megelégedtek
felszínes cselekedetekkel, és nem estek Jézus Krisztusra, a Sziklára. Megvan
náluk a kegyesség látszata, de hiányzik Isten ereje.
Amikor a Vőlegény jön,
csak azok mennek be vele a menyegzői ünnepségre, akik készen vannak. Az ajtó
bezárul. A bolond szüzek, akik elmentek olajat venni, végül megjönnek, és így
kiáltanak: „Uram! Uram! Nyisd meg minékünk." De a Vőlegény ezt válaszolja: „Nem
ismerlek titeket" (Mt 25:11-12).
Milyen
szomorú, hogy Jézus, amikor visszatér e földre, kénytelen lesz egyeseknek e
szavakat mondani, akiket szeret. Ő óva intett: „Sokan mondják majd nékem ama
napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben
űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És
akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem,
ti gonosztevők!"(Mt 7:22-23).
Isten az özönvíz előtt
elküldte Noét, hogy ráébressze az akkori világot a közelgő pusztulásra. Isten
most hasonlóképpen hármas intő üzenetet küld, hogy felkészítse a világot
Krisztus visszatérésére (lásd Jel 14:6-16).
Mindazok,
akik elfogadják az irgalmat hirdető üzenetet, örülnek Jézus visszajövetelének.
Nekik szól az ígéret: „Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára
hivatalosak" (Jel 19:9). Valóban, Ő „másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak,
akik Őt várják üdvösségükre" (Zsid 9:28).
A Megváltó visszatérése
dicsőséges csúcspontra viszi Isten népének történelmét. Ez szabadulásuk
pillanata, amikor boldogan és elragadtatással kiáltják: „Ímé, Istenünk, akit mi
vártunk... örüljünk és örvendezzünk szabadításában!" (Ésa 25:9).
Lábjegyzet
1.
|
|
Froom,Prophetic Faith of Our Fathers, 1/456, 894;
2/528, 784; 3/ 252, 744; 4/396, 846. Lásd e könyv 24. fejezetét is
|
2.
|
|
G. I. Eiby, Earthquakes (New York, N. Y.; Van
Nostrand Reinholdt Co., 1980), 164. oldal
|
3.
|
|
Lásd például Sir Charles Lyell, Principles of Geology (Philadelphia,
PA; James Kay, Jun. & Brother, 1837), 1/416-419; „Lisbon", Encyclopedia
Americana, Francis Lieber szerkesztésében (Philadelphia, PA; Carey and
Lea, 1831), 10. oldal; W. H. Hobbs, Earthquakes (New York, N. Y.; D.
Appleton and Co., 1907), 143. oldal; Thomas Hunter, An Historical Account
of Earthquakes Extracted from the Most Authentic Historians (Liverpool,
R. Williamson, 1756), 54-90 oldal; vö. White: A nagy küzdelem,
272-273. oldal. Korábbi jelentések 100 000 halottat említenek. Modern
enciklopédiai adatok szerint talán 60 000-en haltak meg.
|
4.
|
|
Lásd John Biddolf, A Poem on the Earthquake at Lisbon (London,
W. Owen, 1755), 9. oldal, a Source Book 358. oldalán idézve; Froom, Prophetic
Faith of Our Fathers, 2/674-677. oldal. 1756. február 6-án az anglikán
egyház böjtnapot tartott a földrengés emlékére (m. f.). Lásd T. D. Kendrick, The
Lisbon Earthquake (London, Methuen & Co. Ltd., 1955) 72-164. oldalát
is
|
5.
|
|
Vö. White: A nagy küzdelem, 274-276. oldal
|
6.
|
|
Timothy Dwight, Connecticut Historical Collections; idézi,
összeállította John W. Barber, 2. kiad. (New Haven, CT; Durrie & Peck és
J. W. Barber, 1836), 403. oldal, a Source Book 316. oldalán idézve
|
7.
|
|
Samuel Williams, „An Account of a Very Uncommon Darkness
in the Sate of New England, május 19., 1780", Memoirs of the American Academy of
Arts and Sciencesben, To the End of the Year 1780 (Boston, MA; Adams and
Nourse, 1785), 1/234-235. Vö. Source Book, 315. oldal
|
8.
|
|
Samuel Tenny levele, Exeter [NH], 1785. december, a Collections
of the Massachusetts Historical Society for the Year 1792-ben (Boston,
MA; Belknap and Hall, 1792), 1/97. oldal
|
9.
|
|
Peter M.
Millman, „The Falling of Starts," The Telescope, 7 (May-June 1940.,
60. oldal). Lásd a Froom, Prophetic Faith of Our Fathers, 4/295.
oldalt is
|
10.
|
|
Dension Olmsted,Letters on Astronomy, 1840. kiadás,
348-349. oldal, a Source Book 410-411. oldalán
|
11.
|
|
Froom, Prophetic Faith of Our Fathers, 4/297-300;
vö. White: A nagy küzdelem, 297-299. oldal
|
12.
|
|
A missouri Bowling Greenben észlelt jelenségeket a Salt
River Journal 1780. november 20-i száma leközölte, és az American
Journal of Science and Arts idézte (1834-ben), 382. oldal, szerk.
Benjamin Silliman
|
13.
|
|
Lásd Froom, Prophetic Faith of Our Fathers, 4. kötet;
Damsteegt, Foundations of the Seventh-day Adventist Message and Mission
|
14.
|
|
David B.
Barrett szerk., World Christian Encyclopedia. A Comparative Study of
Churches and Religions in the Modern World, A. D. 1900-2000 (Oxford
University Press, 1982), 13. oldal
|
15.
|
|
„Abroad, Too, Fear Grips the Cities," U. S. News &
World Report, 1981. február 23., 65. oldal
|
16.
|
|
David Singer és Melvin Small, The Wages of War.
1816-1965. A Statistical Handbook (New York, N. Y., John Wiley &
Sons, 1972), 66-67. oldal
|
17.
|
|
Margaret Thatcher, ahogy Earnest W. Lefever és E. Stephen
Hung a The Apocalypse Premise (Washington, D. C.; Ethics and Public
Policy Center, 1982), 394. oldalán idézi
|
18.
|
|
Lásd Paul Recer: „Is Mother Nature Going Berserk?" U.
S. News & World Report, 1982. febr. 22., 66. oldal
|
19.
|
|
Az Egyesült Nemzetek Development Forum „Facts and
Food" című kiadványának (1974. november) rendkívüli melléklete mondja, hogy
„a világ népességének fele, 2000 millió ember rosszul táplált", idézi Ronald
J. Sider, Rich Christians in an Age of Hunger (New York, N. Y.;
Paulist Press, 1977), 228. oldalán. Vö. 16. oldal.
|
|