2024.  február  21.  Szerda
Napnyugta: 17:16
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 28. Az új Föld
28. Az új Föld PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal
 

Szellemi élet az új Földön

Az értelem helyreállítása. Az élet fájának „levele a népek gyógyítására szolgál" (Jel 22:2 - új prot. ford.). Az a gyógyítás, amiről a Jelenések könyve beszél, több, mint a jelenlegi „gyógykezelés"; ez „helyreállítást" jelent, mivel ott soha senki nem lesz beteg (Ésa 33:24, 20). Amikor esznek az élet fájáról, a megváltottak kinövik a századokig tartó bűn okozta testi és szellemi károkat. Visszaalakulnak Isten képmására.

Korlátlan lehetőségek. Az örökkévalóság korlátlan értelmi fejlődést kínál. Az új földön „a halhatatlan lények soha nem csökkenő örömmel fogják a teremtő hatalom csodáit, a megváltó szeretet titkait fürkészni. Ott nem lesz Isten elfelejtésére kísértő, kegyetlen, ámító ellenség. Minden tehetség fejlődik, minden képesség gyarapszik. A tanulás nem fogja az elménket fárasztani, és erőnket kimeríteni. A legnagyobb vállalkozások is véghez vihetők, a legmagasztosabb törekvések is megvalósíthatók, a legmagasabb célok is elérhetők. Mindig új magaslatok hívogatnak, új csodák gyönyörködtetnek, új igazságot érthetünk meg, és új dolgok serkentik az értelmi, lelki és testi képességeket."[7]

Lelki tevékenységek az új földön. Krisztus nélkül értelmetlen lenne az örök élet. Az örökkévalóságon át a megváltottak éhezni és szomjúhozni fognak arra, amit még Jézusról megtudhatnak - hogy mindjobban megérthessék életét és munkáját; hogy többet beszélhessenek vele; hogy az el nem bukott világoknak többször tehessenek bizonyságot páratlan szeretetéről; hogy jellemük még jobban tükrözze az övét. A megváltottak Jézusért és Jézussal élnek majd. Teljes örömmel örökre megnyugodnak benne.

Krisztus azért élt, hogy szolgáljon (Mt 20:28), és ugyanilyen életet kíván követőitől is. Már maga az jutalom, hogy vele dolgozhatunk. És a kapcsolatot, amely ebből fejlődik, azon a nagyobb áldáson és kiváltságon kívül kínálja, hogy vele dolgozhatunk az új földön. Ott „az Ő szolgái szolgálnak néki" (Jel 22:3) nagy örömmel és gyönyörűséggel.

Bár a megváltottaknak alkalmuk lesz kutatni Isten kincsesházát a természetben, a legkedveltebb tudomány a kereszt tudománya lesz. Amikor az értelem újra eljut az Isten eredeti szándéka szerinti magas szintre, és elmúlik a bűn okozta vakság, az ember megérti a lelki igazságot úgy, amire itt csak vágyódik. A megváltásról - amelynek mélysége, magassága és szélessége minden képzeletet meghalad - fognak tanulni és énekelni az örökkévalóságon át. E tanulmány által a megváltottak előtt az igazság egyre nagyobb távlatai nyílnak meg, úgy, ahogy az igazság Jézusban van.

Az üdvözültek hétről hétre összegyűlnek szombati istentiszteletre: „És lesz, hogy... szombatról szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr" (Ésa 66:23).

 

Nem lesz többé...

Minden rossz véget ér. Az új földről szóló legbátorítóbb ígéretek egy része azt mondja el, hogy mi nem lesz ott. „Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem vesződség, mert a régi világ elmúlt." (Jel 21:4 - új kat. ford.)

Ezek a bajok örökre eltűnnek, mert Isten eltörli a bűn minden formáját, megsemmisíti minden baj okát. A Szentírás az élet fáját mint az új föld részét említi, de soha nem beszél a jó és gonosz tudásának fájáról vagy a kísértés bármely más forrásáról. Azon a csodálatos helyen sohasem kell a keresztényeknek harcolni a világgal, a testtel, sem az ördöggel.

Az új föld „új" marad a bűntől szennyezett régi Föld bolygó bevándorlóinak özöne ellenére. Ez a tény a biztosítéka, hogy nem lesznek ott „gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok" (Jel 21:8 - új kat. ford., 22:15). Istennek ki kell zárnia őket onnan, mert bármilyen bűn megjelenik, az rombol.

