Január 22-e óta tart az evangelizációs sorozat Kőbányán Lowell Hargreaves testvérünk előadásában.  Nagyon sok meghívót osztottak szét a kedves testvéreink, ennek is köszönhető, hogy átlagosan 50 regisztrált és kb. 10-15 nem regisztrált vendég jár az 5 hetes szemináriumra. Az evangelizációt megelőző egészségügyi előadásról is többen látogatják az előadást.

A meghívóra jött rendszeres hallgatók között van egy hajléktalan pár. Elmondásuk szerint több mint 15 éve hajléktalanok.

Már az első előadáson feltűnt, hogy a Dániel 2. próféciájának elemzésekor a hajléktalan férfi mondta legelőször a válaszokat, hogy Babilon után milyen sorrendben jönnek a világbirodalmak. Az előadás végén megkérdeztem tőle, honnan tudja ilyen jól a történelmet. Elmondta, hogy sokat kutatja a Bibliát, és sok fejtörést okoz neki, de szereti a nehéz kérdéseket kibogozni (egyébként az élettársa írni, olvasni nem tud, neki sem lehet magasabb végzettsége 8 általánosnál).

- Tetszik tudni, nagyon szeretem a Jelenések könyvét is, a kedvencem - mondta. - Sokat olvastam, és tudja, mire jöttem rá? A Jelenések könyvében a vizeket és a tengert nem is szó szerint kell érteni, hanem jelképesen. Sok népet, országokat jelentenek - nézett rám elégedetten, látva meglepett arckifejezésemet. - Mondom is a gyülekezetemben a felismert igazságokat, de csak izgága embernek tartanak és leintenek. Nem szeretik, ha elmondom, amit felfedeztem. Azt is tudom, hogy le kellene szoknom a dohányzásról. De ez az egy még nem megy. Hátha itt sikerül! Alkoholt már régen nem iszom. Néz is rám a többi hajléktalan, sőt ki is közösítenek, hogy nem vagyok hajlandó velük iszogatni. Tudja, már nem élnék, ha követném az életmódjukat. Próbálom őket is hívni, de nem érdekli őket a Biblia.

Pár nap múlva odajött hozzám az előadás után.

- Látom, itt minden alkalommal kap egy „Jézus élete" című könyvet, aki a legtöbb új vendéget hozza. Én nem hoztam, de nem baj, én olvastam ezt a könyvet.

- Honnan kapta? - kérdeztem.

- Hát megvettem - mondta büszkén. - Megvettem mind az öt kötetet - és felsorolta a Nagy küzdelem sorozat mindegyik kötetének a címét.

- Igaz, először a Nagy küzdelmet vettem meg és olvastam ki. Aztán mondták, hogy ez a sorozat utolsó kötete. Így vettem meg a többit is, és olvastam el mindegyiket. Igaz, hogy visszafele, a végétől kezdtem.

Az élettársa, kedves, mosolygós, egyszerű asszony, a minap így szólt hozzám.

- Ide nagyon szeretünk járni, nem néznek le bennünket, nem nézik, hogy hajléktalanok vagyunk. Jó itt. Alig várjuk, hogy jöhessünk. Tetszik tudni, mit döntöttem el? Én is szeretnék új életet kezdeni, megkeresztelkedni, rendezni az életemet. És ha megkeresztelkedek, tetszik tudni, mi a nagy álmom? - nézett rám csillogó szemekkel. - Az, hogy megtanuljak olvasni. Születésemkor agyvérzést kaptam, intézetben nőttem fel, azt mondják, én soha nem tudok megtanulni olvasni. De én ezt nem akarom elhinni. Szeretnék én is olyan tudós lenni a Biblia ismeretében, mint a párom.

Rajki Ilona