Gondolatok a keresztség jelentéséről

Meg kell keresztelkednem ahhoz, hogy üdvözüljek? Keresztség nélkül lehetek keresztény? A gyermekkeresztségnek van lelki értéke? Megkeresztelkedhetek úgy, hogy nem csatlakozom egyik egyházhoz sem?

Vizsgálódásunkat kezdjük a keresztség eredeténél és jelentésénél.

A keresztséggel először az Újszövetségben találkozunk, amikor Jézus megjelenik a Jordán mellett, hogy Keresztelő János közreműködésével alávesse magát a szent szertartásnak (lásd Mt 3:13-17; Mk 1:9-11; Lk 3:21-22). János, aki megértette, hogy a keresztség a bűnbánat jele (lásd Mt 3:7-10), megdöbbent azon, hogy Jézus kész alávetni magát ennek. „Nékem kell általad megkeresztelkednem, - mondta János - és te jössz én hozzám?" (14. vers). „Engedj most, - felelte Jézus - mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk" (15. vers).

Keresztelő János zsidóknak szóló keresztségi felhívása radikális következtetéssel jár, mivel arra szólítja fel a zsidókat, hogy egy olyan dolognak adják át magukat, amely eddig mindig a pogány prozeliták számára volt elsődleges követelmény. János valójában azt mondta, hogy a zsidóknak is szükségük van a megtisztulásra.

És Jézus vajon miért veti alá magát János keresztelésének? Miért vesz részt Isten bűntelen Fia a bűnbánat keresztségében? Jézus Jánosnak adott válasza nagyon lényeges: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk."

Jézus keresztsége nyilvános szolgálatának kezdete. Keresztelő Jánosnak adott válasza pedig azt jelzi, hogy tudatosan megkezdte munkáját mint nagy főpapunk, mint az a személy, aki engesztelő áldozatként felajánlja majd magát a mi bűneinkért (Zsid 8:1-3; 9:11-14; 23-28). Ily módon, amikor Jézus János által megkeresztelkedett, a mi helyünkbe lépve cselekedett: felajánlotta bűneink tökéletes megbánását, és példát hagyott arra, hogy hogyan kell betöltenünk minden igazságot.

Nézzük meg most, hogy Jézus közvetlen követői hogyan értették meg példáját.

A korai egyház

Az újszövetségi hívők úgy tekintettek a keresztségre, mint a közösségbe vezető bejáratra. Pünkösdkor például, amikor a sokaság megkérdezte, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy üdvözüljenek, Péter válasza a következő volt: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szentlélek ajándékát" (ApCsel 2:38). Aztán így folytatódik a történet: „Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek" (41. vers). Ily módon a Jézus feltámadását követő 50 napon belül nagy számban csatlakoztak újonnan megtért személyek a hívők közösségéhez, mégpedig a keresztség szertartása által.

Keresztelő János keresztségéhez hasonlóan a keresztény keresztség is a bűnbánat keresztsége (38. vers) volt, amely kifejezte az egyén életében bekövetkezett drámai változást. A múlt bűnei megbocsátattak, és az új keresztény a Mestert követve új életet kezdett. János keresztségétől eltérően azonban, a keresztény keresztséggel együtt járt a Lélek fenséges erejének ajándéka is (ApCsel 19:2-5).

Az újszövetségi írók között Pál a legpontosabb a keresztség jelentését illetően. Azt mondja, hogy a keresztség által részt veszünk Jézus halálában és feltámadásában: „Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk" (Róm 6:3-4). Így Pál számára a keresztség azt fejezi ki, hogy meghaltunk régi bűnös életünknek, és Krisztussal együtt elindultunk egy új életben.

Gyakorlati kérdések

Talán elékezett az ideje annak, hogy megnézzünk azokat a bizonyos, keresztséggel kapcsolatos gyakorlati kérdéseket, amelyek időről időre felvetődnek:

1. Meg kell keresztelkednem ahhoz, hogy üdvözüljek?

A válasz erre a kérdésre egyértelműen nem. Az egyik férfi, akit Jézussal együtt feszítettek keresztre, hívővé lett, míg ott függött a kereszten (Lk 23:39-43). És habár nem volt lehetősége arra, hogy megkeresztelkedjen, Jézus biztosította őt az örök életről: „Velem leszel a paradicsomban" (43. vers).

Világos, hogy van néhány ritka alkalom, amikor a keresztség nem végrehajtható, és ezért ilyenkor nem is követelmény. Ezek az alkalmak jelentik azonban a kivételt az általános szabálytól. Azok, akik komolyak Jézus iránti elkötelezettségükben, megkeresztelkednek, mihelyt lehetőségük nyílik rá.

2. Megkeresztelkedhetek-e úgy, hogy nem csatlakozom egyik egyházhoz sem? A keresztség egyéni döntés eredménye. Így természetes, ha valaki azt kérdezi, hogy egy egyéni döntést miért kell szükségszerűen összekapcsolni egy egyházhoz való csatlakozással. Miért nem lehet valakit keresztényként megkeresztelni, és nem zaklatni azzal, hogy egy konkrét egyház tagja legyen?

Igaz ugyan, hogy a keresztség egyéni választáson alapul, a keresztény ember azonban Krisztus testébe, az egyházba keresztelkedik meg. Ez azt jelenti, hogy egy újonnan kereszténnyé váló ember valójában egy hitközösséghez csatlakozik. Sohasem leszünk keresztények, ha elkülönülünk másoktól. A keresztség belépés egy lelki közösségbe.

3. Meghintés vagy alámerítés? Elengedhetetlen az alámerítés? A meghintés nem működne? Választ találunk erre a kérdésre, ha megnézzük Jézus és az apostolok gyakorlatát és a keresztség Pál által használt képét.

János a Jordán folyóban keresztelt, mert elegendő vízre volt szüksége ahhoz, hogy alámerítse azokat, akik hozzá mentek (lásd Jn 3:23). Pont úgy, ahogyan a zsidók tették rituális fürdéskor, Jézus az alámerítéses keresztséget választotta, hogy ily módon példát adjon nekünk. A korai keresztények szintén teljes alámerítés által keresztelkedtek meg, miként az Filep és az etióp komornyik esetében is látható. Mindketten bementek a vízbe, ami az alámerítés gyakorlatát feltételezi (ApCsel 8:38-39). Továbbá Pálnak a keresztség temetésként való ábrázolása (Róm 6:3-11) akkor kap a leginkább értelmet, ha a teljes alámerítés gyakorlatát feltételezzük.

A keresztség a keresztény egyház központi szertartása, amelyben az egyén egy életre szólóan elkötelezi magát a Megváltó mellett. Mint bűnbánó bűnösök megyünk Őhozzá, elfogadva Isten megbocsátását. Azután a keresztség által részt veszünk Jézus halálában, és örömteli szívvel várjuk azt a napot, amikor részesülhetünk majd az Ő feltámadásában is.

A kereszténység nagy kihívása, hogy saját életünkben is valósággá tegyük azt, ami már igazzá lett: meghaltunk a bűnnek és Istennek élünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

Robert McIver