December 28-án,
kedden reggel kezdett összejönni a csapat, és tizenöten vasárnap délelőtt
mentek csak haza. Programjaink során sokat énekeltünk, játszottunk. Még
métáztunk is, illetve szerda estére kibéreltük egy iskola sportcsarnokát is pár
órára. Ekkorra már 30 körül volt a létszám, ezért négy csapatban mérkőztünk meg
kosárlabda, foci, röpi és kidobó sportágakban. Ezenkívül egy városismereti
vetélkedőben is összemértük erőinket. Egyéniben pedig pin-pong, sakk, Kac-Kac
Kukac és pufiragasztó bajnokságokban is jeleskedhettünk. Lelki programjaink
során Farkas Attila és Várnagy Anna meglepően kreatívan tárták fel előttünk a
párválasztás és a fiatalok között uralkodó kiközösítések és diszkriminációk
témáit. Magam is ez utóbbi témában tartottam egy áhítatott. Pár nagykanizsai fiatal
pedig egy színjáték segítségével két alkalommal is bizonyította, hogy
akármilyen kegyetlen legyen is a világ, a szeretet akkor is legyőzi a rosszat.
Nagyon
örülök annak is, hogy a gyülekezeten belüli generációs különbségek egyre inkább
leomlani látszanak (néha, mintha már nem is lennének). Ennek volt egy tanújele
az is, hogy az idősebb és fiatalabb tagok és ismerkedők közös igényére válaszul
péntek este egy több órás bibliai kvíz, activity és egyéb játékok, csoportos
beszélgetések és imák alkottak generációkon átívelő élvezhető programot. Ezt a
programot közös vacsora zárta.
Azért,
hogy szombatra kipihenten és időben ébredhessünk, az éjféli fennmaradás
lehetőségét egy nappal előbbre helyeztük. Így bár pénteken a csapat nagyobb
része 22.00-kor már aludt, az energikusabbak az alvóktól elkülönített maradék
helyeken játékokkal, beszélgetéssel mégis átvirrasztották az éjfélt. Így aztán
ki-ki ahogyan aludt, olyan frissen kelt 7.30-kor, hogy a gyülekezetet és az
úrvacsorát tisztes rendben fogadhassuk. A számos ifjúsági szolgálat mellett
külön megemlítem, hogy a hitünk énekeiből és az ifjúsági énekekből egyaránt
kivetített énekeket énekeltünk, gitárral, zongorával.
A
csütörtök esti előszilveszteri beszélgetést tartottam talán a
legfontosabbaknak. Jellemünk formálásának fontosságáról és lehetőségeiről
beszélgettünk. Mindenki elmondhatta, milyen jellempróbákban volt része az előző
évben - kudarcokban és eredményekben egyaránt. Majd elmondtuk, milyen célokat
tűzünk ki a következő évre jellemünk krisztusibbá formálása érdekében.
Megbeszéltük, hogy jellemünk tükre a Biblia, Isten Szava. Mindezt körben, csendben,
gyertyafénynél. Majd körben imádkoztunk, segítséget kérve Istentől, hogy
közelebb kerülhessünk hozzá. Örvendetes számomra, hogy ezen alkalommal szinte
mindig van valaki, akit ekkor hallunk először imádkozni. Végül pedig az ASI-tól
pályázott pénzen vásárolt 10 Káldi-Neovulgáta Bibliát osztottuk ki azzal a
magyarázattal, amit ez a féle fordítás megkövetel, illetve olyanoknak, akik
ígéretük szerint biztosan használni is fogják, és még nem volt nekik legfeljebb
csak Károli vagy Újprotestáns fordítás. Öt példány Biblia-ismerkedők kezébe
került, négy pedig adventista (hátterű) fiatalokhoz, egyet pedig én használok.
A program lezárta óta azonban további kettő ismerkedőnk is kért ilyen Bibliát.
A
program legnagyobb sikerének azt érzem, hogy szombaton este a 22.00-ás
táborcsend után nem sokkal egy ismerkedő barátom (lámpával olvasva új
Bibliáját) annyi kérdést kezdett nekem feltenni, hogy inkább kimentünk a
konyhába, és hajnali fél egyig beszélgettünk, és még másik négy ismerkedő
barátunk is több-kevesebb ideig jelen volt, kérdezett, vagy csak hallgatott. Ezen
kívül számos „nagy beszélgetésben" volt részem nekem is és még jó párunknak.
Programunk
abszolút erősségének éreztem még azt is, hogy nem volt olyanról tudomásunk, aki
anyagiak miatt ne tudott volna eljönni. Ez köszönhető pályázatíró embereinknek
és támogatóinknak (ASI, Magyar Unió, ADRA, Nagykanizsai Gyülekezet és néhány
ismerkedő cserkész szülő), és annak, hogy körülményeink azért az átlagosnál
puritánabbak voltak. Így hozhattuk ki a hat napot 3000 Ft/főből, azonban néhány
gyerkőcünket így is az előbb említett erőforrásokon túl is támogatni kellett
bizonyíthatóan súlyos anyagi helyzetük miatt.
Összegezve
pedig úgy érzem, hogy lelkileg rendkívül építő volt ez a „téli tábor". Bár nem
volt diszkó vagy bármi üvöltő zene, nem voltak trombiták és petárdák, sem tánc,
mégis olyan tartalmasnak, mozgalmasnak, változatosnak és legfőképpen
szeretetteljesnek éreztem az egészet, hogy elfogultság nélkül jelenthetem ki: a
nagykanizsai egy nagyszerű gyülekezet. Magam pedig még nem voltam
együttműködőbb, aktívabb és szeretetteljesebb keresztény közösségben soha.
Isten
áldja meg velünk Zala megyét!
Bekő Zoltán
|