A Pilisszántói Gyülekezet 70 éves
fennállását ünnepelte 2010. április 17-én, az év első kellemes, meleg tavaszi
szombatján. A jubileumi alkalom megtöltötte a helyi kultúrázhat, ami az ország
különböző pontjairól a testvérek és a falu lakóit egyaránt vonzotta.
A három részre
osztott ünnepélyes alkalom reggeli istentiszteletét dr. Ősz-Farkas
Ernő, a Dunamelléki Egyházterület elnöke nyitotta meg.
Délelőtt a
Magyar Unió elnöke, Ócsai Tamás
fűzte a nap fő gondolatát 5Mózes 8. fejezete köré, ami a nap mottójává
vált:
„Megemlékezzél az útról...".
A délelőtti
alkalom adott keretet az idős testvérek köszöntésének és az emléklap
átadásnak,
ahol id. Erdélyi László visszaemlékezését és szeretetteljes szavait
hallgathatták
az egybegyűltek.
Délután Tóth Sándor uniótitkár szólt az egybegyűltekhez, aki
a 80-as évek végén kezdő lelkészként szolgált a gyülekezetben.
Vendégek érkeztek
Óbudáról, Vecsésről, Dorogról és a Terézvárosi Gyülekezetből. A
szolgálatok
sokszínűsége mutatja, mennyien szeretjük a pilisszántói testvéreket,
hiszen
Sashalomról, Rákoscsabáról, Kaposvárról egyaránt emelték a nap fényét
szolgálatukkal.
A helyi
gyülekezet kórusa, akik a taglétszám 80%-át jelentik, a néhai Halász
Pityu
bácsi által összegyűjtött, „Szántói énekek" közül énekeltek magyarul,
illetve
az ott élők anyanyelvén, szlovákul.
Ahogy Farkas
Attila a Nagykanizsai Gyülekezet segédlelkésze is elmondta, Pilisszántó
valódi
Édenkert a kezdő lelkészek számára, ahol a 70 év folyamán egyházunk
szinte
minden jelentős személyisége bontogatta szárnyait. Felidézte azt a
Pilisszántói
Gyülekezetre jellemző kedves szokást, a délutáni istentisztelet utáni
„csak
ülök és mesélek" néven emlegetett beszélgetést, amit a szószék elé
helyezett
széken ülve az igehirdető folytat a gyülekezet tagjaival.
Attila, Halász
Pityu bácsihoz hasonlóan, közös énekléssel színesítette ezeket az
alkalmakat,
melyek szép emlékként élnek mindenki szívében.
A falu és a
gyülekezet történetét dr. Szigeti Jenő idézte fel, mindenki örömére.
Betekintést
nyerhettünk a falu fejlődésébe és jelentőségébe a római kortól
kezdődően, a
pálos remeték életén keresztül egészen napjainkig.
A pilisszántói
gyülekezet története 1925-ben Pilisvörösváron kezdődött, ahol Parragh
György
rőfös kereskedő házában gyűltek össze szombatról szombatra. Az első
pilisszántói
barátkozó Kubovics József volt, 1928-ban, őt Kosztolánszky Mártonné
követte.
Ekkor még a budapesti „C" gyülekezethez tartoztak a pilisszántói
testvérek.
A faluban nem
kis botránkozást váltott ki az adventisták megjelenése. Kacíroknak
(eretnekek)
csúfolták őket. Nevezetes anekdota a Veszelovszky Gyula testvérrel
történt
eset. A falu katolikus papja felbuzdította a gyerekeket, hogy menjenek
Gyula után,
és amikor a faluba ér, kiabálják, hogy: „Kacír pap! Kacír pap!" Gyula
bácsi egy
darabig tűrte a nyelvöltögetést és a csúfolást, de egy alkalommal
megállt és
hirtelen hátra fordult. A gyereksereg szétugrott. De Gyula bácsi
mennydörgő
hangon, mosolyogva így szólt hozzájuk: „No, gyerekek, mindenkinek adok
két
krajcárt, ha torkaszakadtából üvölti, hogy: »Adventista lelkész!
Adventista
lelkész!«". A gyerekek a baksis reményében így is tettek.
1940-ben Liebhardt László mint könyvevangélista dolgozott a
faluban. Ekkor 35 tagja volt a gyülekezetnek. 1946-ban már
segédlelkészként
dolgozott itt, és ekkor már 49 tagot számlált a gyülekezet.
A második
világháború után lett a Pilisszántói Gyülekezet a kezdő lelkipásztorok
gyakorló
helye, mert a pilisszántóiak minden fiatal lelkipásztort szerettek,
segítettek.
A mai
gyülekezet Bem József u. 10. szám alatti épületét 1957-ben vásárolta az
egyház,
és a gyülekezet tagjai varázsolták gyönyörűséges gyülekezeti házzá.
Az ebédidő alatt
dr. Hangyás László mosollyal az arcán idézte fel Vaczlavik néni buzgó
munkáját,
gyülekezetszervezői érdemeit és gondoskodó szeretetét.
A délutáni
órát követően az egyház vezetői, a volt lelkészek és a gyülekezet tagjai
közös
fotót készítettek emlékül.
Többen
summázták, hogy Simon Zsolt lelkész a következő jubileumot már nem ide
tervezi,
bár ez a nap előíze annak a szeretetnek és örömnek, amit az Úr
országában élhetünk.
Gémesi Ildikó
|