Eltűnik „az átok minden nyoma... csak egy emléke marad: Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmi emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán. A megdicsőült Krisztust szemlélve, a próféta így szól: „Ragyogása, mint a Napé, sugarak támadnak mellőle, és ott van az Ő hatalmának rejteke" (Hab 3:4). A Golgota sebei a Megváltót dicsőítik, és hatalmát hirdetik az örök korokon át."[8]

A régiekről említés sem történik. Az újföldön - mondja Ésaiás - „a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak" (Ésa 65:17). A 16. versből nyilvánvaló, hogy a régi élet bajait a megváltottak elfelejtik. Viszont nem fogják elfelejteni azokat a jó dolgokat, amelyeket Isten cselekedett - megmentő nagy kegyelmét, amely nélkül a bűn elleni egész küzdelem hiába lett volna. A szentek saját tapasztalata - amelyet Krisztus megmentő kegyelméről szereztek - bizonyságtevésük lényege lesz az örökkévalóságon át.

Ezenkívül a bűn története fontos része annak a biztosítéknak, hogy „nem lészen kétszer veszedelem" (Náh 1:9). A bűn szomorú következményeinek gondolata örök elrettentésként szolgál mindenki részére, aki valamikor is ennek az öngyilkos útnak a választására érezne újra kísértést. Bár a múlt eseményei fontos célt szolgálnak, a menny légköre e borzasztó emlékeket megtisztítja a fájdalomtól. Isten azt ígérte, hogy emlékeik nem váltanak ki a megváltottakban bűntudatot, megbánást, csalódást, fájdalmat, sem bosszúságot.

 

Az új teremtésbe vetett hit áldásai

Az új földről szóló tanítás iránti hitük nagyon sok gyakorlati áldást jelent a keresztényeknek.

Bátorítás a szenvedésben való kitartásra. Krisztus „az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet" (Zsid 12:2 - új prot. ford.). Pál felbátorodott, amikor az eljövendő dicsőségre gondolt: „Azért nem csüggedünk... mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk" (2Kor 4:16-17).

A jutalom örömét és bizonyosságát adja. Maga Krisztus mondta: „Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben" (Mt 5:12). Pál hangsúlyozza: „Ha valakinek munkája... megmarad, jutalmát veszi" (1Kor 3:14).

Erőt ad a kísértéssel szemben. Mózes el tudott szakadni „a bűnnek... gyönyörűségétől" és „Egyiptom kincseitől", „mert a megjutalmazásra tekintett" (Zsid 11:25 - 26).

Érezteti a menny előízét. A keresztény jutalmát nemcsak a jövő hozza meg (Ef 1:14). Krisztus szólt így: „Ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót,bemegyek ahhoz..." (Jel 3:20). „És amikor Krisztus jön, mindig magával hozza a mennyet." A vele való beszélgetés, „a menny a szívben; a dicsőség kezdete; az üdvösség előíze."[9]

Gyümölcsözőbbé tesz. Egyesek szerint a keresztényeket annyira a menny érdekli, hogy e világ számára értéktelenek. De a keresztények pontosan az elkövetkező életbe vetett hitük révén állnak azon a szilárd alapon, ahonnan megmozgatják a világot. Ahogy C. S. Lewis megjegyezte: „Ha a történelmet olvasod, azt fogod találni, hogy pontosan azok a keresztények tették a legtöbbet a mostani világért, akik a legtöbbet gondoltak az eljövendőre... Azért lettek a keresztények olyan eredménytelenek a jelenlegi világban, mert csaknem elfeledkeztek a jövendőről. Legyen célod a menny, és megkapod „benne" a földet is; legyen célod a föld, és egyik sem lesz a tied."[10]

„A bölcs ember nagyobb gonddal farag márványszobrot, mint épít hóembert."[11] Az a keresztény, aki örökké akar élni, természetesen nagyobb gonddal rendezi el az életét (és ezért biztatóbb hatással van a társadalomra), mint az az ember, aki veszendőnek tartja magát, olyannak, aki csak azért született, hogy elmúljon.

