Sajnos, nekünk magyaroknak van egy(?) rossz szokásunk! Egy nagy emberről általában csak a halála után írunk méltató sorokat, viszünk nagy csokor virágot a sírra, és mindenkinek elmondjuk, mennyire szerettük... Persze, ő ebből már semmit sem hall, és lehet, hogy semmit nem is érzett, még életében sem...  Én most szeretném e jónak semmiképpen nem nevezhető hagyományt egy picit megtörni. Egy olyan emberről szól a cikkem, akit mindenki jól ismer és becsül is, mégis, talán nem eléggé...

Ott voltam akkor, amikor 60 éves korában „érdemei elismerése mellett" nyugdíjba küldték. Minden idegszálam tiltakozott ellene, és nem értettem, hogy egy ilyen értékes embert miért kell felmenteni tisztségéből, de mégsem szóltam, mert az igazságos Ítélőre bíztam, aki a rossznak látszó dolgokból is jót tud kihozni! És ez így is történt! Az Úr csodásan működik, hiszen azóta több tucat értékes könyvet írt, több ezer evangelizációs és hitmélyítő előadást tartott határainkon innen és túl mindenki örömére!

Talán már kitalálta a kedves olvasó, hogy kiről írok! Professzor dr. Szigeti Jenőről, akinek soha nem számított, hogy szakad a hó, vagy éppen vihar van, nem akadályozta munkájában gerincprobléma vagy vesebaj, minden alkalommal pontosan, vetítő vagy egyéb eszköz nélkül is le tudta kötni hallgatóságát úgy, hogy mindenki ámulva figyelte bölcs szavait.

Miközben hallgattam előadásait, arra gondoltam, hogy honnan van egy embernek ennyi energiája, hogy fáradságot nem kímélve szinte mindennap a szélrózsa minden irányába felül a vonatra, megy, fáradhatatlanul hinteni az igazság magvait. Soha nem látszik rajta, hogy beteg vagy fáradt lenne, mindig belülről jövő lelkesedéssel hirdeti az Isten Igéjét, hamisíthatatlan módon. Nyilvánvaló, hogy erejét felülről kapta, az Igazság Atyjától.

Nem tudom, készült-e statisztika arról, hogy az ország különböző területein hány előadást tartott, de azt tudom Hoffer Zoli jóvoltából, hogy itt, Kecskeméten 2010. április 8-án tartotta meg 130. előadását az elmúlt 20 év alatt... Természetesen most is zsúfolásig megtelt a terem, mint ahogy máskor is! A „Helyünk a világban" klub résztvevői nagy lelkesedéssel köszönték meg Szigeti Jenő szolgálatát, amelyet a FORNETTI támogatásával tettünk még édesebbé.

Bocsánat, de hirtelen elakadt bennem a betű, hiszen a múlt idő miatt teljesen olyan lett ez az írás, mintha „nekrológ" lenne! Hála Istennek, Jenő ma is él! Szinte látom, ahogy éppen ma is igyekszik valamilyen célállomás felé, ahol tovább szolgálhat az Úrnak! Ezért még életedben hadd mondjak egy „nagy" köszönömöt az Úrnak Érted és Gyopiért is, aki mindvégig támogatta és biztosította a hátteret! Hadd kívánjak sok erőt és rendíthetetlen lelkesedést a további szolgálathoz, amely „nem hiábavaló az Úrban"!

Kormos Tivadar