Ebben a részben Pál világosan kijelenti, hogy a nőknek hallgatniuk kell a gyülekezetben. Ha ezt a tiltást abszolút módon értelmezzük, mint ahogy egyesek teszik, akkor a nők alapjában véve el is tűnnének a gyülekezetből. Mivel ez a fajta értelmezés azt jelentené, hogy a nők hirdethetik ugyan az evangéliumot a barátaiknak és rokonaiknak, de amikor a gyülekezetbe mennek, nem beszélhetnek Isten jóságáról. Márpedig a Biblia nem támasztja alá, hogy az asszonyoknak így kellene viselkedniük a gyülekezetben.

Isten a történelem során különböző szerepekre használta fel a nőket. Különösen fontos az a tény, miszerint a prófétanők nyilvánosan hirdették üzenetüket Isten népének (2Móz 15:20; Bír 4:4-16; 2Kir 22:14-20; ApCsel 2:17; 21:9). Maga Pál is elismerte, hogy a nő imádkozhat és prófétálhat a gyülekezetben, és hogy az asszonyok beszéde a gyülekezetben nem szigorúan tiltott. Isten a Szentlélek ajándékán keresztül megadta nekik ezt a jogot és kiváltságot (1Kor 11:5). A kérdés csupán az, hogy mit értett Pál azon, amikor azt állította, hogy az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben. Ennek megválaszolásához néhány dolgot figyelembe kell vennünk.

1. Feszültség az istentiszteleten. Az egyik probléma, amellyel Pálnak a korinthusi gyülekezetben szembe kellett néznie, az a megfelelő gyülekezeti viselkedés meghatározása volt. Az eltérő csoportok különböző elgondolásaikkal zűrzavart és feszültséget okoztak (pl. 1Kor 1:10-11; 14:26). Ez azt sugallja, hogy a Pál által megtiltott asszonyi beszéd valamilyen módon hozzájárult ehhez a zűrzavaros állapothoz. Ezt támasztja alá az a tény, miszerint Pál utalása az asszonyok kérdésfeltevéseivel és esetleges megjegyzéseivel volt összefüggésben, amelyek gátolták a helyes rendet a gyülekezetben. Erre enged következtetni az is, hogy Pál azt mondta, hogy ha kérdéseik vannak, azokat otthon kérdezzék meg a férjüktől.

2. Nem a prédikálásról van szó. Nem arról folyt a vita, hogy vajon a nők prédikáljanak-e, vagy betöltsenek-e fontos vezető szerepet a gyülekezetben, hanem a tanítás ideje alatt tanúsított megfelelő gyülekezeti viselkedésről. Tévesen értelmeznénk ezt a bibliaszöveget, ha megtiltanánk a nőknek a gyülekezetben a prédikálást vagy a tanítást, vagy megakadályoznánk őket vezető pozíciók betöltésében. Pál itt egy nagyon sajátságos helyzettel foglakozott, és éppen tanácsot adott a gyülekezeti vezetőknek, hogy hogyan kezeljék azt. Egyedül azt a fajta megszólalást igyekezett szabályozni, amelyet a szöveg félreérthetetlenül megemlít, mégpedig a kérdésfeltevést.

3. A nőket képezni kell. Pál tanácsa nem tagadta meg az asszonyoktól a tanulás jogát, csupán szabályozta azt a formát, ahogyan annak folynia kell. Megállapította, hogy a gyülekezetben beszélgetés nélkül, csendben kell tanulniuk, alávetve magukat az éppen folyó tanításnak. Az ókori világban ugyanis udvariatlanságnak számított az, ha a diák kérdéseivel félbeszakította a tanárt, mely egyes esetekben a tárgyra vonatkozó tudatlanságát mutatta, és megtörte a tanulás élményét. Pál ebben az esetben azt javasolta, hogy a nők ne szakítsák félbe a tanárt megakasztó kérdéseikkel; oktatásuk otthon is folytatódhat. Ebben a bizalmasabb légkörben feltehették férjüknek kérdéseiket és megkaphatták a megfelelő válaszokat. Az a tény, hogy a férjektől elvárták, hogy megosszák feleségükkel tudásukat, arra mutat rá, hogy a tudás nem az ő kizárólagos kiváltságuk volt. Pál itt elvben megerősítette a nők tanuláshoz való jogát. Az evangélium tanulásának ez a joga nem csupán egyszerűen azt eredményezte, hogy személyes önmegvalósításuk érdekében növekedett az ismeretük. Magában foglalja azt is, hogy képesítést kaptak mások tanítására.

Ez a szövegrész egyszerűen azt érzékelteti, hogy egyes gyülekezetekben feszültség volt az asszonyok és tanítóik között. Pál megpróbálta kézben tartani a helyzetet egy szabálytalanság megvizsgálása által úgy, hogy meghagyta a nyilvános imádkozás, tanulás és prófétálás kiváltságát számukra (1Kor 11:5). A görög sigao „hallgass" igét valójában úgy is lehet fordítani, hogy „légy csendes" abban az értelemben, hogy ne legyél túlságosan szókimondó. Pál állítását nem szabad úgy értenünk, hogy a nőknek állandóan tilos megszólalniuk a gyülekezetben. Pál egy, a keresztény nőkhöz nem illő gyülekezeti viselkedés miatt adta ezt a tanácsot. A gyülekezet nem az a hely ahol valaki - legyen az férfi vagy nő - szóbeli vitát kezd a gyülekezet megbízott tanítóival. A szabály lényege a keresztény egyetértés.

Angel Manuel Rodriguez