„A mennyei, a Szentlélek által támogatott dolgokkal való foglalkozásnak hatalmas átalakító ereje van. Emelkedetté teszi a lelket, és nemesíti. Látótere és látóképessége megnő, és a látható és láthatatlan dolgok viszonylagos arányát és értékét helyesebben ítéli meg."[12]

Bemutatatja Isten jellemét. A világ, ahogy azt ma látjuk, igen hamis színben tünteti fel Isten jellemét és e bolygóval kapcsolatos eredeti tervét. A bűn annyira megrontotta a föld fizikai környezetét, hogy sokan nehezen tudnak kapcsolatot elképzelni a Mózes első és második könyvében ábrázolt Paradicsom és a világunk között. Most a túlélésért vívott állandó harc jellemzi az életet. Még a hívők élete - akiknek küzdeniük kell a világgal, a testtel és az ördöggel - sem képviseli pontosan Isten eredeti tervét. A megváltottak részére tervezett világ, amelyet nem érint Sátán befolyása, az a világ, amelyben egyedül Isten szándéka valósul meg, és mutatja be igazán Isten jellemét.

Istenhez vonz bennünket. A Biblia végül megrajzolja az új földet, azért is, hogy a vallástalan embert Krisztushoz vonzza. Vannak, akik tiltakoznak annak hallatán, hogy „az édeni szépségében helyreállított föld, amely olyan valóságos, mint ‘a föld most', lesz a szentek végső otthona", ahol „nem lesz bánat, fájdalom és halál, és egymást szemtől szemben" látják, és megismerik.

„Ez nem lehet igaz - mondják -, hiszen éppen ez felel meg a világnak; pontosan ez az, amit a gonoszok szeretnének."

Sokan - úgy tűnik - „azt gondolják, hogy a vallás... végső jutalmával valami olyasmi lehet, amire a világ nem vágyhat; és amikor bármilyen boldog állapotról van szó, amire az ember szíve bukott állapotában igazán vágyik, annak - véleményük szerint - nincs köze az igaz valláshoz".[13] De semmi sem lehet távolabb az igazságtól.

Azzal, hogy Isten bemutatja, mit készített az Őt szeretőknek, meg akarja szabadítani az embereket az evilági kötelékeiktől, hogy segítsen nekik felismerni az eljövendő világ értékét, és bepillantást nyújtani azokba a csodálatos dolgokba, amelyeket egy szerető Atya készített.

 

Őrökké új

Ezen a régi földön gyakran mondják, hogy „minden jó dolog véget ér". Az új földdel kapcsolatos legjobb hír az, hogy soha nem ér véget. Valósággá lesz, amit a „Halleluja kórus" szövege mond: „E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön-örökké uralkodik" (Jel 11:15; vö. Dán 2:44; 7:27). A Szentírás azt is mondja, hogy minden teremtés együtt énekeli a dicsőítő éneket: „A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség, és dicsőség és hatalom örökkön-örökké" (Jel 5:13).

„A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes összhang és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek - a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig - tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet."[14]

 

Lábjegyzet

1.

 

Lásd James White, „The New Earth, The Dominion Lost in Adam Restored Through Christ" (Review and Herald, 1877. március 22., 92-93. oldal

2.

 

A magyar „új" szó a Újtestamentumban használt két görög szó fordítása. A neos „az idő vonatkozásában fejezi ki valaminek az új voltát, és fordítható úgy, hogy »új«, »nem régi«, „fiatal". Ez az archaios - ‘régi', ‘eredeti', ‘elnyűtt', ‘ősi' ellentéte." Másrészről a kainos „újat jelent formában vagy minőségben, és fordítható úgy, hogy ‘új', ‘friss', és ami a természetét illeti: 'eltérő'. Ez a palaios - ‘régi', ‘idős', „‘elnyűtt', ‘elrontott'- ellentéte. Kainos az ‘új föld' ábrázolására használt kifejezés" ("New Earth", SDA Bible Dictionary, jav. kiad., 792. oldal)

3.

 

I. m.

4.

 

Richard W. Coffen, „New Life, New Heaven, New Earth," These Times, 1969. szeptember, 7. oldal

5.

 

Neal Wilson, „God's Family Reunited", Adventist Review, 1981. október 8., 23. oldal

6.

 

White:A nagy küzdelem, 600-601. oldal

7.

 

I. m., 600. oldal

8.

 

I. m., 509. oldal

9.

 

„Clusters of Eschol," Review and Herald, 1854. november 14., 111-112. oldal

10.

 

C. S. Lewis,Mere Christianity (Westwood, NJ; Barbour and Co., 1952), 113. oldal

11.

 

Fagal, Heaven Is For You, 37. oldal

12.

 

„Clusters of Eschol", 111-112. oldal

13.

 

Uriah Smith, „The Popular Hope, and Ours" Review and Herald, 1854. febr. 7., 20. oldal

14.

 

White:A nagy küzdelem, 602. oldal



 
< Előző

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista