2010. április 17-én a soknyelvű Biblia Csepelre érkezett. Szükség volt rá. „Mert az istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait"; mivel „a teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített"; és mivel „...nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével" (Zsid 4:12; 2Tim 3:16-17; Lk 4:4).

A Csepeli Gyülekezet is élt Isten Igéjével. Jó volt ebben a bizonytalan világban egy biztos lelki alapra építeni, amely Isten Igéje, és amely az újszövetségi gondolatok után a Jób-i gondolatokból fogalmazta meg az embernek szóló ajánlást: „...Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás" (Jób 28:28).

Mivel Isten Igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és feltárja a szívünk minden indulatát, nemcsak feltárja ezeket, hanem meg is gyógyítja őket. Ez volt az igehirdetés üzenete, amelyet a gyülekezet lelkésze tárt a gyülekezet elé. A Biblia jelenléte, amely körbejárja a világot, és így a DET gyülekezeteit is, igazi népünnepély volt, amelyre a gyülekezet szolgálatokkal készült és vendégeket hívott, akik szép számmal el is jöttek. „Nem gondoltam, hogy ilyen szép lesz! - mondta egy fiatal testvérnő. - Ha tudtam volna, még több vendéget hívok." Senki sem gondolta volna, hogy ilyen szép lesz, de Isten Igéje volt közöttünk. Maradjon mindig közöttünk! Ámen.

Simon István