A Kecskeméti Gyülekezet
márciusban lázasan készült a húsvéti ünnepekre. Persze nem tojásfestéssel vagy
aranyesős dekorációval, hanem egy koncert szervezésével. A „Keresztény
Művészeti Estek" első alkalmaként meghívtuk a pesti fiatalokból álló Acapella
kórust, hogy az ünnep alkalmából énekeljenek a helyieknek. A gyülekezet tagjai
egy alkalmi szavalókórust alapítottak, és órákat próbáltak, hogy az énekszámok
között, verses formában elmondhassák a nagyhét eseményeit, míg a többiek,
kicsik és nagyok egyaránt, bejárták az egész városrészt, hogy meghívót és
könyvet osztogassanak.
Április 3-án
végre eljött a nagy nap. Bár délelőtt szürke volt az ég, reméltük, hogy ez nem
veszi el az emberek kedvét attól, hogy eljöjjenek. Aztán - vagy a próbán
felcsendülő dallamok vagy a szél, vagy talán mindkettő miatt - a komor felhők
elúsztak a kápolna felől, és lassan az ég is kiderült. Így mosolyogva vártuk,
hogy az óra 5-öt üssön, és izgatottan figyeltük, vajon kik jönnek el.
A kezdéskor
sajnos nem volt mindegyik szék foglalt, de a jelenlévők arcán kedves érdeklődés
látszott. Amíg Pászti András, a városrész képviselője röviden megnyitotta a
koncertet, lehetőségünk volt jobban szétnézni a sorok között. Örömmel láttuk,
hogy az ismerős arcok mellett több ismeretlen is volt - és ez doppingként
hatott ránk.
A koncert,
mint vártuk, nagyon jól sikerült. Az énekek nagyszerűen hangzottak, a versek
pedig mindenkit meghatottak. Végül, hogy a történet igazán kerek legyen, Kormos
Tivadar szólt pár szót az Igéből, majd távozáskor a vendégek egy
passiótörténetről szóló ajándékkönyvet is hazavihettek. Természetesen a
szereplők is megkapták jól megérdemelt jutalmukat: a kisteremben roskadozó
asztal várta őket tele kaláccsal, gyümölccsel és a forró teával.
Úgy gondolom,
ez az alkalom, mind a szereplőknek, mind a vendégeknek a legszebb húsvéti
ajándék volt idén. Hiszen ennek az ünnepnek nem a piros tojásról és a fehér
nyusziról kell szólnia. A húsvét az élet ünnepe, az örök életé, amit Jézustól
kaptunk, és ilyenkor is, mint mindig, Őt kell szép ruhában, csinosan, tárt
kapukkal várni, nem a locsolókat.
Németh Noémi
|